Gymnocalycium taxonok a legújabb kutatások tükrében: Gymnocalycium saglionis

ANISITSIANA 23.

A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének időszakos kiadványa a Gymnocalycium, Discocactus, Melocactus, Neowerdermannia és Weingartia nemzetségek kedvelői részére.
Szerkesztő: Mánfai Gyula

y
Kaktusz-Világ
Abstract

Before 2010, taxonomists thought that the most ancient taxa of the genus Gymnocalycium are that of the relatives of G. gibbosum. However, recent investigations pointed on that G. saglionis and its subspecies, G. saglionis subsp. tilcarense may be the less derived taxa in the genus. Former, these taxa, together with many other species belonged to the subgenus Microsemineum. Although, today only these two taxa still belong to this subgenus. They are among the largest growing in the genus Gymnocalycium, they can reach the size of 300, or even 500 mm in diameter. G. saglionis was named after Mr. Saglion, a French collector when Lemaire was described the taxon. It has broad funnel or bell form flowers. The 70-100 mm large plants in diameter are still able to flower. The main flowering period is June and July. It is originated from North-West-Argentina, Catamarca County (Cordilleras), Tucuman County (San Juan) and La Rioja County (from San Luis to Salta). The G. saglionis subsp. tilcarense taxon is native in North-Argentina, Tilcara, at 2,000 m altitude.

Kivonat
Klád

Az élőlények olyan csoportja a kladisztikában, amely egyetlen közös ősből és annak valamennyi leszármazottjából áll. A kladisztika, a biológiai rendszertanban a leszármazási mintázatokat feltáró módszertan. Alapelve szerint a leszármazási viszonyok fa-gráfokként ábrázolhatók. A fa-gráfok általános elnevezése a kladogram, részfáit nevezik ágnak vagy kládnak.

Dr. Szabó Krisztina

A XX. századi természettudományi kutatások egyik legnagyobb "hibáját" abban látom, hogy szinte kizárólag gazdasági jellegűek lehettek. Ez szerencsére ma már megváltozott és egyre több, már-már követhetetlen mennyiségű, és - ami még ennél is fontosabb - minőségű kutatás folyik nem csak a gazdasági növényeket illetően. Így a kaktuszok is más megvilágításba kerültek, mely olykor akár érthetetlennek is tűnhet. Ez történt, és történik a Gymnocalycium nemzetséggel is. A 2010 előtti időkben a nemzetség legősibb faját a G. gibbosum formakörében keresték. Az új eredmények azt mutatják, hogy G. saglionis és rokona, a G. tilcarense a két legkevésbé evolválodott taxon a nemzetségben, így ez a két faj egészen közel áll a lehetséges eredetei rokonsághoz. Régebben ez a két taxon több más taxonnal egyetemben alkotta a Microsemineum alnemzetséget. Ma már csupán ez a kettő taxon alkotja a Microsemineum alnemzetséget, a többi, korábban a Microsemineum alnemzetségbe tartozó taxon ma már a Scabrosemineum alnemzetséghez tartozik. Indoklás: A rokonság jellemzője az egy közös őstől való leszármazás, azaz monofiletikus leszármazás. Ebben az esetben a mostani Scabrosemineum alnemzetség taxonjai és a Microsemineum alnemzetség taxonjai nem monofiletikus leszármazásúak, így azok két kládba sorolandók. Megjegyzem a Scabrosemineum és más alnemzetségeknél is felmerült, hogy nem minden taxon monofiletikus leszármazású, így újabb kládok kerülhetnek, és minden bizonnyal kerülni is fognak, meghatározásra...

Címkék