Sokan kérdeznek kiállításokon, vásárokon, hogy „azt a kaktuszt hová tegyem, hogy jól érezze magát és virágozzon”. Mindenekelőtt fontos a napfény szerepe, nélküle ugyanis nincs fotoszintézis, de egyben befolyásolja a növekedés irányát, a formát, a növény színét és a virágzást. 3–4 óra napsütéssel beéri a Gymnocalycium, az Echinopsis, a Lobivia, az Acanthocalycium nemzetség néhány faja. A túlzottan sok, vagy a hirtelen nagy erősségű fény azonban napégésekhez vezet. A hosszú teleltetési hónapok után még azokat a kaktuszokat is árnyékolnunk kell, amelyek egyébként nyáron teljes napsütést igényelnek. Nincs olyan kiállítási nap, amikor ne tennék fel többször is a nagy kérdést: „az jó, ha én hetente locsolom kaktuszaimat?”. Ha hetente egyszer meglocsolunk egy kaktuszt, az lehet jó is, rossz is. Honnan tudjuk, hogy biztosan kiszáradt-e talajunk? Szúrjunk gyufaszálat a földbe, majd egy óra múlva kihúzva azt meggyőződhetünk a talaj nedvességtartalmáról! Öntözni azonban lehet alulról felszívatva és felülről locsolva is. A kizárólag alulról felszívatva öntözés mellett fehér sókristályok jelenhetnek meg a talaj felszínén. Felülről öntözéskor viszont az átrohanó víz kimossa a tápanyagokat a talajból.
Napégés jelei egy Mammillaria sp.-n.
