E nemzetséghez tartozó kaktuszok bizonyítottan nagyon idős kort, akár több száz évet is megérhetnek. Feltűnő morfológiai tulajdonságaik alkalmassá teszik ezeket a kaktuszokat az extrém környezetben lehetséges életre. A hordókaktusz nemzetség fajai jellemzően magánosak, elágazásmentesek, de idősebb korban a F. glaucescens és a F. pilosus hajlamos sarjnevelésre, és vannak közöttük csoportosan növők, mint pl. a F. flavovirens, és a F. robustus, melyek akár 2 m átmérőjű telepeket is alkothatnak. A száruk nyomott gömbölyded, zömök oszlop vagy tipikusan hordó alakú. Általában nagytermetűek vagy nagyon nagyok, egyes fajok egyedei nagyon idős korukra akár 3 m magasságot is elérhetnek (pl.: F. pilosus). (Nyilvánvalóan nagyon fiatal korban még nem mutatják ezt a formát, mivel nagyon lassan nőnek és az alakjuk eközben formálódik.) A száron kevés vagy számos erőteljes borda képződik, a bordák vaskosak, egyenesen lefutók, némely fajnál dudorosan szemölcsösek (pl.: F. hamatacanthus subsp. sinuatus). A virágzó areolák csupaszok, nektárt rejtő és kiválasztó mirigyeket, úgynevezett "extraflorális mirigytöviseket" is fejlesztenek. Ezeken a mirigytöviseken keresztül édes váladékot választanak ki a bőrfelületükre a virágzási idő környékén (nyáron és ősszel), ezzel is csalogatják a megporzást végző rovarokat, lepkéket. Töviseik igen erősek - vad (félelmetes) kinézetűek, ami a névadásban döntő szerepet játszott - egy középtövisük rendszerint hosszabb, erősebb, nem ritkán laposabb a többinél, és a horgas tövisű taxon is gyakori (pl.: F. latispinus subsp. latispinus). E fényigényes növények több színben pompázó, fajonként változó, de általában viszonylag nagy, széles kehely vagy tölcsér alakú, enyhén illatos, önsteril virágai az idős egyedek hajtáscsúcsa közelében fejlődnek, s jellemző rájuk, hogy areolánként mindig csak egy darab virágot hoznak. A virágok nyáron és nappal nyílnak, de előfordul rövidnappalos, ősszel vagy télen virágzó taxon is (pl.: F. latispinus subsp. latispinus, F. latispinus subsp. spiralis). A virágcső feltűnő pikkelyekkel borított. A külső és a belső lepellevelek nem különülnek el, spirális elrendeződésűek, akárcsak a porzók, amelyek a virágcső belső megvastagodott falából, a bibeszál és a belső lepellevelek alapja közötti területen fejlődnek nagy számban. A bibeszál viszonylag rövid, a felső része vaskos, a bibefej többágú. A virágrészek a porzószálak gyűrűje által elválasztottak. A termés alakja gömbölyűtől az oválisig változó, vastag falú, éretten száraz, alapjánál felrepedő (Ferocactus sectio), vagy leves, édes, fel nem nyíló vagy szabálytalanul felnyíló (Bisnaga sectio), sárga színű, felülete ragacsos. Némelyik faj termése (F. histrix, F. pilosus) emberi fogyasztásra is alkalmas gyümölcs. A mag lapított ovális, 1,4-2,4 mm nagyságú, fekete-barna, fényes, felszíni domborulatai lapítottak vagy részben konkávok.
Nigel P. Taylor és Jonathan Y. Clark 1983-ban felállított hipotézise szerint a fentebb említett mindkét szekció - Bisnaga szekció és Ferocactus szekció - még további két-két csoportra (subsectio) osztható, főleg a termés és a mag tulajdonságaira, de nem mellesleg a szár sejtjeinek alakjára és tövisezettségének szerkezetére is alapozva.
I. Bisnaga szekció (Az elterjedési terület déli régiójába tartozó taxonok.)
A termésük rózsaszín, bíbor jellegű vagy vörös, ritkán sárga vagy fehéres bogyó, leves, fel nem nyíló vagy szokatlanul felrepedő a csúcs körül, és a magok a terméshússal együtt kibuggyannak. A mag ritkán nagyobb mint 2 mm, többnyire nagyon sima és fényes, a köldök régiója keskenyen peremes.
1. F. glaucescens csoport. A szár magános vagy sarjadó, a tövis többé-kevésbé lekerekített (a The New Cactus Lexicon itt a "terete" kifejezést használja, ami hengeres, de végei felé keskenyedő, kerek keresztmetszetű és sima felszínűt jelent), a csúcs egyenes, többé-kevésbé sima. A mag domború cellafalakkal határolt, többé-kevésbé kiemelkedők, a domborulatok falai többé-kevésbé lapítottak, nagyon finom mikro szemcsézettséggel (nem gödrös).
F. alamosanus, F. echidne, F. flavovirens, F. glaucescens, F. schwarzii
2. F. latispinus csoport. A szár magános, némelyik faj egyedeinél nagyon nagy. A középtövis gyakran lapított, egyenes vagy hajlott, vagy a visszahajlótól a tövisvégen horgas jellegig változó, keresztben gyűrűszerűen bordázott. A mag felszínén a domborulatok cellafalainak határai alig érzékelhetők, vagy enyhén kiemelkedők, a domborulatok falai gödrösek.
F. haematacanthus, F. hamatacanthus, F. histrix, F. latispinus, F. macrosdiscus
II. Ferocactus szekció (Az elterjedési terület északi régiójába tartozó taxonok.)
A termésük kezdetben sárga, vörös vagy lila, rózsás-karmazsin csíkokkal, belseje beszáradó, alapjánál felreped, ahogy a termés megérik, leválik a növényről. A mag többnyire 2-3,2 mm nagyságú, tompa fényű vagy gyakran kevésbé fényes, a köldökrégió lapos peremmel.
1. F. robustus csoport. (Ide sorolták kivételként a F. wislizeni fajt is, noha a maghéj felszínére az apró, enyhe benyomódások a jellemzők.) Tövisek száma több mint 10, jól elkülönülnek erős középtövisekre és finomabb peremtövisekre. A mag alig érzékelhető vagy többé-kevésbé emelkedett domborulatú cellafalakkal, domborulatok falai többé-kevésbé laposak vagy konkávok (nem gödrösek), durva mikro szemcsézettséggel. A nemzetség fajainak pontosan a fele tartozik ide.
F. chrysacanthus, F. cylindraceus, F. fordii, F. gracilis, F. herrerae, F. johnstonianus, F. peninsulae, F. pilosus, F. robustus, *F. santa-maria, F. tiburonensis, F. townsendianus, F. viridescens, F. wislizeni
(*The New Cactus Lexicon Text 118-119. oldalán fellelhető csoportok közül egyikben sem szerepel - véletlenül kimaradhatott -, a taxonok ismertetésénél viszont megtalálható. A jellemzők alapján leginkább ebben a csoportban lehetséges a helye.)
2. F. pottsii csoport. Tövisek száma kevesebb mint 10, nem elkülönülők vastagságban. A mag alig érzékelhető vagy többé-kevésbé kiemelkedő domborulatú cellafalakkal, a domborulatok falai többé-kevésbé lapítottak vagy gödrösek, mikro szemcsézettség nélkül.
F. diguetii, F. emoryi, F. lindsayi, F. pottsii
A nemzetséghez jelenleg az alábbi 42 taxon - 28 faj és 14 alfaj - tartozik
(The New Cactus Lexicon Text 5. o.).
1. F. alamosanus subsp. alamosanus,
F. alamosanus subsp. reppenhagenii
2. F. chrysacanthus subsp. chrysacanthus,
F. chrysacanthus subsp. grandiflorus
3. F. cylindraceus subsp. cylindraceus
F. cylindraceus subsp. eastwoodiae
F. cylindraceus subsp. lecontei
F. cylindraceus subsp. tortulispinus
4. F. diguetii
5. F. echidne
6. F. emoryi subsp.emoryi,
F. emoryi subsp.covillei,
F. emoryi subsp.rectispinus
7. F. flavovirens
8. F. fordii subsp. fordii,
F. fordii subsp. borealis
9. F. glaucescens
10. F. gracilis subsp. gracilis,
F. gracilis subsp. coloratus,
F. gracilis subsp. gatesii
11. F. haematacanthus
12. F. hamatacanthus subsp. hamatacanthus,
F. hamatacanthus subsp. sinuatus
13. F. herrerae
14. F. histrix
15. F. johnstonianus
16. F. latispinus subsp. latispinus,
F. latispinus subsp. greenwoodii,
F. latispinus subsp. spiralis
17. F. lindsayi
18. F. macrosdiscus subsp. macrosdiscus
F. macrosdiscus subsp. septentrionalis
19. F. peninsulae
20. F. pilosus
21. F. pottsii
22. F. robustus
23. F. schwarzii
24. F. santa-maria
25. F. tiburonensis
26. F. townsendianus
27. F. viridescens
28. F. wislizeni
Írta: Kiss Csaba
