Oszlopos fókuszban Pachycereus militaris ( Audot ) D. R. Hunt

Kaktusz-Világ

140. oldal

Abstract

Among all Pachycereus taxa, the most special one is the Pachycereus militaris, the unique generative shoots of which makes it an emblematic and easy-to-recognise species. Taxonomists argued through generations on its classification. The generative shoots of Pachycereus militaris are short-living and determinated flowering stems which dies and fall down from the plants following a few years of growth. In its natural habitat, it grows as large, tree-like cacti which can rarely be seen in collections. Reaching the flowering size, the morphology of the stem changes drastically. The tiponche grows 10-15 per year for 5-7 years, but stops growing later, dies and fall down. The destruction of the flowering stem is often followed by the perishing of the vegetative stem, back to the last branching point. The flowers are relatively small in their size; the fruits are also small and only contain 10-20 seeds. Pachycereus militaris is endemic in the Balsas Basin, the number of the individuals is rather low in the nature thus the species is protected by law and listed in the Appendix I. of the Washington Agreement (CITES). According to the IUCN Red List, the taxon is vulnerable; the populations are sporadic and contain usually less than 15 individuals. Its habitat is also threatened by fragmentation.

Kivonat

Minden Pachycereus közül a legkülönlegesebb faj a Pachycereus militaris, amely generatív hajtásainak egyedi jellege miatt emblematikus és rendkívül könnyen felismerhető fajnak számít rokonai között. A taxonómusoknak nagyon hosszú időn keresztül okozott fejtörést a rendszertani besorolása. A Pachycereus militaris üstökei genetikailag determinált növekedésű generatív hajtások, melyek néhány éves életciklusukat követően elpusztulnak, és lehullnak a vegetatív hajtásokról. E speciális morfológiai bélyegek számára a magyar szaknyelvben az álüstök kifejezés használatát javasoljuk. A Pachycereus militaris élőhelyén hatalmas, fatermetű növénnyé fejlődik, így méretei miatt gyűjteményekben nagyon ritkán találkozhatunk csak kifejlett példányaival. A virágzóképességet elérve oszlopos hajtásainak morfológiája drasztikusan megváltozik. Az álüstök növekedése a természetben évi 10–15 cm-t tesz ki, a növekedése nagyjából 5–7 év elteltével megáll, az álüstök lassan elhal, és lehull a hajtásról, s ezt sokszor a vegetatív hajtás pusztulása is követi. A relatíve kisméretű virágokból kialakuló, szintén kisméretű, 2–3 cm nagyságú termések kevés, mintegy 10–20 szem magot fejlesztenek csupán. A Pachycereus militaris faj endemikus a Balsas-medencében, a természetben egyedszáma rendkívül alacsony, védett faj, a Washingtoni Egyezmény (CITES) I. mellékletében szerepel, az IUCN vörös listája szerint sebezhető, élőhelye sporadikusan elhelyezkedő kis populációra oszlik, melyek kevesebb, mint 15 egyedet tartalmaznak. Fontos veszélyforrás élőhelyének fragmentálódása.

A Pachycereus militaris a száraz, lombhullató trópusi erdők mára különösen megritkult elegyfajaként fordul elő. Michoacán állam, Mexikó. Fotó Izsay Tamás.

Címkék

Címke

növényismertető

Pachycereus

Szerző

Dr. Solti Ádám