551-700
Az egyik hordókaktusz az egyáltalán nem fekete Ferocactus schwarzii
Ám a sivatagi forró napsütésben legalább úgy él, mint Hevesen a Marci
Egy igazi, több akós hordókaktusz a pompás küllemű Ferocactus tiburonensis
Az élőhelyén már messziről, bármelyik kaktuszházban pedig kiszúrom bent is
Kellemes látvány a szemnek a sárga bogyós Ferocactus townsendianus
Két hasonló hordókaktusz között különbséget tenni borszesz híján tudsz
A tövis, virág, serte trióval klasszikus harmóniát áraszt a Ferocactus viridescens
Megkapó a látvány, mint publikumnak pulpituson a komolyzenei dirigens dance
Félelmetes fegyverű, félénk fenevad a fantasztikusan fess Ferocactus wislizeni
Aki figyelmetlenségből megszúratja magát vele, jobb, ha vérét legott kispricceli
A bimbó jóval nagyobb, a virág meg pláne, mint maga a Frailea buenekeri
Még egy laikus is a természet csodájának látja, s házába remekműnek kéri
Gesztenyebarna színt ölt a napsugárban a csínos, kis Frailea castanea
Hogy ne is szomjazzon, számára a vizet kicsi kannából fakasztja Bea
Ámulatba ejtő a gömbszár domborzata, művészi faragvány a Frailea cataphracta
Lehet, hogy a felületére a pazar, kis formás díszeket csak két csaj: Lea, Kata rakta
Csalafinta, trükkös kis miniatűr kaktusz az apró szemölcsű Frailea chiquitana
Sokáig nézve úgy tűnik, mintha egy kicsit elmozdulna, utána meg kicsit állna
A pumila-tól csak néhány jellemzőben kissé különbözik a Frailea curvispina
Nem erkölcstelen, s akkor sem lenne más, hogyha úgy hívnák: Szúr Krisztina
Aprócska termetű, picike tövisű, de jó nagy virágú a Frailea fulviseta
Szól a gyűjtő gyermekének: Ha nem látod lentről, hozzá fölvisz Eta
Hatalmas sárga virággal virít, s kínálja nektárját a Frailea gracillima
Számára oly fontos rituálé ez, mint istenhívőnek a napesti stabil ima
Haragoszöld bőrrel, rőt tövissel mutogatja magát a Frailea mammifera
Ha egy teherautóra felraknak belőle egyet, akkor tán csak a mami fér rá
Nagy virágdísszel, mívesen készített zöld bonbon a Frailea phaeodisca
A természet formálta széppé, nem kellett hozzá sem villa, sem fiókdeszka
Csöppnyi, kicsi biogolyó, néhány centi „bogyó” csak a Frailea pumila
Minden napra el lehet mondani, nem üti bele az orrát egyetlen puli ma
Miniatűr bioékszer, a virág eltakarja kétszer, így rejtőzködik a Frailea pygmaea
Kár lenne a lepleit leszüretelni, nem is készülhetne belőle más, legfeljebb híg tea
Kis szürke korongként lapul a tájba, a díszes tövisű Frailea schilinzkyana
Távolról sem olyan izgága, mint egy rácsos ajtó, amelyből a kilincs kiállna
Magányos a nemzetségében, pedig új társra vágyna a Geohintonia mexicana
Éppen úgy, mint egy mesteri góllövőre az argentin csodacsatár, Messzi várna
Nem Opuntia, így hát magányossá vált a sárga virágú Grusonia bradtiana
Ki puszta kézzel fogdosná, jól fontolja meg, mert nem tesz jót a praclijának
Fehér pamacsos areolákat növeszt a különös Gymnocalycium albiareolatum
Argentínában felmegyünk érte a hegyre, és fényképezzük, míg pazarul látunk
Nyíltan mutatja bájait a csupasz virágcsövű Gymnocalycium amerhauseri
Meredek sziklán él, azt elérni vagy csak megközelíteni, haver, ha húsz meri
Zöld bőr, fehér tövis, sárga virág, e háromság a Gymnocalycium andreae
Ez a csupaszkelyhű, háromszínű kaktusz ki másé is lehetne, mint Andréé
Szerény kaktusz a magyar nevű, csupaszkelyhű Gymnocalycium anisitsii
Paraguayban már messzire ellátszik pompás, fehér virága - hiába is kicsi
Ha vörös virágjával mindig el is kápráztat a Gymnocalycium baldianum
Már nem csodálkozunk úgy rajta, mint valamikor hajdanán egy balti árun
Sárgászöld, bársonyos bőrű a néhány rövid tövises Gymnocalycium bayrianum
Mikor a magyar kaktuszgyűjtőkhöz került, már rég nem állt a Regnum Marianum
Bokor tövében szerényen meghúzódó a Gymnocalycium bodenbenderianum
Aki beleül, elbődül, és elmondható, hogy a fájdalmas hangja oroszlánorgánum
Csodákat alkotott a természet, ebből csak az egyik a Gymnocalycium berchtii
A természet e művészi alkotása olyan, mint az irodalomban a Bertold Brecht-i
Kedves babusgatásra, pátyolgatásra vágyódik a pici Gymnocalycium bruchii
Sohasem hiányzik neki sem a természettől, sem az állatoktól semmi csihi-puhi
Kicsi, jelentéktelen kaktusz virág nélkül a Gymnocalycium calochlorum
Bezzeg virágzáskor minden módon foglalkozik vele határidőnapló, fórum
Elszáradt sárgás fűszálak között üde zöldség a Gymnocalycium capillaense
Békának nem kell a testére sehová sem szőr, indok: a pici unkapilla sem szép
Furcsán mutatna, ha nem növesztene tövist a Gymnocalycium castellanosii
Ez nagyjából annyira különlegesen hatna, mintha nem nőne a gazellán nózi
Bolíviában tenyészik sziklatörmelékes talajon a Gymnocalycium chiquitanum
Társnövényeivel oly sokáig élnek együtt, hogy nem meglepő, ha ki, kit tán un
Brazíliában vert gyökeret a kevés bordás, duci Gymnocalycium denudatum
A meglátogatásához szükséges kenu elkészítésének időpontja: a kenudátum
Lapult töviseivel, rózsás virágaival ékíti magát a Gymnocalycium erinaceum
Beszélget a jóságos gazdája vele: Hej, téged, kicsi szépségem Argentína de un
Méretes szuronyok tömegét állítja fel magán a Gymnocalycium eurypleurum
Hát, ha ez megszúrja valakinek a tomporát, nagyobbat ugrik, mint a kengurum
Merev tövisek erdejét mereszti magán szerteszét a Gymnocalycium gibbosum
Élethűen képes ezt is megörökíteni makró módban egy digitális „nippon zoom”
A rinocérosz bőréhez hasonlítható a jól megviselt Gymnocalycium glaucum
Ezt a tulajdonságát örökíti meg a róla készült fotó, és ez a pillanat a minutum
Matt zöldesbarna, gyakran földes barna tetőtől talpig a Gymnocalycium horstii
Lehet, hogy attól földszínű, hogy a nagy igyekezetében összeföldezi egy borzfi
Szemre teljesen megegyező minden egyes Gymnocalycium hossei klón
Lehet, hogy valamikor csak egy valaki ismerte, a tenger ura: Posszeidon
Formába öntött marcipánédességnek tűnik a Gymnocalycium kieslingii
Mikor a virága tárul, hallatszik a leplek zenéje, mint mennyei csingilingi
Argentínában, ezerháromszáz méter magasan él a Gymnocalycium kroenleinii
Menj fel a kaktuszért, de ha megszomjaznál, mielőtt elérnéd, inkább jöjj le inni!
Mikor a gyűjtő látja, hogy ez a kaktusz a Gymnocalycium marsoneri
Akkora meglepetést okoz neki, mint amekkora az űrutast a Marson éri
Néhány centiméteres kicsi pozsgáskupac a Gymnocalycium mesopotamicum
Szerencséje, hogy nem kell semmilyen ételbe, nem úgy, mint a gumiarábikum
Ő a sűrűbben harántsávos csupaszkelyhű, a Gymnocalycium mihanovichii
Ha megszerzed az időset, a fiatalt és a magoncot, láthatod, mindhárom kicsi
Csupaszkelyhű, selymes, rózsaszín virágot nevel a Gymnocalycium monvillei
Ne keresd a „hosszú országban” a nemzetséget, mert egy fajuk sem volt chilei
Kedves, kicsi és szép gömbkaktusz a dél-amerikai Gymnocalycium mostii
Biztosan számíthatsz rá, mert nem olyan gaz, mint Tóth Mari fiúja, Noszty
Kisebb-nagyobb gombolyagok egymáson, ilyen a Gymnocalycium nigriareolatum
Formája szép, szabályos szövedékkel ékített gömb, és nem ajtórigli, ha ezt jól látom
Elámít különleges lila színű virágaival a Gymnocalycium neuhuberi
A hegyes tövisekre szállni, ha nagyon muszáj, ezt nem egy uhu meri
Ambatoense és carminanthum is volt egykor a Gymnocalycium oenanthemum
Még szerencse, hogy foglalt volt már más virágnak az a név: hogy krizantémum
Több eltérő megjelenési formával rendelkezik a Gymnocalycium ochoterenae
Ha Argentínában ott élnél, ahol ő, neked a vetőmagokat nagyon olcsón teremné
Aki hazájában látja, hogy mily fenséges a Gymnocalycium paraguayense
A kételkedőtől még azt is megkérdezheti: Mi az, hogy Paraguay nem szép?
Korábban volt már millaresii is a hegyeket szerető Gymnocalycium pflanzii
Meg is látogatta, ha tehette, minden gyűjtő, köztük: Inci, Finci, Anci, Franci
Ékes tövisű, szemrevaló, kerek kaktusz a Gymnocalycium pugionacanthum
Látványa bűvöletében egy báty csak ezt tudta mondani: hugi jó nagy kvantum
Talajába lapul, mint valami lapos, barna kokárda a Gymnocalycium ragonesei
De egyik sem valami kocsikerék, pláne nem egy elhagyott vasúti vagon részei
Szép szár, száz szemölcs, szuper szúrókák, ez a Gymnocalycium reductum
S mindehhez hozzá vesszük csábító csokrát, igazi, igéző, csodás produktum
Kicsi, kerek kosárka, igazi tövisszövevény a Gymnocalycium rhodantherum
Nincs a környékén sem trágya, érett humusz vagy bárminemű rothadt szérum
Narancsos karamell közepű virágszínt produkál a Gymnocalycium ritterianum
Friss pázsitzöld szárat, szalmasárga töviseket s a tövükben még flittert is látunk
Nem olyan erőteljes kinézetű, mint amilyen a neve a Gymnocalycium robustum
Éppen oly veszélytelen bárkire is nézve, mint egy hatalmas gumiglóbusz bumm!
Futball-labda nagyságú a legnagyobb csupaszkelyhű, a Gymnocalycium saglionis
Vélhetően gyenge illatos virága, hol emberi orr nem is érzékeli, talán szaglik ott is
Kobrafejhez hasonló pöttyös bimbókat növeszt a Gymnocalycium schickendantzii
Ezeket jobbra-balra megmozgatva az indiai kígyóbűvölőnek lenne igazi siker tánci
Pici vöröseslila szárú, óriás zöldes virágú a Gymnocalycium schroederianum
Gyakran addig csak egyet látni belőle, míg nem hat egy jó s rőt desztillált rum
Rendezetten alácsüngő, sűrű tövise láttán lenyűgöz a Gymnocalycium spegazzinii
Ha nyáron keresed fel ősi lakhelyén, ajánlatos sok-sok jéghideg citromos teát inni
Ha valaki Argentínában jár, nézze meg, hol terem a Gymnocalycium stellatum
A terméséből hoztam magot, elültetem s csíráztatom, majd magam ezt ellátom
A ritkásan harántcsíkolt és feltűnően mutatós Gymnocalycium stenopleurum
Mindeddig kitűnően vizsgázott távol hazájától, bármilyen kritikus plénumom
Kövek oltalmába bújik meg a patások elől a Gymnocalycium striglianum
Nehogy elérje a végzetes sors, a súroló, reszelő és dörzsölő smirgli fátum
Sokkal nagyobb a fehér virága, mint maga az egész Gymnocalycium taningaense
Hogy gyorsan nőjön a bimbó és nagyra nyíljon a virága, nem kell egy taliga kence
Szereti a magaslatot az Argentínában lakó Gymnocalycium uebelmannianum
Sziklát kell érte mászni, csapolni, de mind hiába, nem segít a dübelmánián rum
Sárga, fehér vagy lilás színű virágot is bonthat a Gymnocalycium uruguayense
Erre a kaktuszra nemcsak a meglelője, de büszke lehet az egész Uruguay nemzet
Komótosan nő az ég felé, a perui oszlopkaktusz, a Haageocereus acranthus
Körülbelül olyan körülményesen, mint aki bőr alá került tövist gyatrán húz
Háromezer méteres hegyre mászott, ott is szilák alá a Haageocereus chilensis
Ha vizitre mész hozzá, nemcsak munka, hanem kirándulás s közben pihensz is
Ha kicsi, ha nagy, igen jól mutat a kaktuszok között a Haageocereus decumbens
Elnézve egy jó idős példányt, nem lehet igaz az a vád, hogyha felnő: de csúf lesz
Homokból kidugott kígyósereg fejek, ilyen hatású a Haageocereus pacalaensis
Itt akkor sem találsz gyepet legelésző marhát, ha minden fogat pacalra fensz is
Sűrűn növeszti a szárán a platinafehér töviseit a Haageocereus platinospinus
Ha gyorsan kapod el a kezed és a másikba újra bevered, dupla kínos, míg szúr
Leginkább sárga tövisű bármelyik oszlopos Haageocereus pseudomelanostele
Engedi, hogy leszedd drága gyümölcsét, benne magját, de utóbb megátkoz vele
Csak ügyesen színleli, hogy többszínű lenne a Haageocereus pseudoversicolor
Hogy mégis merre található a hatalmas Peruban, rá kell találni, nem jelzi bokor
Fekszik, kúszik, mászik, nyomot is hagy maga után a Haageocereus tenuis
Annyi minden történik vele, hogy ez szinte olyan, mint a salakpályás tenisz
Akár egy satnya mezei bokor, olyan szikár a bókoló szárú Harrisia adscendens
Ha meglátod, tégy előtte egy elgondolkodást, legyen e meditáció transzcendens
Bokros kaktusz, s kecses, főleg, ha a fehér virágját bontja a Harrisia balansae
A virágnak oly stabil a tartása, mint egy tökéletesen kiegyensúlyozott balanszé
Őszi, teljes lombját vesztett fiatal fára emlékeztethet a karcsú Harrisia eriophora
Virágtalan tövises szára ellenére sem hasonlít barlangok falára rajzolt régi UFO-ra
Csemetefa kinézetű a dekoratív virágú, sok karcsú ágú, filigrán Harrisia gracilis
Megpihenve közelében, jólesik néhány falat húsos szendvics, mely ugyebár chilis
Gyorsan bokorrá fejlődik a vékony szárú, de nem gyenge Harrisia martinii
A magja gyorsan lábra kap, s a magoncból sebtében lesz ifjonc vagy már tini
Zöld szára dudoros, bordás, és a töviseit sem rejti véka alá a Harrisia pomanensis
Jut a méheknek, lepkéknek, ha a virágporból magadra bármennyit bárhova kensz is
Jó nézni, ahogy fejlődik, virágzik és termést érlel a Harrisia regelii
Mellé lepihenve mindennél jobban esne ma friss párizsival reggeli
Kisebb fához hasonlóan elterebélyesedik a négytövisű Harrisia tetracantha
Hogy ez a kaktusz akkora, mint egy jókora oszlopkaktusz, csupán extra hanta
Még a vörös, savanykás lédús termését is tövissel vonja be a Harrisia tortuosa
A tövise épp oly kellemetlen rajta, mint ahogy a cukormáz a dobos torta rossza
Az idő előrehaladtával megváltoztatja fiatalkori színét a Haageocereus versicolor
Minden előforduló színt, melyet láttak, a kaktuszgyűjtő precíz felesége, Erzsi sorol
Sok kis pálca egymást váltja, végül kialakul a formája, ez a Hatiora cylindrica
Tulaja a sarat állja, mi kaktusz mivoltát bírálja, állítja, hogy mindez civil zrika
Lefelé kacsingat minden sárga virágával a lapos szárú Hatiora epiphylloides
Egyáltalán nem él vele, de a legelésző állatok szerint minden gyepi siló édes
Húsvét környékén bontogatja szépséges viráglepleit a Hatiora gaertneri
A locsolókkal, és a csokoládétojást hozó nyuszival a kapcsolata partneri
Miniatűr zöld virslifüzérek rózsaszín virággal díszítve, ilyen a Hatiora herminiae
Egy ilyen kaktusz az élőhelyén a természetben mindenkié, nem nagyié, nem minié
Alácsüngő szártagok végén rózsaszínű virágok, neve nem véletlenül Hatiora rosea
Lágyan lengő illata, legalábbis a beporzó rovarok számára bódító, akár az ambrózia
Piciny kapszulák egymás hegyén, hátán, ez így együtt a Hatiora salicornioides
A virágözön láttán, mi él és mozog, mindnek untig elég lehet, ami porció itt lesz
Kis hengeres, tarajos szárú az éjjel nyíló, sárga virágú Hylocereus calcaratus
Hogy ne csüngjön minden külső leple, egy-egy befőttes gumit a balga ráhúz
Hajszál vékony, kurta, sárga tövisektől díszlik a Hylocereus costaricensis
Zsenge zöld szárának egy darabkáját a tíz látogatóból talán hozta kilenc is
Guatemalában csak kétszáz méterre mászik fel a Hylocereus escuintlensis
Igaz, hogy nem kell sokat hozzá hágni, de nem csak fent, eszünk itt lent is
Liánszerűen fut, csüng a fán lakó, trópusi erdőt kedvelő Hylocereus extensus
Aki lián helyett ezen csúszik, rátör az ágyéki izomzsába, vagyis a hexensussz
Ha kell, még a fákra is felkúszik, ám ártalmatlan a Hylocereus guatemalensi
Én is felkúszom utána kedvesem, de csak akkor jövök vissza, ha te ma lehívsz
Okkersárga virágszára végén érleli lédús gyümölcsét a Hylocereus megalanthus
Hány éhező szájnak micsoda pompás étekpár a kaktuszgyümölcs meg a vadhús
Szintén nem magasról kémleli az eget éjjelente sem a Hylocereus minutiflorus
Ki szerencsés időben virágzáskor látogatja, az éjjel nyíló virágillat az úti bónusz
Lekúszik a talajra, nem hordja büszkén fent az orrát a Hylocereus monacanthus
Domboldalban tengetve életét nem kell attól tartania, hogy rajta egy vonat áthúz
Lágyan alácsüng a megmászott fáról, nem bírja el szárát a Hylocereus ocamponis
Ha szükségét érzi, hogy fix pontot találjon, nem átallja, hogy lógjon a bokámon is
Jól vegye szemügyre, ha valakinek van és nyílik is a Hylocereus setaceus-a
A virága oly ennivaló érdekes forma, mint a kecskesajtból készült fetaceruza
Háromszintes borvörös virágot alkot az erdőben lakozó Hylocereus stenopterus
Meglátni és megszerezni, ez a nők arspoetikája, és egy érett bogyót lelop Teru
Háromszögletű a szára, hatalmas a virágja, éjjel nyílik a Hylocereus triangularis
A virágillat még a sötétben is, bármilyen beporzó rovart a bibére bitangul rávisz
Alkonyattájt bontogatja egyenként rózsásfehér lepleit a Hylocereus tricae
Ereje teljében pompázó illatos virága poénosabb, mint jó ezerhúsz viccé
Hullámos élű, nagyvirágú, erdei oszlopkaktusz a Hylocereus undatus
Ha valaki éjjel keresi fel virágzáskor, legjobb, ha jó meleg bundát húz
Madarak fészkelő helye a biztonságot nyújtó Jasminocereus thouarsii
Az itt élő, fészkelő és fiókáikat nevelő kis szárnyasok viszonya odútársi
A csúcson nyitja a virágait a Peruban tenyésző Lasiocereus fulvus
Ha ilyen kaktusz kerül utadba, akár még kétszázat is verhet a pulzu
Ágas-bogasan terjedő, levéltelen vaskos cserje a sivatagi Lasiocereus rupicola
Ha megtaláltad élőhelyét, jól fog esni utána a cukornádi jó cefrerum, ropi, kóla
Mint egy zöld vagy barna bársony zsinór, olyan a Leocereus bahiensis
Hasonlót lehet látni ruhán, talán sújtásos dolmányokon van ilyen dísz
Ránézésre igen lapos, néha persze három élű a Lepismium cruciforme
Leginkább hosszan lecsüngő, vékony, lapos, nem éppen egy buci forma
Tölgyfalevélszerű szárat fejleszt az egzotikus Lepismium houlletianum
Fehér kis gyöngyvirágai így sosem szólnának: csak most hull le ciánom
Szabdalt, karéjos, ide-oda csavarodó a lapos szárú Lepismium incachacanum
Minden inka babusgatja, gondozza, mégis visszaviszi eredeti helyére, ha ráun
Apró fehér virágokkal tűzdelt élű a szürkés kardlapú Lepismium lorentzianum
Oly barátságos, kellemes, mint a tölcséres kék virágú tárnicsom vagy enciánom
Lelapult fehér tövisektől erezett, zöld hengeres szárú a Lepismium lumbricoides
Sem a kicsi fehér virága, sem a sötét bogyója nem olyan, mely krumpliból is lesz
Vesszőforma, virágokkal teli, alácsüngő kaktusz a Lepismium warmingianum
Annyira vékony és sokszárú, ezáltal úgy néz ki, mint amelyet harminc lián húz
Akinek van quadricostatus-a, annak már egyben van Leptocereus arboreus-a
Négy bordájára nem is kell sem gomb, sem cipzár vagy másképp garbó reluxa
A bordáin töviseket visel, szárán virágokat és magokat a Leptocereus assurgens
Kutató társam, mikor a magokat zsebre vágtam, meg is jegyezte: klasszul csensz
Majdnem olyan, mint a sylvestris, hisz a testvére a Leptocereus carinatus
Ha egy hosszabb darabot vinni akarsz belőle, előbb reá két karimát húzz
Halgerinchez hasonló négyágú bordát képez magán a Leptocereus grantianus
Hozzá igyekezvén, a folyón átkelve tanulj meg úszni, de ne egy francián ússz
Kétes a státusza, mert majdnem olyan az assurgens, mint a Leptocereus leonii
Egyelőre azért végleg nem sikerült őket egymásba vagy egy másba belevonni
Terebélyes koronává ágazik szét Dominikában a Leptocereus paniculatus
Az árnyékában egy indián gyermekre kérdez a turista: Nahát, pikulát fújsz?
Ívesen hajló, talajon fekvő-kúszó, a négyoldalú Leptocereus quadricostatus
Bármelyik szárának csúcspontja a kilátáshoz a lehető legjobb vadrigó státusz
Nem a száraz sivatag, a nedves trópusi erdő lakója a Leptocereus scopulophilus
Felfelé ágaskodik, egyáltalán nem kenyere – mint a sumákoknak – a lapuló stílus
Kubában, négy méterrel a tengerszint felett él a vékony Leptocereus sylvestris
Ebből a dzsungelből kijutni épp oly nehéz, mint a teljes sikerrel kirakott tetrisz
Háborítatlanul nő, terebélyesedik az aranytövisű Leptocereus weingartianus
Ha mégis megzavarnak, vajon a bámuló hölgyek közül mennyi gráciát unsz?
A quadricostatus-hoz hasonló fehér virágot bont a hajló Leptocereus wrightii
Úgy döntött, hogy nem nő az ég felé, fél fény elég lesz neki csakazértis, rihtig
Akár a szakállas szikár agavé, oly szép rozettaszerű a Leuchtenbergia principis
Mikor még csak pár hónapos magonc, olyan, mint egy kis mellék, azaz cicidísz
Tövistelen, apró, úgy lapul a földben, mint gaz a fűben a Lophophora diffusa
Teszi mindezt azért, nehogy valami vagy valaki csak úgy, passzióból kihúzza
Mexikóban, szűk sziklarepedésekben lapul a dudoros, diszkrét Lophophora fricii
Akárcsak a két testvére, nem valami termetes, találóbb a méretére az, hogy icipici
Ha megennéd, bódítana, butítana, sőt, pusztítana a Lophophora williamsii
Ilyet Mexikóban az azték indián eszik, rá tequilát iszik, utána békepipát szí
A tangó hazájában mutogatja félelmetes töviseit a Maihuenia patagonica
Bárhogyan is nézzük, még egy cseppet sem olyan, mint a tangóharmonika
Hengeres levelek között tearózsaszerű virágokat hoz a Maihuenia poeppigii
Nem nagyon lehet belőle iható teát főzni, persze a tapasztalat csak az eddigi
Az edényében, mint egy tál gombóc, úgy mutat a Maihueniopsis archiconoidea
Nyomozáshoz szükséges szagmintavételt nem vállalná semelyik harci kopó idea
Argentínában él, s ha kell, felmászik sziklára is a Maihueniopsis clavarioides
Élőhelyén felkeresni, megnézni, fényképezni – egyszóval „zavarni” jó is lesz
Apró tövisbuzogányok homokban szétszórt halmaza a Maihueniopsis conoidea
Nem eszményi a külcsíne, s ha véletlen a talp alá kerül is, nem egy gonosz idea
Darwin talált rá, ám tanára nevezte el róla így: Maihueniopsis darwinii
És a felfedezésekor töprengett imígyen: A legjobb lenne ezt hamar vinni
Tövisruhába bújt, domborodó kaktuszhalmaz a Maihueniopsis glomerat
Sokkal szőrösebbnek látszik, mint bármelyik lámán lovagoló blogger háta
Apró zöld gömbök között sötét dárdáival ékeskedik a Maihueniopsis hypogaea
Ha egy madár fészkéül választja, sűrűn hallgatja, valamelyik tojása csipog-e ma?
Hívták úgy is, hogy mandragora, de ma már csak Maihueniopsis minuta
Ha a kedvelői felfedezik, akkor már csak ritka szépségéről szól a disputa
Majdnem a föld alá bújik teljesen az aprócska Maihueniopsis subterranea
Olyan, mint a földimogyoró, de biztos, hogy nem készül belőle Nutella-tea
Üveges tövisszálakkal szövi körös-körül magát a Mammillaria anniana
Egy ilyen tüneményes kis kaktusz lehetne a leányaim közül Panni álma
Éltes korára oszloposodik a látszólag közönséges Mammillaria albicans
Mindaddig, míg nem borul virágba, lehet, hogy figyelmet neki alig szánsz
Mexikó hegyeiben, fehér tollpehelyben fehéren virágzik a Mammillaria albicoma
Egy ilyen gyönyörűséges kaktuszt megszerezni álom, ájulás vagy egyszerűen kóma
Virágjával diszlokációt teremt a tövisei között a Mammillaria albiflora
Ez épp olyan, mint amikor egy csínos zsoké fordítva ül fel a harci lóra
Apró, szilánk tövisek között fehér gyapjas szálakat sző a Mammillaria albilanata
Ez a kicsi mexikói kaktusz sörkészítésre nem való, arra sokkal jobb a balti maláta
A Kaliforniai-öböl kőpartjait fehér virágokkal köszönti a Mammillaria armillata
E szép fehér virágokat közelről megcsodálta folyó ügyek közben női far, mi látta
Aranygyapjas a neve, de inkább ezüstös színű a Mammillaria aureilanata
Aki így nevezte el, boldogságában drága kincsnek vélte, s aranynak találta
A nagy kaktuszkutató után méltó neve Mammillaria backebergiana
A kaktusz-szépségversenyben bármelyik pozsgással eséllyel kiállna
Mexikóból került elő a nagy halványlilás, sávos virágú Mammillaria barbata
Csak a virága nagy, a termete legnagyobb fajtársaiénak legfeljebb a harmada
Kiss Csaba
Érd 2012. 04. 05
