Gymnocalycium stellatum (SPEGAZZINI) SPEGAZZINI

Első leírás: Echinocactus stellatus Spegazzini Cactearum Platensis Tentamen 1905. 505.

Etimológia stellatus(gör.) = csillagszerű

Latin diagnózis Spegazzini nyomán: "Diag. Hybocactus, obscure fusco-viridis opacus, inferne eximie, obconoideus, superne concavus, planus v. vix convexus, costis 7-11 radiato-stellatus obtusis eximie tuberculatis, tuberculis valide gibbosis; areolis impressis; aculeis saepius 3 omnibus radiantibus gracilibus brevibus arcte adpressis et saepius recurvis sordide cinereis; floribus e contro cormi exsurgentibus saepius gregariis erectis mediocribus extus obscura fusco-viridibus glabris, laxe squamosis, phyllis v. albo-roseis, stigmatibus albidis.
Hab. Frequens in collinis aridis in Cordoba, La Rioja et Catamarca. Obs. Species distinctissima, silvestris superne semper concava rarius plana, culta saepius leniter convexa v. subhemisphaerica, praecedenti certe affinis, sed statura majora et costis eximie stellatis et grosse regulariterque dentatis distincta. Cormus simplex (75-125 mm diam. = 25-50 mm alt. parte subterranea inclusa), centro vix umbilicatus ibique saepe parce hirsuto-velutinus; costae rectissimae sulco acuto separatae, e tuberculis 4-8 scalariter dispositis bene separitis (5-7 alt.) basipete grosse acuteque gibbosis efformatae; areolae spatio 5-10 mm separatae longitudinales fere lineares (4 mm long. = 1 mm lat.); aculei subulati (5 mm long.) rarius 5 acuti rigiduli sed vix pungentes; flores (60-65 mm long.) graciles saepius numerosi, squamis externis sensim in petala transeuntibus et sensim latius albo-cinctis, phyllis oblanceolatis, staminum filamentis stylo et stigmatibus albis, antheris ochroleucis."

Leírás Krainz nyomán: Növényteste magányos, az alsó része erősen kúp alakú, felül homorú, kissé benyomott vagy csaknem domború. A bőrszövet vörösesbarnás-zöldes színezetű. 7-10 darab bordája csillagszerű, sugaras, tompa, igen erősen dudoros. A dudorok erősen íveltek. A bordák éles keresztbarázdákkal 4-8 dudorra bomlanak, a dudorok kissé áll alakúak, 5 mm magasak. Areolái bemélyedők, a csúcsi részen kissé sötét filcesek, 5-10 mm távolságban vannak egymástól, hosszúkásak, csaknem vonalszerűek, 4 mm hosszúak és 1 mm szélesek lehetnek. A tövisek keskenyek, 5 mm hosszúak, számuk rendszerint 5 darab, erősek, de alig szúrósak. A virágok a csúcsközeli areolákból erednek, 60-65 mm hosszú, kecses tölcsér alakú, kívül pikkelyes, melyek széle fehér peremű. Perikarpell 20 mm hosszú és 9 mm széles. A lepellevelek lándzsa alakúak. A virágtorok alul viola színezetű. A külső lepellevelek rövidebbek és vékonyabbak, 26 mm hosszúak és 7 mm szélesek. A belső lepellevelek 28 mm hosszúak és 8 mm szélesek A porzó, a porzószál, a bibeszál és a bibe fehér, mely utóbbi 12 ágú, a portok okkerszínű. Termés 20-30 mm hosszú és 5-6 mm széles, beszáradó, beérve hosszanti irányban felnyíló. Mag (Buxbaum nyomán) körülbelül 1,5 mm nagyságú, kúpos-kalap alakú, gyakran kissé ferde óriási köldökkel. A maghéj sima, fénylő, vörösesbarna illetve sötétbarna. A maghéjat képező sejtek többségén (de nem mindegyikén) tüskeszerű szemölcsök találhatók. A köldök igen nagy, alapi fekvésű, a köldököt patkószerűen körülvevő vagy azt teljesen befedő szivacsos peremszegéllyel. A magköpeny hiányzik.
A Gymnocalycium stellatum, quehlianum és a riojense populációinak újbóli feltérképezése után az alábbi változatai vannak a Gymnocalycium stellatum (SPEG.) SPEG.-nek.

Kultúrája: Mivel élőhelyén (száraz dombok) kevés árnyékolást kap ezért teljes napfényben, vagy csak mérsékelten árnyékolva tartsuk, homokos-agyagos, savanyú kémhatású talajban. Télen hűvösen és szárazon tartsuk, alkalomszerűen rövid ideig némi kis fagyot is elvisel. Nyáron a szokásosnál gyakrabban öntözzük, mert több vizet kíván.