Kaktuszokról szeretettel

1979 márciusában megjelent „Tükör” újság 44. oldalán - melynek „Hétvége” rovatának egyik cikke a „KERTÉSZKEDÉS” – az alábbi riport olvasható. Ebben a riportot készítő újságíró – Molnár Aurél – Kern Péter akkori MKOE elnököt interjúvolta. Mi másról is lehetett volna szó, természetesen a kaktuszokról.

Kaktuszokról, szeretettel

A kaktusz a tudatlanság áldozata. Ember és állat fél tőle, szúrós szőrcsuhába öltözve, lakatlan sivatagokban éli remeteéletét.
Ilyen ellenszenvvel gondoltam a kaktuszokra én is, feledve, hogy ha ritkán találkoztam vele, gyönyörű virágját milyen őszintén megcsodáltam. A kaktuszt, mint agresszív és formabontó növényt, kiközösítettem a növényvilágból.
Most eljött az ideje, hogy a kaktuszoknak elégtételt szolgáltassak. Kern Péter gyűjteménye rádöbbentett arra, hogy a kaktusz is, miként minden növény, tövisei, bizarr formája ellenére (vagy éppen ezért) a természet játékos csodái közé tartozik. És semmi rendkívüli nincsen abban, ha az egyik ember – anélkül, hogy a töviseit a szemére vetné – a rózsát, a másik ember meg a kaktuszt kedveli.
Karel Capek jóízű novellájában egy kaktusztolvaj a keblében rejti el a lopott holmit. „Nem is sejti – szólt szégyenlősen -, milyen kellemes szúrása van egy ilyen kaktusznak…”
Minden irónia nélkül kijelentem, hogy a kaktuszok is megérdemlik a szeretetünket, sőt, a csodálatunkat. Titokzatos lénye a kaktuszgyűjtők szenvedélyét is érthetővé teszi.
Kern Péter is szenvedéllyel gyűjti, illetve neveli a kaktuszokat. Tőle tudom meg azt is, hogy a kaktusz nemcsak a sivatag lakója. Megtalálható az Indiai-óceán nyugati partjain éppen úgy, mint Peru hófedte, ötezer méteres csúcsain. Európa Kolumbusz révén ismerkedett meg velük, de Magyarországra csak századokkal később érkezett el. A XVII. században már megtalálható a főúri kertekben.
Állítólag Goethe is nevelt kaktuszokat Weimarban, és Kossuth Lajos is turini kertjében. Egy kaktuszféleség, a Cerus (helyesen Cereus) peruvianus, 1873-ban Kossuth gyűjteményéből került előbb a kolozsvári, majd onnan a szegedi egyetem botanikus kertjébe.
A kaktuszfélék európai elterjedésében a magyar tudósok is jelentős szerepet játszottak. *Menyhárt László jezsuita szerzetes 1889-ben misszionáriusként Kelet-Afrikában, a Zambezi környékén gyűjt kaktuszokat, Anisits Dániel, mint az assuncióni (Paraguay) egyetem tanára a századforduló idején több mint negyven féle kaktuszt küldött Berlin-Dahlembe Karl Schumann-nak, az első európai kaktuszgyűjtő egyesület megalapítójának. Az eddig ismeretlen **fajtákat Schumann nevezte el, közülük egy ma is ****Anisits nevét viseli.
A *****kaktuszgyűjtők ma már nemzetközi szervezetekbe tömörülnek. Kern Péter is kapcsolatot tart e szervezettel, tiszteletbeli alelnöke (?) az angol egyesületnek, cikkei jelennek meg a nemzetközi – köztük a japán – szaklapokban, részt vesz és előadást tart a kétévenként rendezett kongresszusokon. Jelenleg éppen a szocialista országok ***kaktuszgyűjtőinek az idén, június elején, Budapesten rendezendő szimpóziumát készíti elő.
- Vajon miért olyan népszerű ez a titokzatos növény?
- Ez a bizarr formájú növény szépen dekorálja a modern lakásokat – mondja Kern Péter. Rendkívül változatos virágokat hoz, s a virágok a Dior választékába kívánkozó illatokat – rózsa, jázmin, vanília – lehelik. Én ifjú házasként jutottam el az első kaktuszomhoz, megszerettem, jött a többi, s mire észrevettük, már ötven kaktusz volt a lakásban. Így ébredt fel bennem az érdeklődés, majd hozzákezdtem a kaktuszok tanulmányozásához, beszereztem a szakkönyveket, s végül laikus botanikus lettem.
- Milyen különleges növények vannak a gyűjteményében?p4260070.jpg
- A Lophophora Williamsiit az aztékok Peytlnek nevezték. Ez volt az aztékok szent növénye. Megszárítva nagy ünnepeiken kábítószerként élvezték. A Peytlben tizennégy féle alkaloida található, amelyek a fogyasztóját gyönyörteljes lázálomba ringatják. Ilyen Peytl-szekta még ma is létezik az USA déli államaiban. Van aztán egy Opuntia-félém, amelyen a bíbortetvek tenyésznek. Mielőtt ******I. G. Farben a szintetikus festékeket föltalálta, az ajakrúzs ebből a kivonatból készült. A kaktusz titka az, hogy más, mint a többi… Egyéniség a növények között, ezért a gondozása is egyéni módszereket kíván. Szerintem a kaktuszgyűjtés a boldog élet titka…

Molnár Aurél

Megjegyzések és helyesbítések

  • *Menyhárt László jezsuita szerzetes 1889-ben misszionáriusként Kelet-Afrikában, a Zambezi környékén gyűjtött kaktuszokat,…
    Ez elírás, valószínű egyéb pozsgásokról lehetett szó Afrikában.
  • ** fajokat
  • *** kaktuszgyűjtő egyesületeinek
  • **** Gymnocalycium anisitsii (Schumann) Britton & Rose 1922
    Dr. Karl Schumann még 1900-ban írta le és nevezte el a fenti kaktuszt, akkor még Echinocactus anisitsii-nek, ezt az amerikai rendszerező páros, Britton és Rose 1922-ben Gymnocalycium anisitsii néven állították a mai rendszerbe.
  • ***** kaktuszgyűjtő egyesületek
  • ******I. G. Farben
    Téves, ez egy német „Festékipari Szindikátus Részvénytársaság” (INTERESSENGEMEINESCHAFT FARBENINDUSTRIE AKTIENGESELLSCHAFT).
  • A hétköznapi újságírásban a kaktuszokkal kapcsolatos ismeretek még meglehetősen hiányosak voltak. A fajnevet hol kis, hol nagybetűvel írták, és a dőlt betűk alkalmazása sem volt következetes a szövegben. A Peytl – helyesen peyotl. A kimutatott alkaloidák száma pedig feltehetőleg a tudomány akkori álláspontját tükrözi. Egy kis részlet a cikk végéről - az eredeti írás közlésével egyetemben - a Kaktusz-Világ 2009. május-júniusi számában jelent meg sok más, érdekes olvasni való mellett.

Kiss Csaba

2011. március 30.

yy
Címkék