Echinocactus texensis Hopffer 1842

(texasi sünkaktusz, lónyomorító kaktusz)

y
Kaktusz-Világ
XXXVIII. évf. 5. szám
196. oldal
Abstract

In the 19th century, the genus Echinocactus contained most of the globular cacti. Nevertheless there are six species which remained in this genus by this time. The largest-growing species of the genus is Echinocactus platyacanthus, which the biggest of all globular cacti. Echinocactus texensis was first described by Carl Hopffer in 1842. The plants grow solitarily, later may develop a small group. Mature plants can reach the height of 12-20 cm and a stem diameter of 25-30 cm. Only plants over 10 cm in diameter able to flower. The type locality is in Texas, but the species is dispersed in Mexico (Chihuahua, Coahuila, Nuevo León, and Tamaulipas states) and in the USA (New Mexico and Texas). For wintering, a temperature of 12°C is optimal. Nevertheless there are some populations in the north side of the area which may tolerate -18°C for a short period also.

Kivonat

A 19. században az Echinocactus nemzetséget gyűjtőnemzetségként használták, mára a nemzetségben azonban csak hat faj maradt. A nemzetség legnagyobbja az Echinocactus platyacanthus a gömbkaktuszok között a legtermetesebb faj. Az Echinocactus texensis fajt Carl Hopfer írta le 1842-ben. A faj egyedei fiatal korukban magánosak, később nagyon lassan sarjadók. Kifejlett korukban 12-20 cm magasak és 25-30 cm szélesek lehetnek. Csak az idős, 10 cm körüli növények virágzóképesek. A típusnövény lelőhelye Texas, a Colorado-folyó mellett, de megtalálható Mexikó Chihuahua, Coahuila, Nuevo León, és Tamaulipas államaiban, valamint az USA Új-Mexikó és Texas államaiban is. A teleltetési hőmérséklete 12°C körül optimális, a legészakibb populációkból származó kifejlett egyedek azonban rövid ideig –18°C-t vagy még kevesebbet is elviselnek szárazon tartva.


A lepellevelek szélei jellegzetesen sallangosak, foszlottak. Fotó - Varga Zoltán.
Címkék

Címke

növényismertető
Echinocactus

Szerző

Kiss Csaba
  • Share