Július havi tennivalók

A nyár 2. hónapjával kezdődik az esztendő II. fele. Ez a legmelegebb hónap, és a nappalok ilyenkor a leghosszabbak. Felhőmentes időben közel 17 órán át "tüzesen süt le a nyári nap sugára". A legtöbb kaktusz teljes napfénynek és a legnagyobb hőségnek van kitéve a szabadban. A féltő gondoskodás továbbra is ajánlatos. Az üvegházban a növények túlhevülése és megégése bőséges szellőztetéssel és alkalmas árnyékolással (a tető felől erősebb, oldalról gyengébb, vagy a delelő környékén 4-4 óra árnyékolással) elkerülhető. A szellőztetésnél az erős huzatot kerüljük, mert gyorsan szárít, port kavar, és a labilisabban álló növényeket feldöntheti. Sok növénynek ez (a legmelegebb időszak) a nyári pihenés ideje, ezért a legforróbb napokon takarékoskodjunk az öntözéssel és a permetezéssel. 30 Celsius fok alatt viszont bőségesen öntözzünk és a portalanító zuhanyzásról is gondoskodjunk, de azt ne reggel és ne a tűző napfényben végezzük, hanem várjuk meg az alkonyatot. Langyos esővízzel vagy állott csapvízzel öntözzünk, így nem "forrázzuk le" a felhevült növényeket. Napfényben a növények testén maradó vízcseppek nagyítóként működve megégetik a pozsgások bőrét. A kaktusztermesztés alapja a szükséges vízadagolás, az optimális szellőzés és a megfelelő árnyékolás. Nem minden kaktusz kedveli a teljes nyári napfényt. Az epifita fajoknak ilyenkor még a félárnyék is túl sok, ezeket a levélszerű szárú kaktuszokat helyezzük lombos fák, tűlevelűek, bokrok vagy magasabb kultúrnövények védelmébe, de mesterséges árnyékolást is alkalmazhatunk (sátor, terasz alá stb.). A túl sűrűn kelt magoncokat tűzdeljük ki. Az átültetés, dugványozás és az oltás folytatható. A magvetések szinte természetes módon történhetnek, nincs szükség mesterséges melegre, fényre, és a gombafertőzés veszélye is kisebb. Ha lehet, minden nap ellenőrizzük növényeinket, hogy bármely kedvező és főleg kedvezőtlen változást azonnal felfedezzünk, és sürgősen tudjunk tenni ellene. A nehezen ellenőrizhető növényeket alaposabban vizsgáljuk meg, fésüljük szét a bozontos, hajszerű töviseket, főleg a tenyészcsúcs és a gyökérnyak környezetét kurkásszuk át - pl. Cephalocereus senilis, Cleistocactus-ok, Espostoá-k, egyes Mammillariá-k esetén. Nem árt, ha nagyítólencsét is használunk. Ha nem találunk semmi kártevőt, de a növényünk satnyul, gyanakodhatunk gyökérfertőzésre. Emeljük ki, tisztítsuk meg a földtől, és látni fogjuk a betegség okát. Pl. elszáradt vagy elrothadt gyökér, gomba, penész, gyapjastetvek, egyéb élősködők stb. Sokszor elég, ha fertőtlenítjük a gyökeret, vissza is vághatjuk, de lehet, hogy csak a gyökérnyak és a test egy részének lemetszésével menthetjük meg a rothadó növényt. A metszett felületet gombaölőszerrel kezeljük le, hagyjuk egy hétig száradni, majd gyökereztessük újra. 4-5 hét múlva meleg, párás helyen új gyökere fejlődik. Ezután tegyük új kaktuszföldbe félárnyékos helyre, és óvatosan öntözzük, rá egy hónapra már ugyanúgy gondozhatjuk, mint a többi növényt. Gyökereztető hormonkezelést is alkalmazhatunk (Incit-8). Gyökereztetés helyett fel is olthatjuk a megcsonkított növényeket, de ehhez komolyabb előkészületre van szükség. Júliusban speciális kaktusztrágyával bátran tápoldatozhatunk, de friss átültetésnél ez szükségtelen. A teendők elvégzése után nyugodtan elutazhatunk 2-3 hétre is, kaktuszaink nem fognak semmiben sem hiányt szenvedni, ezért ne bízzuk gondozásukat senkire, főleg egy hozzá nem értő, segítőkész személyre.