Kedvenceim a Turbinicarpus-ok

Kaktusz-Világ
Abstract

Turbinicarpus species are endangered jewels of Mexico. It was first described by Charles Lemaire as Mammillaria horripilus in 1839 and became independent genus in 1937. The taxa inhabit the central part of Mexico, for the East side of the Sierra Madre Oriental to the Central Mexica Plateau, through Tamaulipas, Coahuila, Zacatecas, San Luis Potosí, Guanajuato, Querétaro and Hidalgo States, where the average temperature is 12 °C in the wintertime and 27 °C in the summer, and the summed precipitation between June to September is 400-900 mm. Taxa of this genus are rain opportunists as their flowering always depends on the precipitation. All taxa of this genus is under the protection of the Washington Agreement on Endangered Species (CITES). They belongs to I.-A column, thus all of their populations are heavily endangered. On the natural habitat, collection of parts of the plants or the whole plants themselves is strictly prohibited! A positive for this genus is their relative small size, thus a nice collection can be kept even on a small place: on a few square meters a whole fact collection can be established. Nevertheless, plants have to be protected against rainfall. I use 70% Bims, 10% Akadama and 20% turf mixture as soil that is enriched in loam and also in NPK nutrients. As for plant protection, I use 1% Danadim Progress insecticide and 1% Amistar fungicide in March and also in the end of September, before wintering. I keep the plant at 10 °C, on mild ventilation during the wintertime. There are 47 accepted Turbinicarpus taxa according to the actual taxonomy.

Kivonat

A Turbinicarpus-fajok Mexikó veszélyeztetett ékkövei. Az első leírást Charles Lemaire közölte Mammillaria horripilus néven 1839-ben. Önálló státuszt 1937-ben kapott a nemzetség. Élőhelyük Mexikó középső része, a Sierra Madre Oriental keleti oldalától a Közép-Mexikói-fennsíkig terjed Tamaulipas, Coahuila, Zatacetas, San Luis Potosí, Guanajuato, Querétaro és Hidalgo szövetségi államok területén, ahol a téli átlaghőmérséklet 12 °C, míg nyáron 27 °C, a júniustól szeptemberig lehulló átlagcsapadék mennyisége pedig 400–900 mm. E nemzetség tagjai úgynevezett „esőopportunisták”, azaz a virágzási szezon mindig a csapadékos időszakhoz köthető. Ma a nemzetség összes faja a Washingtoni Egyezmény (CITES) hatálya alá tartozik, annak I.-A oszlopába került: élőhelyeik, populációik erősen veszélyeztetve vannak. A növények és szaporítóanyagaik élőhelyen történő gyűjtése szigorúan tilos! A Turbinicarpus nemzetség előnye, hogy a kis hellyel rendelkező gyűjtők is nagyon szép gyűjteményt tudnak összeállítani fajaiból: egy-két négyzetméteren a teljes szakgyűjtemény kialakítható. Eső elleni védelemről minden nevelő helyen gondoskodni kell. Talajként nálam a 70% Bims, 10% Akadama, 20% fehértőzeg felhasználásával készített keverék vált be, mely agyaggal és NPK tápanyaggal dúsított. Növényvédelemként márciusban állomány szintű permetezést és felszívatást végzek 1%-os Danadim Progress rovarölő és 1%-os Amistar gombaölő szerrel, ezt szeptember végén szintén megismételem telelés előtt. Télen 10 °C-on tartom a növényházat, valamint folyamatos légáramlást biztosítok. A jelenleg érvényes és elfogadott rendszerek 47 Turbinicarpus-taxont ismernek el, ezek listáját írásom végén közlöm.

Címkék