Kiss Csaba: A kaktuszok virága
Perzsel a Nap fényes, életadó lángja
Bár néha kegyetlen, de minden lét áldja
Körülötte kering az éltető vén Föld
Mind általuk virul: ember, állat és zöld
Heves tüze télen csak szunnyadni látszik
Tavasszal a földön tündérekkel játszik
Zsenge tündéreit zöld ruhába ölti
Rá virágot tűz s a nappalt velük tölti
Tündérei közül a kaktusz mind kedves
Együttlétük okán földjük alig nedves
Folyvást bújnák egymást, így az esti búcsút
Reggelig követi az éjjeli bús út