Amikor 1971-ben megalakult a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Kern Péter sajnálattal említette egy előadásában, hogy nincs az országban egyetlen szakgyűjtemény sem. Az előadásról hazaérkezve átnéztem a gyűjteményem, és az 50 darabos kollekcióból 26 darab Mammillaria-t számoltam meg. Ekkor határoztam el, hogy Mammillaria nemzetségre szakosodott gyűjtőként egy szakgyűjteményt hozok létre. A nyolcvanas évek közepén ismét szóba került a szakgyűjtemény kérdése, és rövid időn belül kidolgoztuk a pályázati feltétel rendszerét. Ekkor még nem, de pár év múlva elérte a gyűjteményem a megfelelő színvonalat, így 1988-ban már mertem pályázni a szakgyűjtemény címre. A bírálóbizottság tagjai Mészáros Zoltán, Szutorisz Gyula és Nagysurányi Miklós voltak. Az Elismert Szakgyűjtemény címet 1989. január 15-i dátummal, az országban elsőként kapta meg a gyűjteményem.
A következő években lassan feledésbe merült a pályázati kiírás, évtizedekig nem is jelentkezett senki. 2012-ben egy beszélgetés során Békefi Józseffel felvetettük a szakgyűjteményi kiírás felújítását, melyhez Lukoczki Zoltánnal dolgoztuk ki a szabályzatot. Erre a pályázatra jelentkezett Kádár I. Csaba győri gyűjtőtársunk, aki a Notocactus sensu lato Buxbaum, Gerloff, Neduchal nemzetség elismert szakértője. Gyűjteményét a háromtagú bírálóbizottság: Papp László, Szabó Róbert és Rácz László méltónak találta, így az MKOE 25 évvel az első szakgyűjtemény után Kádár I. Csaba gyűjteményét méltónak találta az Elismert Parodia (sensu lato Brandt, Taylor), Buxbaum, Gerloff, Neduchal sensu lato Notocactus Szakgyűjtemény titulusra.
