Amikor a svéd származású tudós, Carl Linné 1737-ben létrehozta a binomiális nómenklatúrát (kettős nevezéktant), szeretett volna rendet teremteni a káoszban. Abban az időben a növényeket és az állatokat még nem a rokonsági kapcsolataik szerint sorolták be a rendszerbe, hanem külső hasonlatosságaik, habitusuk szerint. Meg voltak győződve arról, hogy a fajok változatlanok és olyanok, amilyennek őket a természet létrehozta. Csak a 18. században kezdték figyelembe venni a fajok elkülönítésekor az anatómiát, a természeti körülményeket és a fejlődéstani rokonságokat. Pontosították a faj, a nemzetség, a család és más kifejezések értelmezését. Azonban ezeket a definíciókat nem tudták általánosan használni, mivel ezeket a kifejezéseket mesterségesen alkották meg, s mivel a természeti aspektusok nem az emberi logika szerint működnek, lehetetlen őket beskatulyázni. Minden vonalon előfordultak kivételek és ezek az ellentmondások számtalan álmatlan éjszakát okoztak a tudósoknak. Megfeledkeztek egy nagy igazságról, a természetben csak egyedek (individuumok) fordulnak elő, melyek soha többé nem ismétlődnek meg, tehát ezek mind egyediek, egyszeriek! A populáció keretén belül nagyon hasonló, de nem azonos egyedek vannak jelen. Ezek az apró, csaknem elhanyagolható eltérések az élő világ fejlődésének, az evolúciónak a motorjai.
Parodia sanguiniflora Backeb. = Parodia microsperma (Web.) Speg. Fotó: Janakidisz Demeter.
Notocactus herterii Werd. = Parodia herteri (Werd.) Taylor KCS-226, Livramento közelében (Rio Grande do Sul, Brazília). Fotó: Kádár I. Csaba.
A mai, modern nevezéktan alapjait a Linné-féle rendszer képezi, ezt a rendszert a genetika segítségével igyekeznek tökéletesíteni, de az eredménye talán még sokáig nem lesz teljesen elfogadható. Az állat- és a növényfajok száma a feltételezések szerint több millió (állítólag 30 millió faj él jelenleg a Földön!). Így a laboratóriumi kísérletek talán több évszázadot igényelnek még, nagy költségigényük miatt. Úgyhogy a spekulációk mezeje továbbra is nyitott marad és a hozzá nem értők, a kalandorok számára szabad az út, úgyhogy bárki, elég az, hogy titulusa legyen, bezavarhat a nevezéktanba. A „zöld asztal mögött ülő“ tudósok tábora még nem halt ki és az ún. CITES még lapot is oszt nekik. „A nevezéktan egyszerűsítésének“ jelszava alatt sok mindent feldúlnak. Visszatértek Linné korába, a rokonságot ismét csak a hasonlóság vagy az egyéni vélemények szerint ítélik meg...
