A diósgyőri vár pozsgása: Jovibarba hirta

Kaktusz-Világ
Abstract

A large majority of the succulent plant of Hungary belongs to the family Crassulaceae. The smaller genus of the real houseleeks is the genus Jovibarba, the species of which prefers limestone and rarely found on volcanic or serpentine rocks. The Jovibarba hirta group can be devided into four species (Jovibarba allionii, J. arenaria, J. sobolifera, J. hirta). In the montaneous regions of Hungary, J. hirta and J. sobolifera are native. The centrum of the area of J. hirta is the Carpathian Basin. The classical form of the species grows up to 6 cm in diameter that develops numerous offspring on leafless stolons and forms large clonal colonies. Due to these colonies, this taxon can be multitudinous on some localities. Nevertheless, populations are known only in a limited number thus it is a protected species in Hungary. I know four populations more profoundly in the Bükk Mountains (Diósgyőr, Szeleta, Fehérkő, Gulicska) where the plants are mostly dispersed on limestone rocks. Due to the ilegal collecting, colonies only survive on suboptimal sites in the grasslands. The population at the Diósgyőr Castle consist of a few hundred colonies and a few thousand rosettes. The Castle of Diósgyőr was founded by Count Ernye of the Ákos genus during the reign of King Béla IV., after the Mongol invasion. The castle was reconstructed the last time in 1703. In 2013, intensive reconstructions started and as a result of a year-long intensive work, it was re-opened on 20th August 2014. The limestone grassland vegetation survived the reconstruction. In this vegetation, the houseleeks always colonise the border regions of the grassland and the open rock surfaces. The taxon has a pioneer role in colonising open areas.

Kivonat

Hazánk szukkulens flórájának jelentős részét teszik ki a Crassulaceae család fajai. A valódi kövirózsák kisebb nemzetsége a Jovibarba génusz, amelynek fajai erősen kötődnek a mésztartalmú alapkőzetekhez és nagyon ritkán telepednek meg vulkanikus, vagy szilikáttartalmú alapkőzeteken. A Jovibarba hirta-alakkörben négy fajt szoktak elkülöníteni (Jovibarba allionii, J. arenaria, J. sobolifera, J. hirta), Magyarország hegyvidéki területein ezek közül két faj, a Jovibarba hirta és a J. sobolifera fordul elő. A sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) elterjedési területének centruma a Kárpát-medencére esik. A faj törzsalakja maximum 6 cm átmérőjű tőlevélrózsás növény, amely rövid, levél nélküli, törékeny indákon számos sarjat nevel, melyekkel kiterjedt sarjtelepet hoz létre. Élőhelyein, sarjtelepei miatt gyakran tömeges megjelenésű, aránylag ritka előfordulása miatt azonban sérülékeny, hazánkban, oltalomban részesül. A Bükk-hegységben magam négy populációját ismerem (Diósgyőr, Szeleta, Fehér-kő, Gulicska) behatóbban, ezek többségében a növények szigetszerű megjelenésűek egy-egy kitett sziklakibúváson. A begyűjtés miatt sokszor a számukra kedvezőtlenebb sziklagyepekben maradnak csak fent. A diósgyőri vár tövében élő populációt sok száz telep több ezer egyede alkotja. A vár maga egy alacsony mészkő-sziklakibúváson áll. A kővár alapjait IV. Béla király rendeletére Ákos nembéli Ernye bán rakatta le a tatárjárás után. Utoljára 1703-ban próbálkoztak meg egyik szárnyának rendbehozatalával. 2013-ban intenzív építési munkálatok indultak a környezetében. Közel egy év után végül 2014. augusztus 20-án adták át újra a várat. A körülötte lévő vegetáció nyílt mészkősziklagyep, a Jovibarba hirta telepei pedig a sziklagyep-vegetáció és a nyílt mészkőfelszínek határain, valamint a mészkősziklák repedéseiben, kisebb üregeiben mintegy pionír növényekként jelennek meg.


A diósgyőri vár négytornyú tömbje jelentős felújításon ment keresztül 2014-ben.
Címkék