A magyarországi kaktuszgyűjtés és – kutatás rövid története, a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének 30 éve
Közvetlenül Amerika felfedezése után megjelentek a kaktuszok Európában, majd Magyarországon is. Akkoriban még „Melocardus”, azaz dinnyetövisnek nevezték, ehhez a növényhez való hasonlósága miatt. (Ebből lett később a „Melocactus” elnevezés.)
Magyarországon és Erdélyben főúri és főpapi kertekben jelentek meg először. A hódoltság – török fennhatóság – alatt lévő területekről, azaz Közép-Magyarországról nincsenek adataink. Itt talán érdemes lenne a fennmaradt török írásbeli emlékekben kutatni levéltárainkban. Említést tettek kaktuszokról: Diószegi-Fazekas, Lippay, Gelsei, Bíró, Farkas és még sokan mások.
A XVII. és a XVIII. században éli első nagyobb virágzását a magyarországi kaktuszgyűjtés. A XIX. század elején, a biedermeier korszakban (lásd Fanny hagyományai) hatni kezd Európában a német költőóriás, államférfi és botanikus, J. W. Goethe munkássága. Nemcsak irodalmi, hanem botanikai vonatkozásban is, ugyanis tanulmányokat írt a kaktuszok szerkezeti felépítéséről és azok neveléséről. A festészetben „Spitzweg” számos képet készít „a vén kaktuszgyűjtőről”. Nálunk ezt a korszakot általában a romantika néven emlegetik.
Ebben a korszakban már nagyszámú kaktusz fellelhető, nemcsak állami és főúri gyűjteményekben, hanem magángyűjteményekben is. Magyar botanikus volt ebben a korszakban, többek között Menyhárt páter is, aki Algériában gyűjtötte és később róla írták le az Aloe menyhartii-t.
A XIX. század végén és a XX. század elején élt Anisits János Dániel, aki Paraguayban és a szomszédos országokban növényeket, többek között kaktuszokat is gyűjtött. Számos kaktuszt fedezett fel és elküldte őket Schumann-nak Berlin-Dahlembe, aki leírta azokat és tiszteletére az egyik fajt elnevezte Gymnocalycium anisitsii-nak
A korai magyar kaktuszgyűjtők közül kitűnik Prokopp Jenő orvos, aki kétszer járt gyűjtőúton Mexikóban. Egyéb pozsgásokat gyűjtött báró Andreánszky Gábor egyetemi magántanár. Érdemes lenne életútjukat felkutatni. Többek között még meg lehet említeni: Hajnal Lajost, Moesz Gusztávot, Göllnert, Jankó Jánost, Istvánfy Gyulát és Habsburg József főherceget, valamint Jankovszkyt és Dégen Árpádot. A XX. század második felében Mészáros Zoltán felfedezett és leírt egy sor kubai kaktuszt.
1936-ban Földi Ferenc és Horváth István hitelesen leírták a Cereus hungaricus-t. Horváth István ebben az időben Pécelen félmilliónyi pozsgásnövényt termesztett. Földi Ferenc ügyvéd és Frommer István is jelentős mennyiségű növényt termesztett. Akkoriban már divatcikknek számított a kaktusz. Az áruházakban külön osztályok voltak kaktuszok számára.
1926-ban alakult meg az Országos Kertészeti Egyesület és ezen belül a Kaktuszkedvelők Szakosztálya. Ezek 1945-ig léteztek. Közvetlenül a második világháború előtt olyan jelentős gyűjtők léptek fel, mint Aranyi, Gaál József, Manyák József és sokan mások. Többségüket az idősebb kaktuszgyűjtők még az 50-80-as években személyesen is megismerhették.
A második világháború utáni években a TIT növényvédő szakkörében hangzott el szép számú előadás. Ez a szakkör erőteljesen felső irányítású volt (erőteljes kommunista természettudományi szemlélet) és nem volt nyitott a modern kaktuszgyűjtési módszerek és tudományos megismerések iránt. Ez ahhoz vezetett, hogy harmadmagammal megalapítottam a Csili kaktuszgyűjtő szakkört. Ez a szakkör a nehéz körülmények ellenére – levelezések és előadások ellenőrzése stb. – szépen működött és sokszorosított tájékoztatót is kiadott. Mindenesetre untuk az állandó zaklatást és beszámoltatást, és amikor 1971-ben megszületett az 1949-ben alkotott egyesületi törvény végrehajtási utasítása, főleg Csili tagokkal, akkor folyamodtunk az FM-hez (Földművelésügyi Minisztérium – a szerk.) működési engedélyért, amelyet rövidesen meg is kaptunk és megalapítottuk az MKOE-t. Ezekből a tagokból ma is vagy 7-en élnek, pl. Szutorisz Gyula és Fierer Kelemen (F. K. azóta, sajnos, elhunyt – a szerk.).
Az első időben gyors fejlődésnek indult az Egyesület. Három éven keresztül havonta jelent meg a KAKTUSZ-VILÁG, és hamar elértük az ezer fős taglétszámot. A ki- és belépők révén sokáig stagnált ez a szám. Számos külföldi előadót láttunk vendégül, és sikeres magakcióinkat külföldi barátaink is támogatták. A jeles külföldi előadók – többek között – az alábbiak voltak: Willy Cullmann (Németország), Ernst Priessnitz (Ausztria), Hernando Sanchez Mejorada (Mexikó), Walter Haage (Németország), Radim Havliček (Csehország), Haage junior (Németország), Richard Wolf, Wolfgang Papsch és Helmut Nagl (Ausztria). Vendégül láttuk az IOS egykori főtitkárát Heimo Friedrich-et is.
Az Egyesület évente országos kiállítást rendezett, amely jelentős bevételt hozott számára. Ezt megint csak a tagok javára lehetett fordítani (újságkiadás). A politika sajnos beleszólt az egyesület életébe és a kormány Tájékoztatási Hivatala betiltotta a KAKTUSZ-VILÁG-ot.
Az egyesület elnökei, az általam betöltött két elnöki ciklus után: Medzihradszky Kálmán, Tamás Gyula és Szabó Árpád voltak, majd harmadik elnöki ciklusomat töltöttem be, ezután Mészáros Zoltán, majd Pintér Péter következett.
Néhány kiegészítő gondolatom az Egyesület rövid történetéhez:
Előnyök és hátrányok:
Amikor Tamás Gyulát leváltották az elnöki tisztségből, új egyesületet alapított. A tagság újraegyesítése egy egyesületbe Mészáros Zoltán égisze alatt történt. Mészáros egyébként hosszú idő óta díjmentesen helyet biztosít az Egyesület Budapesti Helyi Csoportjának.
Angliai példa:
Angliában, amely tudvalevőleg jóval nagyobb, mint Magyarország, két kaktuszgyűjtő egyesület működött a közelmúltig. Rádöbbentek azonban arra, hogy egy egyesület jóval többet tud nyújtani a tagjainak, mint kettő. Ezért egyesültek. Elgondolkodtató! Magyarországon jelenleg két egyesület és számos szakkőr működik. Nem lenne-e helyes Magyarországon is az angliai példát követni?
Fontos, megszívlelendő tanulságok:
Lelkesedés és önzetlenség nélkül nem tartható fenn egy egyesület sem. A lelkesedésre jó példa a Székesfehérvári Helyi Csoport által indított ALBAFLORA című kiadvány, amely két év múlva kiegészült a KAKTUSZ-VILÁG alcímmel és megalapozta a KAKTUSZ-VILÁG újraindulását. Az anyagi előnyökkel járó országos kiállítások már 2000-ben újra megindultak. Évenként hat számmal, rendszeresen megjelenik a KAKTUSZ-VILÁG is, igényes köntösben, európai színvonalon és értékes cseretárgyat képez a külföldi kaktuszújságokért.
Meg kell fiatalítani az egyesület vezetőségét is. Bár mindig szükség van és lehet a tapasztalt öregek tanácsára, és ezt általában el is kell fogadni, de elsősorban a fiatalság lendületére és rámenősségére van szükség.
Ha mást nem, legalább gondolatokat szerettem volna ébreszteni. Gondoljanak a múlt pozitív vonásaira. Ezek miatt nincs okunk szégyenkezni, sőt…
Írta: Kern Péter, az IOS tagja, az MKOE Anisits-díjjal kitüntetett tiszteletbeli elnöke.
Kaktusz-Világ 2001. november
