A kubai út következő állomása a Playa Imias és La Chivera közötti, tengerparti Melocactus acunae-populációk felmérése volt. A kiindulástól nyugatra közepes méretű és közepesen hosszú, de erős tövisű egyedek élnek, míg kelet felé sokkal kisebb, gömb alakú növényeket lehet látni, melyek erős, hosszú, a gyapjúüstök felé ívelő tövisekkel rendelkeznek. A két populáció nem válik el éles határvonallal egymástól. Az észak felé vezető La Farola út mentén honos a Melocactus acunae subsp. lagunaensis, melynek egyik legnépesebb populációja az út menti sziklákon él. A Baracoa és a tőle délkeleti irányban található La Tinta közötti szerpentinzóna botanikai szempontból Kuba egyik legizgalmasabb területe, mely Peladeros de Jauco néven ismert. Megtalálható itt a Pinus cubensis és a Dracaena cubensis. A területen végzett kutatómunkát Borhidi, majd Mészáros is, aki a fellelt dinnyekaktuszokat Melocactus radoczii néven írta le, mint a Melocactus harlowii-formakör leginkább elszigetelt fenotípusos megjelenését. A La Tinta felé vezető út melletti, Guajimero település közeli szerpentinsziklákat jelölte meg Mészáros a Melocactus radoczii lelőhelyéül. A növények ritkás erdőben, erdőszéleken élnek, a terület a terepviszonyok miatt nagyon nehezen megközelíthető. A Melocactus radoczii elterjedése nem ismert, Mészáros véleménye szerint kis kiterjedésben és csak néhány populáció által képviselteti magát ezen a területen, melyet megjelölése szerint észak felé a Rio Yumuri völgye, nyugati irányban pedig a Loma La Farola tömbje határol.
A La Chiverához közeli M. acunae-alaknak erős, a növény csúcsi része felé ívelő tövisei vannak.
