A kaktuszgyűjtés jelene és jövője a Gymnocalycium nemzetség tükrében

Mentoraim, Pintér Péter és Libnár Antal emlékére


A nemrég elhunyt gyűjtő és szakíró, Libnár Antal.

Az idén májusban közülünk eltávozott Pintér Péter, növényházában. Fotó: Holló László.
y
Kaktusz-Világ
Abstract

In honour to the memory of my mentors, Péter Pintér and Antal Libnár. The genus Gymnocalycium is one of the most favourite globular cacti among collectors due to their easy cultivation, flowering and availability. They are able to be cultivated under 3-5 hours direct sunshine, and the relatively small body size allows us to keep a large diversity of plants in a restricted area in the collections. They originate from South America: Argentina, Uruguay, Paraguay, Bolivia and Brazil. The whole area of the genus covers about 3.5 million km2. Relatively soon, in the beginning of the 1900-years, the cactus researchers distinguished groups of species in the genus and described a broad spectrum of species, however, the clear identification of 'true' species will be a dream, maybe, forever - in the field, there is no objective truth, but subjective impressions. Nevertheless, collectors also enhanced the variability of specimens by not controlled interbreeding and cross-pollinations, which never occur in the natural habitat. Thus, we should stop uncontrolled pollinations in the collections to protect the natural variability. Do not propagate plants of an uncertain garden origin - wrote Antal Libnár in his book, years before.

Kivonat

"A körülöttünk levő világ roppant bonyolult. A különféle tárgyak és jelenségek között nem könnyű eligazodni. A természettudományok évszázadok óta küzdenek e feladattal. Megismerések, fölfedezések sora vezetett arra, hogy ma már a legkiválóbb tudós is csupán az ismeretek szinte jelentéktelen töredékében tekintheti magát "szakembernek", míg a többiben, jó esetben is csak felszínes ismeretei vannak. Mindez különösen igaz a biológiára, a természet legbonyolultabb tárgyainak és jelenségeinek tudományára. E téren ugyanis a sokféleség zavarba ejtő gazdagságával találkozunk, Szigorú értelemben véve minden élőlény más és más, ugyanakkor az eltérés mértékében is óriási különbségek vannak."

Dr. Vida Gábor
akadémikus

Ma már annyi információval rendelkezünk a Gymnocalycium nemzetségről is, hogy annak teljes bemutatása egy könyvben sem lenne lehetséges. Az eddig megjelent Gymnocalycium rendszerek megakadtak a fajoknál. A fajokat szinte senki sem meri rendszerbe foglalni, ha mégis az nem egy fejlődéstörténeti rendszert jelent (pl. Backeberg 1959). A magam részéről minden eddigi rendszert csupán fajbesorolásnak tekintek. Igaz, hogy a Gymnocalycium nemzetségnél már elég korán, az 1900-as évek első harmadában sikerült fajcsoportokat (alnemzetségeket) meghatározni, amelyekben már többé-kevésbé tükröződik a nemzetség fejlődéstörténete. Marad azonban továbbra is a kétség, hogy a különböző fajcsoportokon belül hogyan fejlődtek a fajcsoportokba tartozó fajok, és melyeket nevezhetünk fajoknak. Márpedig a kaktuszgyűjtőnek az a legfontosabb, hogy meg tudja különböztetni a fajokat egymástól. Ez még mindig álom marad. Igaz - teoretikusan - meg lehet bizonyos mértékig oldani, de ezt még Buxbaum professzor sem merte megtenni mintegy 30 - 40 évvel ezelőtt, és ezt követik a mai szakírók is. A fajok számát illetően még mindig folyik a vita. A tanulság: Objektív igazság nem létezik szubjektív alapokon.

A kaktuszok közül az egyik legkedveltebb a dél-amerikai Gymnocalycium nemzetség. A fajok népszerűségüket könnyű tartásuknak, hálás virágzásuknak és viszonylag könnyű beszerzésüknek köszönhetik. Formagazdag nemzetség, melyet elsősorban fejlődéstörténetileg fiatal voltuknak köszönhetik. Megjelenésükben is igen változatosak, a pár centiméteres gömb alakú és az 50 cm-t is elérő rövid oszlopformáig terjed a méretük. Az apró, tűszerű és az egészen erős tövisezettségű növények nemzetsége. Virágjuk általában fehér, sokszor rózsaszínes vagy pirosas torokkal, de találunk sárga, rózsaszínű, piros, lila virágú fajokat is. Már 3 - 5 órai közvetlen napsugárzás esetén is szép virágzó növényeket lehet nevelni. Általában délután nyíló virágjuk van. Nem öntermékenyülők, tehát legalább két egyed szükséges a virágok megtermékenyítésére. Hazájukban a populációk között a különböző ökológiai viszonyok miatt hibridizáció ritkán fordul elő. Nem így a gyűjteményekben tartott növényeknél, ahol két faj egyedeinek a virágai is könnyen megtermékenyülnek, és ez által hibrid magokat hoznak létre. Tehát jól át kell gondolnunk a saját termésű magok további sorsát. "Ne szaporítsuk a kétes eredetű növényeket." (Libnár, 2003)


Gymnocalycium rhodantherum. Fotó: Holló László.

...

Címkék