Az Opuntia fragilis nagyon erős fagytűréssel és télállósággal jellemezhető, természetes elterjedési területe Kanadáig nyúlik. Gyűjtemény és fotó - Solti Ádám.
A kaktuszokra sokan száraz, forró sivatagok növényeiként gondolnak, amely azonban távo áll a valóságtól. Számos kaktuszfaj és magashegységek és mérsékelt övi száraz területek alacsony hőmérsékletnek és fagynak kitett területein. Pozsgás növényekként a kaktuszok fokozottan ki vannak téve a sejtek víztartalmának megfagyásából eredő károsodásoknak, mellyel szemben a különböző taxonok különböző mértékű toleranciával és alkalmazkodási képességgel rendelkeznek. A hazai téli körülmények között, a nagy téli nedvesség miatt, a puszta fagytűrés egy faj számára nem elegendő a télállósághoz. Éghajlati körülményeink között a legellenállóbb fajok a Cylindropuntia kleiniae, C. imbricata, Opuntia fragilis, O. humifusa, O. polyacantha, és Echinocereus viridiflorus egyedei bizonyulnak, melyek alanyként felhasználhatóak télálló oltványok készítésére is. Hazai téli körülmények között az Austrocactus-fajok, a Gymnocalycium bruchii, több Echinocereus- és Escobaria-faj, a Mammillaria heyderii és M. grahamii, a Pediocactus-fajok és a hidegtűrő Sclerocactus-fajok oltása javasolt.
