Hibridek, kultivárok, bizonytalan eredetű növények: Az 'Ackermannii'-probléma

Kaktusz-Világ
92. oldal
Abstract

Leaf cacti with medium-sized, carmine red flowers in the summertime looks very familiar to us. They are very hardy ornamental plants that are easy to keep and thus they are widespread in old collections, at amateur cactus lowers and in offices. For a long time, these plants were known as Epiphyllum Ackermannii as a mistake. These hybrid plants were mentioned first by Charles McIntosh in 1829. Pfeiffer (1837) mentioned 18, whereas Britton and Rose (1924) more than 50 varieties of Cereus (Disocactus) speciosus, all of these varieties were most probably plant of hybrid origin and crosses between D. phyllanthoides and D. speciosus. Thge taxonomical status of Disocactus × hybridus was clarified by Heath in 1989. He mentioned them as Heliocereus × Nopalxochia hybrids. As in a conservative view, the cultivar name 'Ackermannii' is widespread among all carmine red, medium or small flowering plants that have mostly triangular stems. Nevertheless, uncertainties in its description indicate that this description does not belong to one single clone. In Hungary, these red flowered ornamental plants are popular, that are very similar to each other for the first look, and, thus, one may think them a little boring. But as a more careful observation, we can find significant differences between the different clones.

Kivonat

Régi gyűjteményekből, öreg házak verandáiról talán mindenkinek ismerősnek tűnhetnek a nyaranta kárminvörös virágaikkal pompázó levélkaktuszbokrok, a széles körben elterjedt, népszerű, könnyen tartható és szinte elpusztíthatatlan dísznövények. E növények hosszú időn át a kertészeti kultúrában Epiphyllum Ackermannii néven voltak ismertek egy tévedésnek köszönhetően. A hibrid növények első említése Charles McIntoshtól származik 1829-ből. Pfeiffer (1837) mintegy 18 változatát, míg Britton és Rose (1924) 52 változatát sorolta fel a Cereus (Disocactus) speciosus fajnak, ezek az alakok azonban egytől egyig valószínűleg a D. speciosus és a D. phyllanthoides keresztezéséből származó hibridek lehettek. A Disocactus × hybridus hibridek taxonómiai helyzetét Heath tisztázta 1989-ben, aki még Heliocereus × Nopalxochia hibridként hivatkozott rájuk. E növények 'Ackermannii' megnevezése terjedt el általánosan, és sztereotip módon máig ez az elnevezésük szerepel a kisebb méretű, skarlátvörös virágokkal és többnyire háromszögletű (hárombordás) hajtásokkal rendelkező növényeknek. Azonban a jellemzésben rejtező bizonytalanság mutatja, hogy nem csupán egyetlen klón leírása ez: Magyarországot járva lépten-nyomon találkozhatunk idős, lángvörös virágú levélkaktuszokkal, melyek a felületes szemlélőnek talán teljesen egységesek, így kissé „unalmasak” is lehetnek, alaposabban megfigyelve azonban nagyon jelentős különbségeket találhatunk közöttük.


Vörös virágú, fehér porzójú levélkaktuszhibrid, virágaiban jellegzetesen megjelenik a Disocactus phyllanthoides lepelleveleinek két köre egy külső, szélesre nyíló, és egy belső, tölcsért formáló. Idős árustól, az 1990-es évek közepén vásárolt klón.
Címkék