A Hohe Tauern kövirózsái

y
Kaktusz-Világ
Abstract

Houseleeks (Sempervivum sensu lato) are common succulent plants in the mountainous regions of Europe. One of the diversification centres in the high mountain regions is in the Alps. The Author visited two places in the Hohe Tauern (Osttirol, Austria): the Wallhorntal in the Venediger Group, and the Leibnitzbachtal-Schoberlacke in the Schober Group. The way up the Wallhorntal begins from Prägraten. The first houseleeks were found in larch forest at 1500 m altitude: Sempervivum arachnoideum subsp. arachnoideum L. At about 1850 m altitude, a second species appeared which prooved to be Jovibarba arenaria (H. D. J. Koch) Opiz. Pásztor (2002) indicated J. arenaria to inhabit the valleys lower than 1500 m altitude, but in the Wallhorntal it was found in the 1850-2700 m altitude region. In the upper larch forest region it colonised the rocks together with S. arachnoideum subsp. arachnoideum. In the alpine fields region, the former two taxa disappeared and, from 2200 m altitude, Sempervivum montanum subsp. montanum L. started to inhabit the valley. Based on morphological characters it is identical to the former Sempervivum montanum var. pallidum Wettstein & Hegi ex Schmid taxon. In the high mountain vegetation, over 2600 m altitude, the formes two taxa, together with Sempervivum montanum subsp. montanum, appeared again. In the 2750-2800 m altitude region, plenty of plants with an intermedie morphology were found - proved to be Sempervivum × barbulatum Schott, a natural hybrid of S. arachnoideum and S. montanum. For the second time, the Author visited the Leibnitzbachtal which located in the Eastern part of Hohe Tauern. The first houseleeks were found at about 1500 m altitude which differed significantly from that of had seen in the Wallhorntal. They proved to be Sempervivum montanum subsp. stiriacum (Wettstein ex Hayek) Hayek. In this valley, it was the only taxon colonised the rocks, up to 2700 m altitude.

Kivonat

Az európai kövirózsák (Sempervivum és Jovibarba nemzetségek, de gyakran csak, mint Sempervivum s.l., Eggli, 2003) széles körben elterjed pozsgás növények. Élőhelyüket tekintve főleg sziklákon, sziklás talajon, sziklarepedésekben előforduló, montán vagy alpin növények. Európában hasonló élőhelyi fülkét népesítenek be, mint teszik azt élőhelyükön a kelet-ázsiai Orostachys-fajok ('mongol kövirózsa'), az amerikai Echeveria- és Graptopetalum-fajok ('amerikai kövirózsa'), vagy az amerikai kontinens törpekaktuszai (Blossfeldia, Rebutia, Lobivia, Frailea, Weingartia, Sulcorebutia, stb. nemzetségek Dél-Amerika hegyvidékein, és Pediocactus, Sclerocactus, Navajoa, Toumeya, stb. nemzetségek Észak-Amerika hűvös, edafikusan száraz, sziklás vidékein. Hazánkban sziklakertekbe gyakran telepített télálló, sarjtelepet képező növények, mely telepekben az idősebb rozetták monopodiálisan (a hajtáscsúcson) virágoznak, majd - az Agave-fajok többségéhez hasonlóan - a virágzó rozetták elpusztulnak. Hazánk hegyvidéki területein is honos négy taxon: az ország hegyvidéki területein sokfelé megtalálható a Jovibarba hirta (L.) Opiz (Sempervivum globiferum subsp. hirtum), az Északi-középhegységben él a Sempervivum marmoreum Griseb. (pontosabban a belőle, mint alakkörből nemrég leválasztott Sempervivum matricum Letz), az ország nyugati területein honos néhány helyen (bizonytalanul, talán tévesen határozva) a Jovibarba sobolifera (Simz.) Opiz (Sempervivum globiferum subsp. globiferum), valamint a Szársomlyón honos, talán csak kivadulva a Sempervivum tectorum L. is. Hazánkban a kövirózsák minden faja védett növény!




Virágzó Jovibarba arenaria-telep, Wallhorntal, 1850 m tszf. magasságban.



A Wallhorntal lábánál vörösfenyőkből álló erdők húzódnak (A), melyek ritkás lombkoronája lehetővé teszi a kibukkanó szikláknak a kövirózsák (Sempervivum arachnoideum subsp. arachnoideum és Jovibarba arenaria) általi kolonizációját (B).

Maga a Sempervivum nemzetség elterjedése az Eurázsiai-hegységrendszer európai és kis-ázsiai területeire korlátozódik főként, egy fajjal képviselteti magát Afrikában (Sempervivum atlanticum Ball az Atlasz-hegységben), valamint egy fajjal (Sempervivum iranicum Bornmüller & Gauba) a belső-ázsiai Elburz-hegységben. Négy fő speciációs, fajkeletkezési terület határolható el. Egy-egy az Alpok területén, a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban. Az elterjedési területen belül Kis-Ázsia és a Kaukázus kövirózsái a legkevésbé ismertek (Neeff, 2005). Mint hegyvidéki, magashegységi, klonálisan (is) szaporodó növényeknek, még az ún. 'jó' fajok közül is szinte mindegyik fajnak számos alfaja, formája, élőhelyi változata ismert, amely változatosság odavezethet, hogy sok helyen szinte minden völgyben, hegyen, sziklán különböző élőhelyi alakok fordulnak elő (és ez bizony ismerős lehet, gondoljunk csak Dél-Amerika törpekaktuszaira!)...

Címkék