Tilandsia latifolia, természetes élőhelyén (Peru, Trujillo), futóhomokon. Fotó: Békefi József.
A Tillandsia-król, bár nem kaktuszok, mégis e lap keretien belül írnék pár sort. Teszem ezt azért, mert sok pozsgáskedvelő kedvenc növényei mellé elhelyezi az epifiton Tillandsia-kat anélkül, hogy tartásukról közelebbi ismerete lenne. Ezen kívül e növények szép számmal megjelennek kiállításainkon is, ahol kivívják a látogatók érdeklődését. Bár virágaik nem olyan színpompásak, mint a kaktuszoké, de azért mégis szépek, különlegesek, tartósak, jó kiegészítőik a pozsgás növényeknek.
A Tillandsia-k elterjedése és kutatásuk története
A Tillandsia nemzetség (Tillandsioideae) a Broméliafélék családjának (Bromeliaceae) legnépesebb tagja. Epifiton (fán lakó) növények. Jelenleg 550 leírt faj van, de évente újabb fajokat fedeznek fel. Az első fajt egy svéd botanikus találta meg, és később Linné írta le. Ez volt a T. utriculata. A nemzetség a svéd botanikus Elias Tillands nevét viseli.
Caspar Bauhin svéd botanikus és fizikus 1823-ban jelentette meg az első taxonómiai leírásokat a Tillandsia-król. Az 1789-ben kiadott Aitons Hortus Kewensis I. növénylistáján hat bromélia fajt említenek. 1881-ben már 16 fajról írnak, mégpedig hat Bromelia-ról, négy Pictairnia-ról és hat Tillandsia-ról, köztük a T. lingulata-ról, melyet ma Guzmania lingulata-nak hívnak.
A Tillandsia-kutatás kibontakozása a XIX. sz. elejére tehető. 1864-ben jelentős broméliagyűjteménnyel rendelkezett a Kew Gardens. Eduard Morren (1839–1886) korának leghíresebb broméliaismerője volt. A broméliák iránti egyre nagyobb érdeklődés miatt több expedíciót indítottak az ismeretlen közép- és dél-amerikai esőerdőkbe. Karl Friedrich Philipp (1794–1868) beutazta Brazíliát, 1817–1820 között mintegy 7000 növényfajt gyűjtött. 1858–1871 között a franciák közül Eduard André beutazta Dél-Amerikát és jelentős bromélia-anyagot hozott haza. 1875-től megalakultak az első broméliakertészetek Belgiumban, ahol csak főállású növénygyűjtőket foglalkoztattak a trópusi fajok begyűjtéséhez. Jelentős volt köztük Jean Linden belga kertész, aki Brazíliában, Venezuelában, Kolumbiában és Mexikóban fedezett fel és gyűjtött új fajokat. Munkásságának eredményét ma az Aechmea lindenii és a T. lindenii fajok képviselik.
A századfordulón jelentősen csökkent a kínálat, az I. és II. világháború visszavetette a fejlődést, a kertészetek és gyűjtemények nagy része elpusztult. A XX. sz. második felében a technika felfedezése magával hozta a Bromélia – Tillandsia-kutatás előrelépését is. Különösen az USA-ban, Kaliforniában és Floridában alakultak ki jelentős termesztő központok. 1950-ben H. B. Foster vezetésével megalakult az Amerikai Bromélia Társaság (American Bromeliad Society). A ritka fajok szaporítását ezekben a déli államokban a mai napig is üzemszerűen végzik...
