Etimológia
Az Astrophytum nemzetségnév az ógörög aster, astro- (csillag) és a phyton, -phyto (növény) szavak összevonásából és latinosított változatából keletkezett, vagyis a jelentése csillagnövény. Ebben az esetben a csillag nem az égitestre, hanem a tengericsillag - mint állat - felülnézeti alakjára utal.
História
A különleges alakú és díszítettségű Astrophytum nemzetség története igen változatos és érdekes, mely még a 3. évezredre is áthúzódott. A nemzetséget és a nemzetségnevet dr. Antoine Charles Lemaire (1801-1871) belga fajleíró, kertészeti szakíró alkotta, aki a botanika professzoraként Genfben és Párizsban is tevékenykedett. Lemaire megfigyelte hogy az addig az Echinocactus nemzetségbe sorolt 2 különböző fajú (E. asterias, E. myriostigma), de nagy hasonlóságot mutató kaktuszoknak a testfelületén fehér, apró pikkelyeknek tűnő, hópiheszerű csomók találhatók. E külső jegyek alapján különítette el a gyűjtőnemzetségtől, és alkotta meg az új nemzetséget 1849-ben (első leírás: 1849/CGNS 3. vagyis a "Cactearum genera nova speciesque novae et omnia in Horto Monvilliano cultarum" 3. oldalán.). Lemaire nem tévedésből, hanem tudatosan használta a tengericsillag nevet, mert a Monville által hozott A. myriostigma példányok még fiatal, tehát lapított gömb alakú kaktuszok voltak, s ezek felülnézeti képe alapján választotta az Astrophytum nemzetségnevet. A 21 évvel azelőtt ismertté vált Echinocactus ornatum ugyan még kimaradt az új nemzetségből, de 73 év elteltével Britton & Rose 1922-ben ezt pótolta. Tudományos munkásságának elismeréseként a Lemairecereus B.&R. emend. Backbg. kaktusznemzetség az ő nevét viseli.
A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az Astrophytum nemzetséget megalkotó Lemaire-ről elnevezett Lemairecereus nemzetség a Hunt-féle nevezéktanban már nem szerepel a hivatalosan elismertek között, fajai különböző oszlopkaktusz (Armatocereus, Pachycereus, Stenocereus) valamint faszerűen elágazó (Polaskia) nemzetségekbe kerültek át. Lemaire, aki a kaktuszok élőhelyén nem járt, a M. Chevalier de Monville neves francia kaktuszgyűjtő és kaktuszszakértő gyűjteményének példányai alapján sok új kaktuszfajt írt le, ezért hálából s tiszteletből barátjáról és munkatársáról, egy másik, szintén általa leírt kaktuszt Echinocactus monvillii - ma Gymnocalycium monvillei ssp. monvillei (Lem) B.&R. - néven hagyta az utókorra.
Morfológia
A Hunt-féle rendszerben - melyben nincs helye sem változatnak, sem alaknak, alfaj pedig egyelőre nincs - az Astrophytum nemzetséget a jelenlegi rendszertani besorolásban 6 faj képviseli.
A 6 faj rendszertani besorolásának, fajleírásának és felfedezésének dátumai az alábbiak:
1. A. asterias (Zucc) Lem 1868....................leírás: 1845...felfedezés: 1845
2. A. capricorne (Dietr) B&R 1922........................1851...................1851
3. A. caput-medusae (Vlzco+Nvrz) Hunt 2003.......2002...................2001
4. A. coahuilense (Moel) Kays 1932......................1927...................1922
5. A. myriostigma Lem 1839..................................1839...................1839
6. A. ornatum (DC) Weber ex B&R 1922..............1828...................1828
Az Astrophytum nemzetség fajai egyedülállók (szoliterek), ritkán vagy egyáltalán nem sarjadnak, legfeljebb, ha megsérülnek. Alakjuk különleges, ezért kapták a találó tudományos és magyar csillagkaktusz (csillagnövény) elnevezést, noha mindegyik fajnak van még külön-külön magyar neve is (dinnye-, kecskeszarv-, medúzafej-, fehér csillag-, papsapka-, püspöksüveg-, díszeskaktusz).
A különböző jelentésű tudományos és főleg magyar nevek is érzékeltetik rendkívüli formagazdagságukat, mely a dinnyeszerű, sima, kis félgömb vagy gömb alakú növénytől a sarkos, három- és többszögletű és a karcsú, hengeres, bordanélküli - szárszerűen szemölcsös - testen át a magas, erőteljes bordás oszlopformáig terjed. Változatos alakjuk ellenére mégis elég jellegzetesek, könnyen megkülönböztethetők más nemzetségektől, sőt egymástól, még virág nélkül is. Az egyes fajok alapján jellemző méretük eléggé eltérő, a 4-30 cm átmérőtől az 1-1,5 m magasságig növekedhetnek. (Az A. caput-medusae gyöktörzs átmérő méretét nem ismerjük, de feltételezhetően a megjelölt intervallumba beleilleszthető, a szemölcsök mérete pedig nem ez a kategória). Curt Backeberg, Hans W. Fittkau és a David Hunt ("The New Cactus Lexicon") szerint az Astrophytum ornatum (DC.) Weber ex B. & R. vadon élő idős példányai állítólag elérhetik a 3 m magasságot is. Testfelületüket gyéren vagy sűrűn fedett, apró fehéres bőrszöveti képletek borítják, de az is előfordul ritkán, hogy teljesen csupaszok {pl. a szininonim A. myriostigma var. nudum (R. Mey.) Backbg.}. Ezek a fehér bőrszöveti képletek - a pikkelyszőrök - egészen finom szerkezetűek, szabálytalan alakúak, leginkább pontszerűek. Testszínük zöld, esetleg sötétzöld vagy szürkészöld, ritkán kék, sőt a bíbor is előfordul. A bordák száma (3)-4-10 között van. Az areolák gyapjasak, nagyok, néha egymáshoz közeliek, de nem érnek össze (legfeljebb igen ritkán), összhatásban különleges esztétikai látványt nyújtanak. Vannak erőteljes tövisű (A. ornatum), lágy tövises (A. capricorne) - ezek tövisezettsége rendkívül nagy díszértékű - vagy kezdetleges tövisű (A. caput-medusae) és tövis nélküli fajok is (A. asterias, A. coahuilense, A. myriostigma).
A meglehetősen nagy virágok a csúcsközeli fiatal areolákból képződnek, rövid csövűek, tölcsér vagy trombita alakúak, fajonkénti színük egynemű sárga, vagy sárga vörös (narancsos) torokkal. A termés gömbszerű, gyapjas felületű, maradó hegyes pikkelyekkel, belül majdnem száraz. A magok sisak (néha körte, csésze, csizma) alakúak, kb. 3x2 mm nagyságúak, sötétbarnák, fényesek. A maghéj (testa) kiterjed és felgyűrődik (ráncosodik) a besüllyedt köldök (hilum) körül.
Megjegyzés
I. Curt Backeberg (1894-1966) német kaktuszszakértő az Astrophytum nemzetséget két alnemzetségre osztotta a virágok színe és termésük felnyílása alapján. Ezt a rendszert meghagyva David R. Hunt tovább bővítette az új faj - A. caput-medusae - elhelyezésével, mely a testformában tér el a nemzetség többi fajától.
1. Subgenus Astrophytum Bkbg. - Egyöntetű sárga virágú fajok, csillag alakúan felnyíló termésekkel: A. myriostigma, A. ornatum
2/1. Subgenus Neoastrophytum Bkbg. - Bordás testű, vörös torkú, sárga virágú fajok, oldalt felnyíló termésekkel: A. asterias, A. capricorne, A. coahuilense
2/2. Subgenus Stigmatodactylus Hunt - Elágazó, szemölcsös testű, vörös torkú, sárga virágú faj, oldalt felnyíló termésekkel: A. caput-medusae
II. A teljes Astrophytum nemzetségre vonatkozóan a virágok csak nappal, hosszantartó, meleg napsütésben nyílnak, illatuk nincs, nem önbeporzók és kellő fény hiányában még napnyugta előtt összezáródnak, majd több napon át (3-7 nap) ismételten kinyílnak. Kivételt képez ez alól a legújabban felfedezett A. caput-medusae, amelynek késő délután, éjjel nyíló virágai (talán épp emiatt) illatosak is, főleg az éjszakai rovarok, lepkék szagérzékenységéhez viszonyítva. Pár perccel a közvetlen kinyílás előtti bimbós állapotban már lenyűgözően látványosak a virágok. A természet utánozhatatlan remekművei.
Élőhely
Az Astrophytum nemzetség mind a 6 faja a közép-amerikai nemzetség Mexikó füves területein őshonos (Coahuila, Guanajuato, Hidalgo, Querétaro, San Luis Potosí, Durangó, Nuevo León, Tamaulipas, Zacatecas szövetségi államokban). Kivétel az Astrophytum asterias (Zucc.) Lem., amely még Mexikón kívül az USA Texas államának Mexikóval határos déli területének egy kisebb részére is átnyúlik a Starr megyei Rio Grande síkságán, enyhe lejtőkön, alacsony dombokon, bokros, füves területeken.
Szinonima:
Digitostigma Vlzco+Nvrz 2002
Írta: Kiss Csaba
