Beküldte Varga Zoltán -
Idei mexikói túránk által természetesen a híres/hirhedt peyot kaktusszal is találkoztunk. Ez a kisnemzetség is nagyon gyakori a hazai gyűjteményekben, szerintem nem is akad olyan gyűjtő akinek ne lenne 1-2 példánya. A nemzetség fajait illetően elég nagy a vita szakmai körökben, hogy hány fele is lehet osztani őket. Jelent bemutatóban nem tudom bemutatni az összes fajt, mivel 2 fajt nem láttunk, pedig jártunk olyan helyen ahol elvileg találkozhattunk volna velük. Így egy kis csonka bemutatót igyekszem tartani és ott kibővítve leírni a tapasztaltakat, véleményemet. A külön nem jelölt felvételeket Varga István készítette.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
San Francisco de Asís, San Luis Potosí
#1010 | Varga Zoltán | 2014. 10. 29. sze - 20:53 | Előzmény (nyitó bejegyzés)
Elvileg már Querétaro de Arteaga államban kellett volna találkozunk a Lophophora diffusa nevű fajjal (Penamiller - Pena Blanca - Vizarrón), ami a legdélebbi elterjedésű Lophophora faj. Jelen rendszerezők a Lophophora diffusa faj elterjedését Hidalgo, Querétaro és San Luis Potosí államokra terjesztik ki. Véleményem szerint ez így nem helytálló.
Visszatérve a kezdő mondathoz, Querétaro helyett mi San Luis Potosí államban San Francisco település határában találkoztunk először a Lophophora nemzetség képviselőjével. A jelen rendszerezés szerint itt is a L. diffusa faj fordul elő. Itt jön a képbe, amit kezdő mondatok második fele jelzett - ugyanis ez egy teljesen más élőhely. Aki rendszeresen forgat külföldi maglistákat, annak egyből ismerős a L. koehresii név. Ezzel a fajjal találkoztunk. A képeken jól felismerhetől a L. koehresii típusjegyei. Szemölcsökre osztott test, a fehér helyett rózsaszínes - hússzínű virág, kisebb testméret. Az élőhely is más, ez nem hegyoldal (1400-2000m), köves terület, mint Querétaro-ban - ez itt egy lapos, sík terület 1000-1050m körüli magassággal a talaj pedig iszapos, agyagos üledék. A L. koehresii-nek nevezett faj előfordulása jól behatárolható és csak itt nő ezen a speciális talaj és környezeti adottságokon.
Történetesen San Francisco határában mi Ariocarpus kotschoubeyanus var. sladkovsykii-t kerestünk - sikertelenül, viszont találtunk Lophophora koehresii-t. Elszórva nőnek behúzódva az agyagos talajba, néha kisebb csoportokat is képeznek, de lényegesen kisebbre nőnek, mint a L. diffusa. A növényzet alacsony fűfélék, lágyszárúak, a terület legeltetett, helyenként fák és nagyobb kaktuszok is tarkítják a tájat. A L. koehresii-t kitett területen és fák alatt is megtaláltuk. Testének mérete a 3-6 cm-es mérettartományban mozgott elvirágzott és bimbós egyedeket is láttunk, de volt olyan is, ami éppen akkor nyílt. Véleményem szerint ez egy jó faj lehetne és nem érdemli meg, hogy a L. diffusa szinonímájaként kezeljük.
Kaktuszok közül előfordul még itt a Cylindropuntia leptocaulis, Opuntia fajok, Echinocereus cinerascens ssp. tulensis, Coryphantha maiz-tablasensis, Stenocereus pruinosus, Myrtillocactus geometrizans, Turbinicarpus lophophoroides, Ariocarpus kotschoubeyanus - ez utóbbi kettőhöz nem volt szerencsénk.
Hipólito, Coahuila
#1011 | Varga Zoltán | 2014. 10. 29. sze - 21:17 | Előzmény (nyitó bejegyzés)
Egy bő hét múlva értünk csak újra olyan területre, ahol a Lophophora nemzetség ismét előfordult. Kb. 500km-rrel északabbra jártunk Coahuila de Zaragosa állam délkeleti részén Hipólito település határában. Sík, köves terület ez, ami meglehetősen kietlen. Az Echinocactus horizonthalonius-okról szóló bejegyzésem ide vágó fejezete érdekes lehet.
Tehát Hipólito-tól délkeletre a Sierra de la Paila hegység lábánál. 1130 méteres magasság, elszórtan alacsony bokrok, kaktuszok. A felszínt barnás gömbölyded kövek borítják, a talaj iszapos-agyagos és világosbarna-drapp színű. Elsőre nem feltűnő, de alapos szemlélődés után kaktuszokban gazdag terület, de a java része kis testű. Itt a Lophophora williamsii képviseltette magát, nagy elterjedésű faj - ennek ellenére - véleményem szerint kis variációt mutat. Könnyen és egyértelműen felismerhető más nemzetséggel - de talán fajjal is - nehéz összetéveszteni. A növények az 5-9 cm-es átmérőben mozogtak, a többség 6 cm és 8 bordás, testük szürkéskék, kerek. Behúzódnak a talajba, nem nagyon képeztek sarjat, inkább különálló fejeknek tűntek. Testük határozott bordákra oszlott és areoláikból szürkés, piszkosfehér pamacsok meredtek ki. Virágja halványrózsaszín, sötétebb középsávval. Viszonylag sok példányt láttunk elszórva.
Egyesek elkülönítik a Lophophora williamsii faj északi és déli alakját, én nem láttam akkora eltérést közöttük, a déliek talán valamennyire nagyobb telepeket képeznek és nem ennyire hamvaskékek.
Kaktuszok közül elég sok fajt lehet lajstromba venni: Echinocereus enneacanthus, Ariocarpus kotschoubeyanus var macdowellii, Coryphantha poselgeriana var. valida, Sclerocactus (Ancistrocactus) scheerii, Echinocactus horizonthalonius, Epithelantha micromeris. Igaz nem kaktusz, de igazi kuriózum a Yucca endlichiana.
Hipólito 2, Coahuila
#1012 | Varga Zoltán | 2014. 10. 29. sze - 21:29 | Előzmény (nyitó bejegyzés)
Pár km-rrel arrébb is tanulmányoztuk a területet, igazából Ariocarpus kotschoubeyanus var. macdowellii-t kerestünk. Ehhez a területhez is tartozik egy Echinocactus horizonthalonius-os bejegyzés, ajánlom azt is!
A terület nem tér el sokban az előzőtől, talán több volt a kő és az apróbb kavicsok is nagyobb mennyiségben borították a felszínt helyenként, az agyagot is mintha inkább keverten homok váltotta volna fel. Talán a fajgazdagság is nagyobb volt. Nem túl meglepő, hogy itt is Lophophora williamsii nőtt, de már kisebb egyedszámban. Talán ezen populáció testének színe mintha egy kis lilás-vöröses árnyalatot is mutatna, de lehet csak a fényviszonyok miatt.
A plusz kaktuszfajok: Echinomastus mariposensis, Coryphantha sp., Mammillaria coahuilense, Mammillaria sp. (heyderi formakör szerintem). Itt viszont már nem láttunk Yucca endlichiana-t.
El Salado, San Luis Potosí
#1013 | Varga Zoltán | 2014. 10. 29. sze - 22:13 | Előzmény (nyitó bejegyzés)
Haladunk vissza újra délre. Jelenleg San Luis Potosí állam délnyugati sarkában járunk, itt négy állam határa helyezkedik el viszonylag közel egymáshoz (Coahuila, Nuveo León, San Luis Potosí és Zacatecas). Előző megállónktól durván 250km-re járunk délre, kis túlzással a San Francisco-i és a Hipólito-i megállók között félúton.
Vanegas településtől járunk északra, a terület a nemrég felfedezett Lophophora alberto-vojtechii fajnak a típuslelőhelye. Bevallom elsőre elég szkeptikusan fogadtam az új Lophophora fajt, de mikor élőben láttam, akkor minden kétségem elszállt. Lássuk is a lényeget. A terület sík és meglehetősen kietlen, száraz, agyagos-iszapos talaj, kevés száraz alacsony cserje fordul csak elő és a kaktuszok közül is csak a legedzettebbek. Rajtuk is látszottak a megpróbáltatások jelei. 1750 méteren jártunk közel a Zacatecas / San Luis Potosí határhoz. A környéken több helyen is kutattunk a L. alberto-vojtechii után, és már pecsenyére sültünk mire meglett pár példány. Meglepetésünkre a közelben Ariocarpus kotschoubeyanus-t is találtunk, így érdekes lehet az idevágó része, mivel pár km-rel északabbra találtuk a Lophophora-t.
Már feladni látszott, mikor az egyik kietlen részen, ahol csak elszórva nőttek Larrea tridentata bokrok egy rózsaszín virágra lettem figyelmes. Egyből felismertem, hogy Lophophora virág, de a növényt nem láttam. Viszont akkor nem lehet más, mint a L. alberto-vojtechii! Igen, ennek a fajnak a fő jellegzetessége, hogy a teste alig éri el a 2-3 centimértert, a kivételesen nagy és idős példányok is maximum 5 centisek lesznek. A többség 1,5-2 cm-es átmérőben már felnőtt egyed és bőségesen virágzik. További alapos kutatás mellett is csak 5 példányt találtunk és csak virágzókat, ezeket is csak ezért vettük észre. A növény egyébként teljesen behúzódik a talajba, mondhatni a talaj alá! Nem csoda, hogy nem fedezték fel sokáig. Ennyire kietlen területen a L. williamsii már nem él meg. Noha egy 30-40km-rel arrébb, másmilyen terepen már csak a L. williamsii található a nemzetségből. Ez a törpe Lophophora faj pont ennek a mostoha körülménynek köszönheti egyediségét.
De nem csak a kis méret amiben eltér, a virág mérete is talán nagyobb, a színe is sötétebb. A növénytest szürkés-liláskék vöröses színezettel, a szürkéskék-kékeszöld helyett. A bordák nem határozottak, laposak és nem oszlanak dudorokra sem, az areola csak fiatalon gyapjas, később az egész leesik a növényről és egy kis bemélyedő heget hagy maga után. További érdekesség, hogy a L. williamsii képes az év folyamán bármikor virágozni, vagy elnyújtottan, ez a faj viszont csak kora tavasszal nyílik.
A távolabbi területen talált kaktuszfajok: Thelocactus bicolor, Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatus, Echinocereus enneacanthus, Coryphantha poselgeriana var. valida, Ariocarpus kotschoubeyanus, Mammillaria heyderi, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus.
Cedral, San Luis Potosí
#1014 | Varga Zoltán | 2014. 10. 30. cs - 21:56 | Előzmény (nyitó bejegyzés)
Előző megállónktól (El Salado - Vanegas, SLP) durván 30 km-re keletre járunk. 1880 méteres magasság, a táj merőben más a korábbitól. A cserjék sűrűbbek, a felszín éles, barna kövekkel, törmelékkel borított, az aljnövényzet is dúsabb, rengeteg a virágzó lágyszárú, tömegesen nyílnak, fehér és rózsaszín foltokkal tarkított a táj. Eredetileg Echinocactus horizonthalonius-ért jöttünk ide. Itt már Lophophora williamsii tenyészett, többnyire bokrok tövében, alatt, kövek között. Jól felismerhetők a faji bélyegek, egyértelműen a L. williamsii-vel álltunk szembe. Talán nem voltak annyira hamvaskékek, mint az északiabb populációk. Minden más jellemzőjük a korábbihoz hasonló, testméret 4-9 cm, bordák száma átlagosan 8, ritkán 13. Meglehetősen kevés kaktuszfaj található a területen: Echinocereus sp., Echinocactus horizonthalonius, Thelocactus hexaedrophorus (var. fossulatus).
Huizache, San Luis Potosí
#1015 | Varga Zoltán | 2014. 10. 30. cs - 22:27 | Előzmény (nyitó bejegyzés)
Utolsó megállónk, ahol Lophophora-t láttunk a San Luis Potosí állam beli El Huizache település. A Lophophora williamsii típuslelőhelyének környéke. Igaz mi a településtől keletre (és nem nyugatra, ahol a típust írják) kutattunk, de nem hiszem, hogy olyan nagy eltérés lenne pár km-en belül. Huizache egy különleges hely. Elég változatos kis területen belül is, mivel egy sík területből emelkednek ki viszonylag magas dombok, egymástól pár km-es távolságban. Ránézésre nem sok kaktuszt talál az ember, de ha alaposan átkutatja a területet akkor hamar össze lehet számolni pár tucat fajt is! Most csak a sík területre koncentrálnék, mert a Lophophora csak ott tenyészik, dombokon egyet sem láttunk.
A területen eredetileg Ariocarpus kotschoubeyanus-t és Ariocarpus retusus-t kerestünk, az előbbiből szintén típuslelőhely a terep. Meg kell még azt is említenem, hogy egyes terepkutatók szerint a Lophophora koehresii elterjedési területe egészen idáig ér. Én eddig nem láttam hitelt érdemlő fotót Huizache-nél talált L. koehresii-ről, de tény hogy egyes példányok mutatnak hasonlóságot hozzá. Coahuila, Hipólito-tól 350km-re vagyunk és San Luis Potosí, San Francisco-tól 100km-re, a legközelebbi (igazolt) L. koehresii populációtól pedig 50-60km-re.
Az itt található L. williamsii a bokrok alatt néha egész telepeket képez, tapasztalataim szerint kitett helyeken is sarjadhat, északon ez a sarjadás nem volt jellemző. Testük sem annyira hamvaskékes-szükrés, inkább több a kék és a zöld árnyalat - bár ez lehet csak a bokrok miatt, de a kitett területen talált példányokra már nem lehet a bokrok védelmét felhozni. Maglistákon ezeket a populációkat var. vagy ssp. grymii néven lehet kapni. Az egyes fejek mérete a 5-10 centi között található, az 6-7 centi a jellemző, bordák száma 6-13, általában 8. Virágos növényt is sikerült fotózni.