Pálmaliliomok I.
Besorolás
A pálmaliliomok besorolása igen sokat változott. A XIX. század kezdetén, 1902-ben Trelease nevéhez fűződik az első elismert Yucca monográfia. Ezt követően, változtak a nemzetségcsoportok, az alcsaládok, majd 1985-ben citológiai, anatómiai és embrionális tanulmányokra alapozva az Agavaceae család akkor nyolc nemzetségét két alcsaládra osztották fel: a Yuccoideae (Yucca, Hesperaloe) és az Agavoideae (Agave, Manfreda, Polianthes, Prochynanthes, Beschorneria, Furcraea) alcsaládra.
Az Angiosperm Phylogeny Group (rövidítve APG), mely két botanikus csoport együttműködésére utal, a legújabb eredményekre építve kladisztikai rendszer kidolgozását tűzték ki célul. A pálmaliliomokat is érintő második dolgozatuk az APG II (2003) az Agavaceae családot néhány másik családdal, az Asparagaceae családjába sorolta, de ez a rendszer még engedélyezi az agavéfélék különvételét, bár ebben az esetben javasolja kiterjesztését a más családok nemzetségeivel. A következő dolgozat, az APG III (2009) nem ismeri el az Agavaceae családot, hanem az Asparagaceae családba olvasztja.
Csoport ismertetése
A Yucca fajok arid trópusok, szubtrópusok, száraz hegyi illetve pusztai vegetáció növényei. A nemzetség neotrópikus elterjedésű, elterjedési központjuk - ahol a legnagyobb faj- és egyedszámmal megjelennek - Közép-Amerika területére esik. A pálmaliliom nevet, pálmákra emlékeztető levélüstökük és liliomra hasonlító fehéres virágaik után kapták.
Nagy termetű, törzses vagy törzs nélküli rozettás növények, fás évelők, talajlakók (kivétel az epifita Yucca lacandonica, trópusi jukka). (Jellemzésüknél többször említésre kerül a törzs, mint föld feletti hajtás. A törzs a pálmaliliomok esetében botanikailag helytelen, de az egyszerűség kedvéért mégis gyakran ezt használjuk.) Hajtásukban megjelenik a szekunder vastagodás, nyalábrendszerük erőteljes rostokkal szilárdított. Leveleik szukkulensek, asszimetrikusak (más a színi és a fonáki oldal), lándzsásak gyakran szúrós hegyűek. Könnyen felismerhetők a tipikus szálas, rostos levélszélekről, amelyek egyébként csak a Hesperaloe nemzetségnél és néhány Agave fajnál fordulnak elő. A Yucca nemzetség jellegzetessége a fehéres, viaszszerű, csüngő virág. Bizonyítottan magas víztakarékossági hatékonyság jellemző rájuk, amely a CAM fotoszintézishez kapcsolódik. Kemotaxonómiai szempontból feltérképezett nemzetség: szaponin és szapogenin-vegyületeket tartalmaznak nagy mennyiségben. Népi gyógyászatban, helyi és kereskedelmi forgalomban, mint szappant használják, rostjai kosarak, kalapok, készítésére, különböző zsenge részeik táplálékul szolgálnak.
Az irodalmi források és a hazai gyűjtemények értékelése alapján, télállóság szempontjából 3 kategória hozható létre, amelyek a következők szerint határozhatók meg:
- A csoport – (Télálló) -18 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletet elvisel különösebb védelem nélkül,
- B csoport – (Fagytűrő) -12 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletet elvisel védelemmel,
- C csoport – (Fagyérzékeny) a fagypont alatti hőmérsékletet röved ideig, kismértékben viseli el, fűtetlen vagy temperált házban teleltethető.
A hazai kertépítés számára már ismert fontosabb télálló jukkafajok
- Yucca filamentosa (kerti jukka, foszlóslevelű jukka, rostliliom),
- Yucca recurvifolia (ágastörzsű jukka, kampóslevelű jukka),
- Yucca gloriosa (pompás pálmaliliom, holdfényliliom)
Új télálló fajok
Yucca faxoniana
(Faxon-jukka, spanyol tőr)
A Charles Edward Faxon amerikai botanikusról elnevezett jukka fás, föld feletti hajtása erős, vastag 2-6,5 m magas, többnyire egyedülálló illetve a felső részen 1-2 oldalhajtást fejleszthet. Ritkán előfordul, hogy az alapnál sűrűn elágazódó csoportot képez.
A levelek merevek, halvány kékeszöldek, akár 2,5 cm hosszú hegyes csúcsban végződnek. 85-120 cm hosszúak és 5-7,5 cm szélesek lehetnek, a legszélesebbek a levél ¾-nél, a levélalapnál összeszűkülnek. Az idős, száraz levelek a hajtásra lapulnak, nem esnek ki a rozettából. A levélszélek sötétbarnák és vastag visszahajló szálakra foszlanak. A rozetta 3 m széles is lehet. A virágszáron fehér, néha rózsaszínű murvalevelek találhatóak. A virágzat 1-1,2 m magas gazdagon elágazódó széles buga, mely a levélüstök fölött bontja zöldesfehér virágait. A virágzaton hosszú, nagy murvalevelek figyelhetők meg. A termés nagy húsos bogyó, amely éréskor felnyílik.
A Yucca faxoniana az USA délkeleti (Texas) és Mexikó északi (Chihuahua, Coahuila) területeiről származó növény, ahol az 500-1500 méteres tengerszint feletti magasságok száraz lejtőin él.
Yucca treculiana
(Trecul-jukka, spanyol tőr)
A faj nevét E. A. Carriére adta a növény felfedezőjének, A. A. Trécul tiszteletére, aki 1850-ben Franciaországban először bemutatott egy Texasból származó példányt. A Yucca treculiana 2,5-6 m magas egyedülálló, két- vagy többágú hajtást nevel, mely sötét és erősen repedezett, az alapnál mért átmérője 0,3-0,6 m vastagságú lehet. A viszonylag kicsi, szimmetrikus rozettát (0,5-1 m) kékeszöld, merev, enyhén hajlott vagy egyenes levelek alkotják. A levélszélek vörös színűek, finoman fogazottak és nem szálasak. A levelek 2,5-5 cm szélesek, 50-100 cm hosszúak és 1 cm hosszú hegyes tövisben végződőek. A virágzat 0,8-1,3 m hosszú, tömött és karcsú. A virágzati tengely alsó részén a murvalevelek nagyok. A virágok fehérek, krémszínűek vagy zöldesek, gömb, félgömb, harang alakúak és szélesre kinyílnak. A legalsó virágok a levelek között találhatóak. A belső lepeltagok szélesebbek és vastagabbak, mint a külsők. A termés húsos, hosszúkás, csúcsi része kúpos, éréskor a zöldből barna színűre változik. A magok a hosszúkástól a kerekdedig különböző alakúak, felületük jól strukturált, fekete és szárny nélküli.
Hasonlít a Yucca torreyi-hez (Torrey-pálmaliliom, borzas jukka), de tőle könnyen elkülöníthetők a kisebb, félgömb alakú virágaik, a vaskos magházuk, valamint a szimmetrikus rozettájuk alapján. Leginkább Mexikóban a Chihuahuan sivatagban, Coahuila, Nuevo Leon, Tamaulipas és Durango államokban él, de elterjedési területe felnyúlik Texasig is.
Yucca baccata
(bogyós jukka, banán jukka, kék jukka)
Bogyós vagy banán jukka néven ismert faj igen változatos megjelenésű, hosszú vagy rövid, elfekvő vagy felálló törzse van, amely ritka vagy éppen sűrű csoportokban fejlődik vagy éppen törzs nélküli. Elterjedése az USA déli és Mexikó északnyugati területeire tehető, ahol száraz lankákon 250-2000 méteres tengerszint feletti magasságokban él. A legészakabbra hatoló faj, így télállósága éghajlatunk alatt is kiváló. Nagyon szép sziklakerti növény. A gyűjteményes példányok rücskös levélfelülete és a levélszéli rostok kiemelik a növényt a közismert pálmaliliomok már-már unalmas tűnő megjelenéséből. Rozettája aszimmetrikus, nyílt, leginkább egyszerű, (50-) 60-75 x 130-150 cm. Két változata ismert, a var. baccata, mely rövid törzset fejleszthet, levelei az alapnál szétterülők, a központi levelek inkább felállóak, egyenesek, mélyen kanalasak, merevek (30-) 50-70 (-75) x 2,5-4 cm sötétzöldek, és a var. vespertina, amely törzset nem fejleszt, levelei sarló alakúak, meggörbültek, keskenyebbek, színük kékeszöld vagy kékesszürke.
A Yucca baccata az USA délnyugati területein széles körben felhasznált növény, hiszen terméseiből különféle ételeket készítenek, a levélszéli rostjait pedig kosarak, szandálok készítéséhez használják fel.
További javasolt fajok (télállók)
- Yucca angustissima (szálas jukka)
- Yucca arkansana (arkansasi jukka)
- Yucca baileyi (Navaho-jukka)
- Yucca constricta (texasi jukka)
- Yucca elata (szappanfa jukka)
- Yucca flaccida (lágylevelű pálmaliliom)
- Yucca glauca (szürke jukka)
- Yucca linearifolia (vékonylevelű pálmaliliom)
- Yucca rostrata (csőröstokú pálmaliliom)
- Yucca schootii (hegyi pálmaliliom)
- Yucca thompsoniana (Thompson-jukka)
- Yucca torreyi (Torrey-pálmaliliom, borzas jukka)
Növényalkalmazás lehetőségei
A pálmaliliomok hazai növényalkalmazása hosszú évekre vezethető vissza. Példaként, a Yucca gloriosa, mint “Jucca indica vagy Jucca gloriosa, azaz dicsőséges vagy dicsekvő káka” szerepel a Posoni Kert virágflórájának névjegyzékében. A pálmaliliomok nagyobb mértékben elterjedtek, széleskörűen termesztett növények, de a nemzetség népszerűsége mindössze néhány fajra korlátozódott. Magyarországon limitáló tényező nem a forró nyár, hanem a csapadékos hideg tél.
Az új fajok növényalkalmazása többnyire botanikus kertekre, magángyűjteményekre korlátozódik. A nagy föld feletti hajtást nevelő fajok (Yucca rostrata, Yucca faxoniana, Yucca treculiana, Yucca thompsoniana) meghatározó részei lehetnek a kert karakterének, szoliterként vagy kisebb csoportban, sziklakertbe ültetve vagy dézsás növényként is. Az alacsonyabb, keskenyebb hajtású Yucca linearifolia, mely a legvékonyabb levelekből álló rozettával jellemezhető, nagyobb növények védelmébe ültethető vagy kisebb területeken szoliterként alkalmazható. A törzset nem nevelő fajok vagy alacsony törzset nevelők Yucca, baccata, Yucca torreyi merev ívesen elhajló leveleikkel díszítenek, míg a Yucca intermedia sarjaival képez nagyobb telepet és határozza meg a terület karakterét. A növényültetés, elhelyezés néhány sarkalatos pontja a jó vízáteresztő közeg kialakítása, a megfelelő drénréteg biztosítása. A növények télállóak, esetleg erősebb fagyok okozhatnak fagysérüléseket a leveleken. A fajok többsége teljes napot kíván, esetleg néhányuk, pl. Yucca faxoniana, tolerálja a félárnyékot is. Rendkívül szárazságtűrő fajok, de száraz nyarakon a kiegészítő öntözést meghálálják.
Tavasszal viszonylag későn indulnak fejlődésnek, az optimális hőösszeg és csapadékmennyiség elérésekor viszont szinte kirobban a rozettából az új levélcsokor. Az idős sárgult levelek több fajnál a hajtásra lapulnak, nem esnek ki a rozettából (Yucca linearifolia, Yucca thompsoniana, Yucca rostrata), azonban előfordulhat, hogy az értékesítők a törzs érvényesülése miatt a leveleket visszavágják, eltávolítják. Más fajoknál, pl. Yucca faxoniana, az idős levelek visszahajlanak, az alapnál megtörnek és elállnak a föld feletti hajtástól, melyeket célszerű a fenntartási munkák során eltávolítani.
Kiegészítés
- Neotrópikus elterjedésű: az Újvilági trópusi flórabirodalom, döntően Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területein élő növények
- Szukkulens levél: nagy mennyiségű vízraktározó szövetet tartalmazó, a száraz környezethez történő alkalmazkodást szolgáló levélmódosulat
- Murvalevél: a virág vagy virágzat közelében elhelyezkedő, azt támasztó (többnyire a bimbót védő) fellevél neve
- Rozetta: Számos növénycsaládban, különösen a szukkulensek körében találhatóak olyan fajok, amelyek levelei kör alakú elrendezésben fejlődnek és jellegzetes levélüstököt alkotnak.
- Epifita fajok: A lombkoronában, a fák ágvilláiban élő, fán lakó növények, amelyek az esetek többségében nem paraziták.
- CAM fotoszintézis: A fotoszintézis speciális módja a krasszulasav-anyagcsere (Crassualation Acid Metabolizm - CAM) mely a C4 –es módszertől kémiailag nem különböző, de élettanilag igen eltérő. Az evolúció során kialakult módszer jelentős mértékben segítette a növényeket (leginkább a Cactaceae családban, de más pozsgás növénynél is megfigyelhető) a vízhiány okozta stresszel szembeni adaptációban.
- Filamentum: A pálmaliliomok több fajánál megfigyelhető finom (pl. Yucca filamentosa) vagy esetleg merev (pl. Yucca faxoniana, Yucca baccata, Yucca carnerosana) rostszerű képződmény a levél szélén.
Fotók:
1. Yucca faxoniana méretes példánya a Fővárosi Állat- és Növénykertben (Fotó: Dr. Szabó Krisztina)
2. A Yucca treculiana virágzó, idős példánya a Fővárosi Állat- és Növénykertben (Fotó: Dr. Szabó Krisztina)
3. A Yucca faxoniana megszáradó hegyes levélcsúcsa és a jellegzetes filamentumok a levélszélen (Fotó: Dr. Szabó Krisztina)
4. A Yucca treculiana virágzata viszonylag rövid, kicsivel nyúlik a levélüstök fölé, számos és jellegzetes csepp alakú virágból áll (Fotó: Dr. Szabó Krisztina)
5. A Yucca baccata var. vespertina a Fővárosi Állat- és Növénykertben, sarló alakú, meggörbült, inkább keskeny, kékeszöld vagy kékesszürke leveleivel tűnik ki a gyűjteményből (Fotó: Dr. Szabó Krisztina)
6. Az idős leveleket eltávolították, így szabaddá vált a Yucca faxoniana robosztus föld feletti hajtása (Fotó: Dr. Szabó Krisztina)
7. A Yucca baccata var baccata központi levelei inkább felállóak, egyenesek, mélyen kanalasak és merevek (Fotó: Mohácsi Gábor)
8. A Yucca treculiana levelének széle finoman fogazott (Fotó: Dr. Szabó Krisztina)
9. A Yucca baccata var. baccata téli időszakban, egy érdi magángyűjteményben (Fotó: Mohácsi Gábor)
Lektor: Dr. Mészáros Zoltán egyetemi tanár
Szerkesztette: Bede-Fazekas Ákos, Szabó Krisztina (krisztina.szabo9@uni-corvinus.hu)
