2002 szeptemberében régi jó barátom, Mészáros Zoltán és kedves felesége, Éva, meghívtak egy felejthetetlen utazásra, Monacóba.
A térképen nézve ez a kis ország olyan messze van Budapesttől, mintha a világ másik felén lenne, különösen számomra, aki életében először vett részt nyugat-európai utazáson. Éppen ezért sok részletre felfigyeltem, mint például a telefonokra az autópálya mentén, a felette ívelő, bokrokkal benőtt hidakra, amin a vadak átjuthatnak egyik oldalról a másikra, megcsodáltam a sima útfelületet és a véget nem érő drótkerítést az út mentén, ami nálunk, Ukrajnában teljesen ismeretlen.
Dél körül már az Osztrák-Alpokban jártunk egy hágón, ami engem a Kárpátokra emlékeztetett. Első megállónkat követően gyorsan szálltak mögöttünk a falvak, tanyák, hidak, alagutak, hegyek és városok. Késő este volt már, mire megérkeztünk Mestre város kempingjébe. Sátrunk felállítását követően az Adria meleg vizében megmártottam fáradt lábaimat, melyek szinte legémberedtek a hosszú út alatt.
Másnap egy kis hajóval meglátogattuk Velencét, felmásztunk a Szent Márk templom tornyába és jó turistákhoz illően sokat fényképeztünk. Másnap Bologna következett, majd a rovarász börze, Mészáros Zoltán barátom fontos köztes úti célja. Estére végre megérkeztünk az utolsó olasz városka szélére, a Földközi-tenger meredek és magas partján fekvő kempingbe. Minthogy a turistaszezon már véget ért, a kempingben csak egy-két autó volt a miénken kívül. A táj és a kilátás gyönyörű volt. Messze a tengeren néhány vitorlás szelte a vizet, mi pedig izgatottan vártuk a holnapot, a Monacói Botanikus Kert meglátogatását, ahová Zoltán barátom, mint a kubai Melocactus-ok szakértője kapott meghívást.
Közös fotó az első találkozás alkalmával. Balról jobbra: Mészáros Zoltán, Mészárosné Visnyovszky Éva, Gérard Delanoy, Christophe Blanchy és Zsupán Iván. Fotó: C. Blanchy.
...
