Vízesés a Canaima Nemzeti Parkban, Venezuela.
A Szerző egy hűs vízesés oltalmában.
Este hamar lefeküdtem, most éjjel három óra van, csak bámulok ki az ablakon, messze még a reggel. Hallatszik a tenger morajlása, fáradhatatlanul ontja magából a hullámokat. Nem lett a barátom, imádom, de ez a kavargó áradat több a soknál. A sziklák közt örvénylő víznek is megvan a maga szépsége. Akik azért jöttek, hogy jókat úszkáljanak és napfürdőzzenek, ebből nekik csak az utóbbi jött össze. Időm még bőven van reggelig, így átnézem a magammal hozott útikönyvet, ebből idézek:
"Az ősi legenda szerint, amikor Isten a világot teremtette, az oktondi ördög mindenbe beleszólt. Ám olyannyira belefáradt az örökös okvetetlenkedésbe, hogy a hatodik napon elaludt. Isten akkor teremtette Venezuelát, s adott néki ezerféle kincseket: nemesfémeket, töméntelen vasat, kőolajat és a majdani turistáknak is kedveskedve, lélegzetelállítóan gyönyörű tájakat."
Az ajtón dörömbölnek. Úgy aludtam el könyvvel a kezemben, hason fekve, most felriadok. Alig találom meg a kilincset, a küldönc az óráját mutatja, van még fél órám, hogy elkészüljek. Tízévenként egyszer, ha előfordul velem, hogy elalszom, most sikerült. Hamar összekapom magam, s már robogok is lefelé, persze gyalog, és hármasával veszem a lépcsőket. A recepción átveszem a reggelim, becsomagolva, névvel megcímkézve, szobaszámmal. Ez igen, ez kiszolgálás! Ha a tartalma is ilyen lesz, ideköltözöm! Megérkezik a kisbusz, már ketten ülnek benne. Mint később kiderül, egy szlovák házaspár. A férj szerencsére jól beszél magyarul. A sofőr elkéri a nálam lévő papírokat, int, hogy beülhetek. A szállóból csak én utazom egyedül, kényelmesen elhelyezkedem, mert 40 perc az út a reptérig. A végén tízen jövünk össze. Beterelnek bennünket egy szűk folyosóra, elkérik az útlevelet, a csomag nem érdekli őket. Aki túl van az adategyeztetésen, már indulhat is a várakozó kis repülő felé. Én, naiv, udvariaskodom, a végén még a szárnyra ülök, ahonnan nem lehet fényképezni, csak ha kívülről foglalnék helyet, de úgy meg huzatos. Most, hogy helyet foglaltam, kezdek körülnézni. A gépnek hiányzik a padlója, csupaszon állnak a merevítő gerendák, az ülésem kicsit el van szabadulva, egy rögzítő csavar hiányzik. Olvastam és hallottam már ezt-azt ezekről az agyonhasznált gépekről, most tapasztalom a valóságot. Lehet, hogy a hotelben tudtak valamit, azért készítették olyan gondosan, névvel, címkével a túlélő csomagot. A gép lassan köhögve, prüszkölve gurulni kezd. Már nincsen visszaút, irány Canaima!
...
