A specializált gyűjtemények legtöbbször csak egy-egy nemzetségre korlátozódnak, azonban a legtöbb gyűjtő úgynevezett vegyes gyűjteménnyel rendelkezik, amelyben kellemes színfolt a különböző szárazságtűrő társnövények jelenléte. Az ananászfélék (Bromeliaceae) a kaktuszokhoz (Cactaceae) hasonlóan szintén újvilági elterjedéssel rendelkeznek. A Bromeliaceae családba tartozó növények egy része úgynevezett terresztris életformát képvisel, talajban gyökereznek és a talajszinten élnek. A Pitcairnioideae és részben a Bromelioideae alcsalád számos terresztris faja esetében megfigyelhetjük a pozsgás leveleket, valamint a leveleken az erősen fogazott levélszélek, a közel tövisszerű levélcsúcsok megjelenését, melyek a száraz körülmények eltűréséhez alkalmazkodtak. Az Orthophytum saxicola (Bromelioideae) apró termetű növény, Brazília szárazabb területein elterjedt. Tűző napon, vagy félárnyékban fejlődik a legjobban, érdemes ezért nyáron szabadban, vagy világos üvegházban tartani. Egy apró, de idővel nagyméretű telepeket képző szárazságtűrő broméliafaj a Deuterocohnia brevifolia (Pitcairnioideae), mely Argentína és Bolívia magashegységi területeiről származik, ahol a párnanövény-vegetáció egyik alkotója. Bár nagyon erősen szárazságtűrő faj, meghálálja a kiegyensúlyozott nyári vízellátást is. Nagyobb termetű, és sokszor veszedelmesen hegyes levéltövisekkel rendelkező fajok tartoznak a Dyckia nemzetségbe. Megjelenésük sok esetben leginkább egyes keskenylevelű Agave-fajokra emlékeztet. A gyűjteményemben én egy Dyckia 'Sabertooth' hibridet gondozok. A Dyckia-fajok mind elviselik az 5 °C alatti hőmérsékleteket, azonban számos irodalmi adat szerint sok fajuk a -7 °C hőmérsékletet is tolerálják.