Levél igen tisztelt kaktuszos társaimnak

Kaktusz-Világ
85. oldal

Kaktuszkert-részlet

Nem azzal a céllal ültem le, hogy bárkit is netalántán megsértsek, de most vettem a bátorságot, hogy állandó morgolódásomnak, amit eddig magamban tettem, kicsit nyilvánosabb hangot adjak. Röviden az előzményeket is szeretném megosztani veletek:
Történt úgy két éve, de lehet, hogy három is megvan, egy nyári forró napon, mikor egy nyugdíjas kaktuszos már keresi a hűvös szobát, hogy leültem a számítógépem elé, és megnyitottam a facebookos oldalamat, mondván, megnézem mit raktak fel a világ különböző részein, esetleg valami érdekességet? Akkor még valami olyasmi rendszer működött, hogy egy-egy felrakott témánál többen megkérdeztek, hogy tetszik-e vagy sem, mondjunk véleményt, ezért valahogy provokatívabb volt a dolog, mint mostanság. Mivel nagyon melegem volt, és emiatt a hangulatom nem volt rózsás, így hát nekiduráltam magam, mert ez idáig soha nem bátorkodtam ilyet tenni; írtam véleményt egy pár halandó kaktuszos rajongó által feltett képhez, ilyesformán: "Életlen kép! Igénytelen fotózás, ronda háttér!"
Egy idő után, mint aki jól végezte a munkáját, kikapcsoltam a gépet. Pár nap múlva, megint dél körül, odaültem, hogy kíváncsiskodjak a Facebookon. Meglepetés fogadott, amikor megláttam az előző napi megjegyzéseimre a válaszokat. Most mindezeket nem szeretném leírni, csak a finomabbak közül válogatok. Idézem: "Ki ez a **** alak, aki fel próbálja dúlni a mi facebookos közösségünket!" "Ki ez a ****?" "Mit gondol, hogy én ebben a hőségben az 50 °C-os üvegházban majd stb. stb. ezt meg ezt fogom csinálni?" A másik: "Honnan került ez ide?" Megint másik: "Valami új észosztó lehet." Megszámoltam: tizenkilenc válogatott goromba megjegyzés volt! Gondoltam, pár nap, jönnek, és kivégeznek! Kellett ez nekem? Pedig a világon soha senkit nem akarok, és nem akartam megsérteni. Hogyan fogom helyrehozni a napok óta tartó zúgolódást? Nem mentegetőztem - feltettem tizenhárom darab, általam készített képet. Sikerült, csend lett!
Utólag már be kell vallanom nektek, hogy részben igazuk volt. Miért? Azért, mert akkor még csak kíváncsiskodó voltam a Facebook-on, és nem voltak képeim feltöltve, hogy én hogyan képzelem el a fotózást. Megint előjött a nagy hibám, nem először, megint magamból indultam ki, és a megjegyzéseim hiába voltak őszinték és valóságosak, sikerült megsértenem mások "KÉP" fogalmát. A szakmámból kifolyólag tudom, és tapasztaltam évtizedeken keresztül, hogy sokak számára az a kép, ha látunk valamit, nem számít, hogy homályos, életlen vagy ferde, és nem kiemelve a lényeget. Én, ha fényképezek, és ha nehezemre is esik, gondolkodom, hogy mit is akarok megmutatni: Egy szép virágzó növényemet, vagy mindent? A cserepeim meszes szélét is szeretném? A repedt-kopott cserepemet? A növényem névtábláját is, ami olvashatatlan, vagy annak is csak a felét? A szaporító ládámat is, azt is, hogy milyen színű? A háttérben a rozsdásodó üvegházam vázát? A fűtésrendszeremet? A padlózatom mintáját, a konyhám ablakának repedezett festését? A növénytartó asztalom alatt a rendetlenséget is? Ezek a gyönyörű teremtmények többet érdemelnének, ezt mondogatom magamban mindig!
Ezért veszem a fáradságot, ha szükséges, kiemelem a környezetéből, elviszem egy olyan helyre, ahol megfelelő a világítás, nincs zavaró háttér. Arról már nem is beszélve, hogy a virág színéhez megfelelő-e háttér! Lehet, hogy ez csak az én torz elképzelésem? Vagy rajtam kívül más is így gondolja? Igen ám, de vannak szabadságjogok, állítják, "én azt teszek fel a netre, amit akarok, úgy, ahogy akarom, senkinek a véleménye nem érdekel!" Így igaz. Akik így gondolkodnak, azokat kérem, ne olvassák tovább a levelem. Bátorkodom úgy gondolkodni, hogy egy kicsit jobban odafigyelhetnénk a feltett képeinkre! Miért? Mert nem csak a növényünk mutatkozik be, hanem mi magunk is gyűjtőként! Ha valamilyen oldalon megjelenünk a neten, ezzel kiléptünk a világ színpadára, és nyomot hagyunk évtizedekig, vagy ki tudja meddig. Általában mi, halandók, így én is szelektálok, nemzetek szerint: argentin, mexikói, német, orosz, maláj, japán. Bizonyára a maláj is megkérdezi? Hol van ez a Magyarország? De csodás növényeik vannak! Ha egyáltalán látnak ilyet. Mert én is megkérdezem, és utánanézek, hogy ezt vagy azt hol tették fel? Mert sokszor nemcsak a növény szép, hanem az az eszköz, amibe a növény kerül, (így pl. a különböző kerámiaalkotások), gondosan lefotózva, a megválasztott környezetben.


Növényportré

Növényportré

Meglepődök, és sokszor csodálkozom, hogy mennyivel kulturáltabb képeket készítenek még a precíz németeknél vagy hollandoknál is a távol-keletiek. A kiállításaik szépségéről nem is beszélve. Megint kérdezem először magamtól, én képtelen vagyok ilyet csinálni? Volna még egy szerény megjegyzésem: egy 100 000 Ft-os telefonnal létrehozott fénykép soha nem lesz olyan minőségű, mint egy hasonló árkategóriás, kiváló optikájú fényképezőgép által készített kép minősége. De a minőségről meg a kép kompozíciójáról tovább folytathatnám a morgolódásomat, mi is egyáltalán a kép (szerintem az összeállítását, a felépítését, a dolgoknak egymáshoz való viszonyát jelenti), de majd legközelebb, ha érdekel valakit. Legalább mi, és akik olvassák ezt a morgolódásomat, ha egyáltalán, egyetértetek vele, változtassunk az eddigi gyakorlaton. Csak egy kis figyelem, csak egy pici fáradság!
Észrevételeim bizonyítására most nem küldök képeket, de ha valaki külön kéri, megteszem.

Üdvözlettel: a kaktuszkertből,

Lojek Géza
2484 Agárd
E-mail: lojek905@gmail.com

Címkék

Címke

Szerző