A „Kaktuszrigmusok” c. versfüzér megszületése egy hosszú folyamat végeredménye. Évekkel korábban, a kaktuszfajok tanulmányozása közben az az ötletem támadt, hogy mivel önmagában senki nem olvasgatja a „száraz, semmitmondó” tudományos (latin) fajneveket, a velük való gyakoribb ismerkedés valami rövid csattanóval talán vonzóvá tehető.
Nyomban elhatároztam, hogy mindegyikről kedves vagy humorral színezett, könnyed verseket írok! Hosszadalmas előkészület előzte meg, többek között a latin fajnevek kilistázása, számítógépre történő felvitele, majd a latin kifejezések lefordítása és egyéb anyaggyűjtés. Az összes kaktuszfaj rímes feldolgozása, azaz versbe foglalása hatalmas feladat – és nem kisebb terjedelem – a közel másfél ezer fajszám miatt. Így egy-egy faj praktikusan legfeljebb két rímelő sorba illeszthető, hogy a lehető legkisebb legyen a terjedelme, ami még így is több mint 84! oldal. A kétsoros, vagyis a legrövidebb versszakoknak a pajkos, játékos, sőt, derűs rigmus a legalkalmasabb. Természetesen az első sor komolyságát kellett ellenpontozni a második sor könnyedségével, humorával, melyet a két verssorban igyekeztem elválasztani, noha szervesen összefüggnek, és remélem, sikerült is ezt a célt megvalósítani. A rigmusok kezdő sora egy nagyon tömör, de valóságos tényeken alapuló jellemzői a kaktuszfajoknak, míg a záró sora képviseli a humort és gyakran a rím a csattanót. Az első verssor – a legújabb nevezéktant véve alapul – a faj latin (tudományos) nevével zárul és erre rímel a kedélyes, derűs hangvételű második verssor. Különlegesen nehéz feladat volt a latin nevek kiejtéséhez igazítani jól csengő magyar rímeket, a lehető leghosszabb hangalakúsággal. (A latin nevek megközelítő kiejtése a KAKTUSZKÖR-KÉP magazinban a verssorok végén zárójelesen található.)
Az obszcenitás, a durvaság valamint a morbid, a bántó és a gusztustalan stílus mellőzésével egy mindenki számára el- és befogadható irodalmi jelleg húzódik végig az alkotáson. Az egyhangúságot a lehető legváltozatosabb módon próbáltam kiküszöbölni. Ennek érdekében részleges vagy teljes alliterációval (szókezdő betűk azonossága), újonnan alkotott, de pontosan értelmezhető szavakkal, kifejezésekkel, szójátékkal, szóképekkel, ismert szókapcsolatokkal, idézetrészletekkel, szokatlan jelzőkkel, többszótagos (kín?)rímekkel, néha közhelyekkel, a valóság és a fikció eszközeivel fűszereztem a rigmusokat. A verssorok szótagszámára és ritmusosságára kevésbé törekedtem a latin zárószavak dominanciája miatt, annál inkább a hasonló sorhosszakra. A latin fajnevek esetén a zavaróan ható magyar toldalékot mellőztem (egy-két elkerülhetetlen eset kivételével), ami tovább nehezítette a megfelelő rímek megtalálását, minél tökéletesebb összecsengését.
A teljes mű pontosan egy év alatt készült el, ami napi átlagban 4 rigmus megalkotását jelentette, de ennél sokkal bonyolultabb volt a helyzet, mivel minél több készült el, annál nehezebb volt a hasonlóság és az ismétlés elkerülése, nem beszélve a latin szavak gyakori hasonló végződése okozta monotonitás problémájáról.
A rigmusok sorrendiségbe rendezését a latin nevű kaktuszfajok ábécérendje határozta meg, melyek az első sor végén vastag betűvel szedettek, így célirányosan kereshetők. A nyelvi játékokat is kedvelő kaktuszgyűjtők számára igazi csemege lehet a teljes mű megismerése. Akinek módjában áll, a rigmusok olvasása közben keresse ki a Hunt-féle „The New Cactus Lexicon” megfelelő képeit (vagy fordítva) és vizuálisan is gyönyörködhet e természet alkotta növénykülönlegességek gazdag szín- és formavilágában.
Az alábbi statisztikai adatokkal szeretném az alkotás embert próbáló nehézségein túl érzékeltetni e grandiózus munka mennyiségét.
Statisztika
- 84,5 oldal
- 1437 kaktuszfaj
- 2874 verssor
- 4850 sor
- 34892 szó
- 206 853 karakter (szóköz nélkül)
- 239 576 karakter (szóközzel)
- Kb. 300 000 karakter (javításokkal)
Kiss Csaba
2012. december 19.
