Első leírása
Matucana Britton & Rose 1922/CBR 3: 102.
Szinonimák
Submatucana Backeberg 1959/CH 2: 1059.
Eomatucana Ritter 1965/KuaS 16: 230.
Etimológia
A Matucana nemzetség tudományos elnevezése a Peruban található Matucana kisváros helységnevéből származik, mely a fővárostól, Limától 80 km-re, keletre található.
História
Britton és Rose 1922-ben a teljes kaktuszcsaládot feldolgozó négykötetes „The Cactaceae” c. művükben az Echinocactus nagy gyűjtőnemzetségből kiemeltek a virágok jellegzetessége alapján 3 fajt és az élőhelyük után Matucana-nak nevezett új nemzetségbe sorolták őket. A nemzetség típusfajává a Matucana haynei (Salm-Dyck) Britton & Rose fajt választották. Dr. Nathaniel Lord Britton (1859–1934) és prof. dr. Joseph Nelson Rose (1862–1928) amerikai botanikusok voltak.
Habitus
A Matucana a dél-amerikai Peruban endemikus, nagyrészt hegyi nemzetség. Fajai alacsony növésűek, egyedülállók vagy csoportosan növők, olykor teleppé sarjadnak. Változatos alakú kaktuszok, a szár a lapult és normál gömb alaktól az alacsony hengeresen megnyúlt formáig fejlődhet. A bordák száma néhánytól számosig terjed, szélesek, mélyek, több-kevesebb szemölccsel. A szemölcsökön sárgásbarna filces areolák vannak. A változatos hosszúságú, színű és sűrűségű tövisek száma sok vagy kevés, sőt, hiányozhat is. Némely faj esetében a permtövisek egymással összefonódnak. A tavasztól őszig és nappal nyíló, gyakran oldalra hajló, különböző színű – aranysárga, kénsárga, rózsaszín, piros, skarlátvörös, barnásvörös, lilás, gyakran több színű – virágok közvetlenül a csúcs alatt képződnek, normál tölcsér alaktól a nagyon keskeny, csőszerű tölcsér formáig bármilyenek lehetnek. A virágos areola csupasz vagy hajas, a hosszú virágcső többé vagy kevésbé zigomorf, gyakran összeszűkül, ritkán szabályos. A porzó, a porzószál, a bibe és a több ágú bibefej jellemzően élénksárga. A nektármirigy gyakran a fény ellen fedett, összenő az alapszövettel. Apró, gömb, ovális vagy sisak alakú, zöld színű bogyóterméseik hosszanti irányban felnyílnak, éretten elfolyósodnak vagy megszáradnak. Az enyhén fényes magvak barnásfeketék, 1,2–1,6 × 1,4–2,0 mm méretűek. A köldök nagyméretű, alapi, benyomott vagy mélyen ülő, a csírakapu olykor kiemelkedő.
A nemzetséghez jelenleg az alábbi 21 taxon – 13 faj és 7 alfaj - tartozik:
- Matucana aurantiaca subsp. aurantiaca (Vaupel) Buxbaum 1973
- Matucana aurantiaca subsp. currundayensis (Ritter) Mottram 1997
- Matucana aurantiaca subsp. fruticosa (Ritter) Mottram 2002
- Matucana aurantiaca subsp. hastifera (Ritter) Mottram 2002
- Matucana aurantiaca subsp. polzii (Diers) Mottram 2002
- Matucana aureiflora Ritter 1966
- Matucana formosa Ritter 1963
- Matucana haynei subsp. haynei (Salm-Dyck) Britton & Rose 1922
- Matucana haynei subsp. herzogiana (Backeberg) Mottram 1997
- Matucana haynei subsp. hystrix (Rauh & Backeberg) Mottram 1997
- Matucana haynei subsp. myriacantha (Vaupel) Mottram 1997
- Matucana huagalensis (Donald & Lau) Bregman 1988
- Matucana intertexta Ritter 1963
- Matucana krahnii (Donald) Bregman 1986
- Matucana madisoniorum (Hutchison) Rowley 1973
- Matucana oreodoxa (Ritter) Slaba 1986
- Matucana paucicostata Ritter 1963
- Matucana pujupatii (Donald & Lau) Bregman 1988
- Matucana ritteri Buining 1959
- Matucana tuberculata (Donald) Bregman 1987
- Matucana weberbaueri (Vaupel) Backeberg 1939
Élőhely
A nemzetség minden eddig fellelt faja és alfaja endemikus, vagyis csak Peruban őshonos. Különböző vidékeken élnek: pl. a sűrűbb tövisezettségükkel kitűnő M. aurantiaca, M. haynei és az M weberbaueri 2000-3500 m tengerszint feletti magasságban találhatók, míg pl. a rövid, ritka tövises M. ritteri a mélyebb fekvésű, melegebb és főleg nedvesebb éghajlati viszonyok között fordul elő.
Gondozás
Élőhelyi körülményeknek megfelelően tartva jól fejlődnek. A kistermetű, gömb alakú fajok már 3-5 évesen virágzóképesek, a nagyobb termetűeknek el kell érniük legalább 15 cm magasságot. Fényigényes növények, ezért egész évben nagyon világos helyre van szükségük. A tavaszi megperzselődés ellen fokozatos fényre szoktatással védekezzünk, pl. 1-2 réteg raschel-háló alatt. Hidegre érzékenyek, ezért legalább 10 C fokon teleltessük őket. A magashegyi fajokat vegetációs időszakban lehetőleg öntözzük rendszeresen. Túlzott öntözés és kevésbé meleg, hűvös, nyirkos tenyészidőben hajlamosak a rothadásra. A gyökérrothadás megelőzhető, ha két öntözés között jól kiszárítjuk a talajukat, annak ellenére, hogy némelyik faj szebben fejlődik, ha talál némi vizet a talajban. Inkább öntözzük kevesebbet, mint többet. Az ültetőközeg vulkáni törmelékben gazdag legyen, laza és kavicsos, vagyis jó vízáteresztő képességgel rendelkezzen. Nem kényes nemzetség, de van néhány melegigényes faj közöttük, mint a Matucana madisoniorum és a M. paucicostata, a M. haynei viszont fagytűrő. Saját gyökerükön és oltva is nevelhetők, sarjosztással vagy magról szaporíthatók. A takácsatkák az üvegházi növényeket nagy előszeretettel fertőzik, ezért ha üvegházban tartjuk, ajánlatos megelőző permetezéssel védekezni ellenük.
Érdekességek
1. A korábbi elnevezéseknél figyelembe vették a virágcső külső jellegét, miszerint a szőrös virágcsövű fajokat a Submatucana, a szőrteleneket a Matucana nemzetségbe sorolták. A legújabb taxonómia nem tesz különbséget.
2. A sűrűn tövisesek 2-3000 m tengerszint feletti magasságban köves-sziklás hegyoldalakon, esetleg fűfélék és alacsony cserjék között élnek, a rövid tövisesek a mélyebb fekvésű melegebb, nedvesebb vidékek, félsivatagok lakói.
3. A Matucana fajok virága a Schlumbergera nemzetség tagjaihoz hasonlóan zigomorf (görög szó, jelentése: egyszeresen részarányos), vagyis csak egy felezősíkkal oszthatók két tükörképszerűen megegyező részre.
Felhasznált irodalom:
- Ábel Győző (2009): A kaktuszok kislexikona. Vagabund kiadó
- Barna János (2010): Kaktuszkedvelők kézikönyve. Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Veszprém.
- Bodor János (2008): Szobakaktuszok. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
- Hewitt, Terry (2000): Kaktuszok és pozsgások. Panemex Kft. és Grafo Kft. Budapest.
- Hunt, David R.-Taylor, N.-Charles, G. (2006): The New Cactus Lexicon: descriptions and illustrations of the cactus family. dhbooks, Milborne port.
- Manke, Elisabeth (2001): Kaktuszok – A legszebb fajok és gondozásuk. Magyar Könyvklub
- Mészáros Zoltán (1969): Virágzó kaktuszok. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
- Preston-Mafham, Rod & Ken (1994): Kaktuszok képes lexikona. Panemex Kft. és Grafo Kft.
- Schneck, Marcus (1997): Kaktuszok. Új Ex Libris Könyvkiadó.
- Subík, Rudolf – Kunte, Libor (2004): Kaktuszok enciklopédiája. Kossuth Kiadó.
Fotók: KISS Ármin
Írta: Kiss Csaba
2012. június 12-20.
