A nemzetségre vonatkozó ismeretek
Első leírása:
Lophophora Coulter 1894/Contr. U.S. Nat. Herb. 3: 131.
Szinonimák
Anhalonium
Etimológia
Az ógörög szóösszetételű Lophophora tudományos név első tagja a lophos bojt, bóbita, dudor, csomó, taraj, üstök jelentésű, míg a phoros hordozó, tartó, viselő értelmű – utalva a rojtos, bojtos, bóbitás, a tenyészcsúcs és az areolák szőrképletéből hajtincsszerűen kinövő gyapjúcsomókra. Tehát a jelentése: csomót viselő kaktusz, csomós kaktusz.
História
A jelenlegi Lophophora nemzetség első faját Lemaire írta le 1845-ben, és az Echinocactus nemzetségbe sorolta. Theodor Rümpler (1817-1891) 1886-ban Anhalonium nemzetségnév alatt publikálta a fajt, de kiderült, hogy Lemaire ezt a nevet már alkalmazta 1939-ben az általa leírt mai Ariocarpus-ok megnevezésére. A bizonytalanságok elkerülése végett Coulter 1894-ben a Lophophora nemzetségnevet választotta az akkor ismert 2 faj (williamsii, lewinii) számára. A nemzetség típusfajának a L. williamsii-t jelölte meg. A besorolást illetően még néhány nem számottevő próbálkozás volt, de az amerikai szerzőpáros, Britton & Rose, majd később Alwin Berger (1871-1931) német pozsgásspecialista is önálló nemzetségként publikálva megerősítik a státuszát. Azonban a nemzetség rendszertana az 1980-as években kezdődő általános revízió következtében ismét vitatottá vált. Ron & Ken Preston-Mafham 1991-ben két „jó” fajt ismertet (L. diffusa, L. williamsii). Rudolf Grym: Die Gattung Lophophora (1997) c. művében 4 fajt ismer el, a többit ezek szinonimáinak tekinti (28-at sorol fel), de voltak kritikusai, akik szerint a négy faj egy. Curt Backeberg (1894–1966) klasszikus rendszerében a nemzetséget 3 faj és 6 változat képviseli.
A Lophophora nemzetséget John Merle Coulter (1851-1928) amerikai kaktuszrendszerező írta le tudományosan. Coulter a botanika professzora, a Chicagói Egyetemen oktatott. A „Botanical Gazette” c. szaklap alapítója. Az első írásában revízió alá vonta és átdolgozta Észak-Amerikában élő Opuntia-kat 1896-ban. A kaktuszkutatás terén Joseph Nelson Rose-zal több alkalommal is együttműködött.
Megjegyzés
Ludwig Lewin német farmakológus (a gyógyszertan tudósa és kutatója) amerikai utazásai során ismerkedett meg ezzel a kaktusszal (Anhalonium lewinii névvel illette), amelyből kivont néhány alkaloidot.
Habitus
Vastag répagyökerű fajok tartoznak a nemzetséghez. Az inkább kisméretű kaktuszok magánosak, vagy néha sarjadó és kisebb telepeket hoznak létre. A puha húsú szár színe sárgászöld és kékeszöld között változik. Bordáik száma 5-10 db laposak, szélesek, gömbölydeden szétterülők, a határvonalukon rendszerint hullámos lefutású, és minden „bordaszegmens” közepén egy-egy gyapjútincses areola tűnik ki. A gyapjas tenyészcsúcsban képződő kis virágaik fehérek, rózsaszínűek vagy sárgák. A magház csupasz, a hengeres termés csak éretten bújik elő, színük ibolyásvörös. Magvaik feketék, durván szemölcsösek. Sejtnedvük különféle alkaloidákat tartalmaz, jelenleg 60 félét tudtak bizonyíthatóan kimutatni. Közülük a mescalin a legszámottevőbb, mely a növény elfogyasztását követően állat és ember számára egyaránt sajátságos mámort okoz.
A nemzetségben jelenleg az alábbiak tartoznak a 3 elfogadott faj közé:
1. Lophophora diffusa (Croizat) Bravo 1967 (1944)
2. Lophophora fricii Habermann 1974 (1974)
3. Lophophora williamsii (Salm-Dyck) Coulter 1894 (1845)
Érdekességek
Az őslakos indiánok „Peyotl-Istenség” néven tisztelik, és mágikus erőt tulajdonítanak e kaktuszoknak.
Élőhely
Közép- és Észak-Mexikóban, valamint az USA Új-Mexikó és Texas államának déli részén őshonosak. Előfordulási helyük a száraz, nagyon meleg sztyeppe vidékek, ahol köves, sziklás, ásványi eredetű talajon élnek gyér fű között, esetleg cserjék gyenge árnyékában. A területek éves átlaghőmérséklete magas, 23-26 C fok közötti, az éves csapadékmennyiség viszont alacsony, mindössze 3-400 mm.
Felhasznált irodalom
David R. Hunt: The New Cactus Lexicon
Kaktusz-Világ 2001. szeptember
Ewald Kleiner: Kaktuszok a lakásban és a kertben
Magyar Larousse Enciklopédia
Elisabeth Manke: Kaktuszok
Mészáros Zoltán: Virágzó kaktuszok
MPKE-MKOE: Sorin Victor COPĂCESCU ford. Lőrintz István
Pozsgások (225. kártya)
Dr. NEMES Lajos - Szabó Dezső: Kaktuszok
Marcus Schneck: Kaktuszok
Rudolf Šubik - Libor Kunte: Kaktuszok enciklopédiája
Szűcs Lajos: A növénykedvelő kislexikona
Új Magyar Lexikon
Nico VERMEULEN: Szobanövények enciklopédiája
Angol fordítás: VARGA Zoltán
Írta: KISS Csaba
2008. szeptember 20-30.
