2009-ben, egy hosszabb spanyolországi tartózkodásom zárásaként néhány nap szabadságom maradt Madridban. Túljutva olyan „kötelező” látnivalókon, mint például a történelmi Óváros nevezetességei, a Prado sugárút felé vettem utamat – gondoltam, egy próbát ugyan megér, hogy megpróbáljak bejutni a híres múzeumba. De elszámítottam magam. Két kilométeres sor… Szemben a Királyi Botanikus Kert... A kapu pedig: nyitva. Hát mi sem természetesebb, hogy ez utóbbit választottam! A kertet egy ott késő őszinek számító napon, december közepén látogattam meg. Az ég szikrázóan kék volt, gyönyörű kontrasztot adva az ősz ezer színében pompázó kertnek – szemlátomást az őszi lombhullás kellős közepén érkeztem!
A kert, ahogy említettem, a belvárosban, közvetlenül az Óvárost határoló Prado sugárút mellett található meg, a Prado Múzeum, a Természettudományi Múzeum és a Jardines del Buen Retiro (’Félrevonulás Kertjei’) közvetlen tőszomszédságában...
