Pseudorhipsalis amazonica subsp. amazonica

Új florisztikai adat Peru Junín tartományából

Kaktusz-Világ
224. oldal
Abstract

Summary: The species known today as Pseudorhipsalis amazonica was first observed by Ule in 1902 and was collected for the first by Witt in Amazonas territory, Peru, in 1903. Schumann published the name Wittia amazonica in honour of its collector. In Central America, the first plants with similar morphology were collected by Williams in 1908 and by Pittier in 1911. These plants were published as Wittia panamensis by Britton and Rose in 1913. Plants showing more similarities to the type form were collected again by Rauh in 1975. He sent living material to Europe. Following a detailed revision of the plants collected between Peru and Costa Rica, Bauer published all these forms under the name Pseudorhipsalis amazonica, dividing the morphotypes into three subspecies. Pseudorhipsalis amazonica is a bushy, climbing epiphyte, the areoles of which are poorly developed. Flowers may proliferate. Outer tepals are pink, whereas the colour of the inner tepals, as well as the morphology of the pericarpium is a key character to identify the subspecies. Pericarpium of Pseudorhipsalis amazonica subsp. amazonica is tuberculated, bears scales. It is widespread in Columbia, Ecuador, Brazil and the Amazonian side of Perú: Amazonas, Loreto, San Martín and Ucayali states. Thus, the recent floristic record from Junín state means the new Southmore record of this taxon. Herbarium material was deposited in the Botanical Garden, Eötvös Loránd University, reg. No. 30 001/2016. The cultivation of Pseudorhipsalis amazonica is among the most special one of all cacti. Its stems are poorly succulent, thus do not tolerate the drought. As obligate short-day plant, the first flowers appear in late autumn, whereas the least artificial light contamination can inhibit its flowering. Under natural conditions, temperatures below 15 °C are very rare. In turn, the taxon is hardy at 8-10 °C under the rest phase. Under greenhouse conditions, the rose colours may miss entirely from the flowers.

Kivonat

A ma Pseudorhipsalis amazonica néven ismert fajt először 1902-ben Ule észlelte, majd Witt gyűjtötte 1903-ban, Peru Amazonas tartományában, amelyek alapján Schumann Wittia amazonica néven írta le gyűjtője tiszteletére. Közép-Amerikában 1908-ban Williams, majd 1911-ben Pittier gyűjtött hasonló növényeket, melyet Britton és Rose 1913-ban Wittia panamensis néven írtak le. Az eredeti alakot 1975-ben Rauh gyűjtötte újra, és juttatott belőle élő növényi anyagot Európába. Bauer a Peru és Costa Rica között begyűjtött alakok részletes tanulmányozásával három alfajt különített el, melyeket a Pseudorhipsalis nemzetségbe sorolt át. A Pseudorhipsalis amazonica faj bokorszerű megjelenésű, kúszó habitusú növény, areolái gyengén fejlettek. Virágai esetében megjelenik a proliferáció jelensége is. A külső lepellevelek mindig rózsaszínűek, a belső lepellevelek színe, valamint a pericarpium morfológiája azonban az alfajok között változik. A Pseudorhipsalis amazonica subsp. amazonica alfaj pericarpiuma erősen bordázott, valamint a pikkelylevelek apró kidomborodásokon ülnek. Pseudorhipsalis amazonica subsp. amazonica alfaj Kolumbia, Ecuador, Brazília és Peru területén fordul elő, Perun belül annak Andokon túli területein: Amazonas, Loreto, San Martín és Ucayali államokban. A Peru Junín tartományában történő észlelés tehát a faj új, legdélibb előfordulásának dokumentálását is jelenti egyben. Herbáriumi anyagot helyeztünk el az ELTE Füvészkertjében 30 001/2016 nyilvántartási számon. A Pseudorhipsalis amazonica faj tartását tekintve is különleges növénynek számít. Egyedülálló a kaktuszok között, hogy hajtásai alig mutatnak szukkulenciát. Obligát rövidnappalos növény, virágkezdeménye késő ősszel jelennek meg, a legkisebb többlet megvilágítás is gátolja a virágzását. Természetes élőhelyén rendkívül ritkának számít a 15 °C alatti hőmérséklet, azonban kultúrában károsodás nélkül tartható tartósan 8-10 °C körüli hőmérsékleten nyugalmi időszakában. Melegházi körülmények között virágaiból a rózsás árnyalatok javarészt hiányozhatnak.




A lepellevelek kék színe legerőteljesebben a Pseudorhipsalis amazonica subsp. panamensis alfajnál jelenik meg. A képen: RBA276 klón (RB43; Kolumbia, Magdalena tartomány, Sierra Nevada de Santa Maria, Quebrada Mamey) virága. Fotó: Szenthe Kálmán.
Címkék