Minden gyűjtő más módszerrel veti a magot. Addig, amíg mindenki megleli a neki legjobban megfelelő technikát, sok módszert kipróbál.
Amit én most leírok, az nálam jól bevált, de remélem, hogy mások is találnak benne hasznosítható ötleteket.
Bármennyire is jó az időjárás, május előtt nem vetek magot. Az üvegházban készítettem egy fólia szekrényt. A tetejét és az oldalát árnyékolom, erre a célra fehér csomagolópapírt használok, de jobb híján újságpapír is megfelel. A fólia szekrény aljára minden vetés előtt új, tiszta fóliát terítek. erre azért van szükség, hogy a deszka asztaltól elszigeteljem a vetőedényeket.
A vetéshez 6 és 8 cm átmérőjű műanyag cserepeket használok, de a tisztára mosott vajkrémes dobozok is nagyon jók erre a célra. Mindig új cserepeket használok, kétszer soha nem vetek ugyanabba az edénybe. Minden fajt külön edénybe vetek az eltérő csírázási idő miatt. a vetésnél használt földkeverék megegyezik az öregebb növényeknél használt keverékkel.
A vetőedényeket félig megtöltöm a rostálatlan keverékkel, ennek a tetejére egy apróbb szemcséjű kirostált réteg kerül 1-1,5 cm vastagságban, így kb. 3/4 részig van megtöltve a cserép. A talajt tömörítem egy sima, kerek falappal. A magokat először egy orvosságos fiolába teszem, mennyiségüktől függően annyi Buvicid vagy Orthocid gombaölő szert teszek hozzá, hogy összerázva vékony rétegben bevonja őket. Az így csávázott magvakat a talaj tetejére szórom, lehetőleg sűrűn egymás mellé. Óvatosan megnyomkodom őket úgy, hogy a talajba nyomódjanak. Nem takarom földdel, csak a nagy, lapos magvú fajokat (pl. Agave).
A következő feladat a jeltáblával való ellátás. Ebben a szakaszban még csak sorszámmal különböztetem meg őket. A névtáblát majd pikírozáskor kapják meg. Ezután a vetést gombaölőszeres vízzel megtöltött tálcára állítom (Buvucid, Orthocid). A gombaölőszert nem mérem, csak szemmértékre hagyatkozva egy vizes tej színű oldatot készítek. Ebben a vetőedények addig állnak, amíg teljesen át nem nedvesedik a talaj bennük. Ez az összes talajfertőtlenítési mód, amit használok, és ezt is csak a magvetésnél. Az öregebb növények ültetésénél soha nem fertőtlenítem a talajt. A vegyszerekkel több kárt lehet csinálni, mint hasznot még akkor is, ha előírásszerűen használjuk őket.
A tálcából kiemelt edények a fóliaszekrénybe kerülnek, itt még a cserepek tetejére tiszta fóliát terítek, és 2-3 réteg újságpapírral árnyékolom, ezután már nincs más teendő, csak várni a csírázást. Ez fajtól függően néhány nap alatt megindul, amikor úgy látom, hogy a kelés befejeződött, az edényt kiveszem a fólia és újságpapír takarás alól, de továbbra is a fóliaszekrényben marad, itt már bőséges szórt fényt kapnak a kis magoncok.
Mikor az első tövisek megjelennek a növényeken, a fóliaszekrény egyik oldalát teljesen eltávolítom, így csökkentem a páratartalmat és növelem a szellőzést. A magoncok soha többet nem kapnak alulról felszívatással öntözést, először háti permetezővel, később, amikor a gyökereik már megkapaszkodtak jól a talajban, gumitömlőre szerelt szórófejből kapják az öntözést.
Ha gombabetegség jelenik meg a magoncok között, már nem kísérelem meg vegyszerekkel megállítani, mert tapasztalatom szerint az a töménység, ami a gombát megfékezi, a növényt is károsítja. A fertőzött edényt kiemelem a többi közül és jól szellőző helyre árnyékba teszem az üvegházban. A talaj itt nagyon gyorsan kiszárad és a gomba is elpusztul. Még néhány napig hagyom száradni a talajt, majd óvatosan újból öntözni kezdem, de a többi magonc közé még nem teszem vissza őket. Az utóbbi években ezzel a módszerrel sikerült elérnem, hogy csak nagyon kevés magoncom pusztul el (kb. 2%), bár nincs összehasonlítási alapom, hogy a többi gyűjtőnél a pusztulás hány százalék, úgy érzem, ez nem sok.
Az első tövisek megjelenése nem csak a több fényt és kevesebb páratartalmat, bőséges szellőztetést jelenti a magoncoknak, hanem az öntözések ritkulását is. Most már megvárom, hogy a talaj a két öntözés között kiszáradjon és ezek a száraz időszakok a nyár vége felé egyre hosszabbra nyúlnak
A pikírozás november végén kezdődik és egész télen tart. Ez azért van így, mert nyáron nincs időm, de úgy vettem észre, hogy a kis növényeknek ez semmi problémát nem okoz. Amikor elkezdem a pikírozást, a magoncok már szépen megerősödtek, gyökereik a legtöbb esetben már leérnek a cserép aljáig. Ezeket visszacsípem kb. 0,5 cm-re (a répagyökerűeket nem!). Műanyag szaporítóládát használok, könnyű tisztítani, nem korhad és olcsóbb mint a fa. A láda megtöltése hasonlóan történik, mint a magvető edényeknél, csak itt annyi a különbség, hogy amikor a felső rétegnek rostálom ki a talajt, a fennmaradó durva törmeléket a láda aljára terítem, így semmi sem megy kárba. Télen is nedves – de nem vizes – talajba pikírozok, mert száraz földbe az ültetőfával nem lehet normális lyukat fúrni, mert beomlik. Sor -és tőtávolság egy-másfél centiméter.
A beültetett ládák az üvegházban polcra kerülnek, itt kapják a legtöbb fényt és meleget. Naposabb téli időszakokban öntözést kapnak, de csak annyit, hogy ne veszítsenek víztartalmukból, de ne induljanak növekedésnek. Ez gondos odafigyeléssel elérhető. Tavasszal kikerülnek fóliasátor alá, ahol őszig szépen fejlődhetnek.
Remélem, lesz olyan gyűjtő, aki kipróbálja ezt a módszert, vagy ennek a saját körülményeihez igazított változatát. Szívesen hallanék visszajelzést az eredményről.
Gonda István
