A Cnidoscolus nemzetséget Johann Baptist Emanuel Pohl osztrák botanikus 1827-ben írta le, a korábban Jatropha nemzetségbe sorolt néhány szárazságtűrő növény újraosztályozásával. Az elkülönítés alapja a tüskeszerű szőrök jelenléte, melyek több alapi sejtből és egyetlen, megnyúlt, üreges csúcsi sejtből épülnek fel. A nemzetség a ma ismert 92 fajával Észak- és Dél-Amerika teljes területén elterjedt, beleértve a Karib-tenger szigetvilágát is. A Cnidoscolus urens (L.) Anth. cserjetermetű faja a nemzetségnek. Fiatal hajtásain is tüskéket hordoz, azonban idősebb hajtásain a tüskék csoportokba rendeződnek, megjelenésük a kaktuszok glochidatöviseihez hasonlatossá válik. Szemben az Euphorbiaceae család sok fajával, a Cnidoscolus urens egylaki, sőt öntermékeny növény, azonban külön nőivarú és hímivarú virágokkal rendelkezik.
Cnidoscolus urens, Alpoyeca közelében, Puebla állam, Mexió. A száraz évszak beköszöntével a növények elhullajtják a nagy felületű leveleiket.
