Parodia kontra Notocactus

y
Kaktusz-Világ
Abstract

The first cactus taxonomists described all cactus taxa as members of the genus Cactus. Later, globular species referred as Echinocactus. The ‘big bumm’ of cactus taxonomy started in the 20th century. Spegazzini classified globular taxa live east from the Andeans which differed from Echinopsis, Rebutia and Gymnocalycium into Parodia which taxa were later referred as Notocactus, Wigginsia, Brazilicactus, Blossfeldia and Pyrrhocactus. The genus Notocactus was established by Frič in 1928. Later, some more genera were separated from Notocactus which stand certainly closer to Notocactus than Parodia. Hunt and Taylor started to re-classify this group in 1994. They united the distinct genera under the name Parodia. Interestingly, from the 150 Notocactus species had been described by that time they only kept 17. The Author does not agree with this taxonomical opinion based on the morphological and habitat differences of Parodia and Notocactus species. The Author agrees that Notocactus and Parodia must have a common ancestor, but in his opinion, the separation of the two genera must have happened long ago because no intermediate forms or hybrids were found between the two groups by this time.

Kivonat

Amikor a svéd származású tudós, Carl Linné 1737-ben létrehozta a binomiális nómenklatúrát (kettős nevezéktant), szeretett volna rendet teremteni a káoszban. Abban az időben a növényeket és az állatokat még nem a rokonsági kapcsolataik szerint sorolták be a rendszerbe, hanem külső hasonlatosságaik, habitusuk szerint. Meg voltak győződve arról, hogy a fajok változatlanok és olyanok, amilyennek őket a természet létrehozta. Csak a 18. században kezdték figyelembe venni a fajok elkülönítésekor az anatómiát, a természeti körülményeket és a fejlődéstani rokonságokat. Pontosították a faj, a nemzetség, a család és más kifejezések értelmezését. Azonban ezeket a definíciókat nem tudták általánosan használni, mivel ezeket a kifejezéseket mesterségesen alkották meg, s mivel a természeti aspektusok nem az emberi  logika szerint működnek, lehetetlen őket beskatulyázni. Minden vonalon előfordultak kivételek és ezek az ellentmondások számtalan álmatlan éjszakát okoztak a tudósoknak. Megfeledkeztek egy nagy igazságról, a természetben csak egyedek (individuumok) fordulnak elő, melyek soha többé nem ismétlődnek meg, tehát ezek mind egyediek, egyszeriek! A populáció keretén belül nagyon hasonló, de nem azonos egyedek vannak jelen. Ezek az apró, csaknem elhanyagolható eltérések az élő világ fejlődésének, az evolúciónak a motorjai.


Parodia sanguiniflora Backeb. = Parodia microsperma (Web.) Speg. Fotó: Janakidisz Demeter.

Notocactus herterii Werd. = Parodia herteri (Werd.) Taylor KCS-226, Livramento közelében (Rio Grande do Sul, Brazília). Fotó: Kádár I. Csaba.

A mai, modern nevezéktan alapjait a Linné-féle rendszer képezi, ezt a rendszert a genetika segítségével igyekeznek tökéletesíteni, de az eredménye talán még sokáig nem lesz teljesen elfogadható. Az állat- és a növényfajok száma a feltételezések szerint több millió (állítólag 30 millió faj él jelenleg a Földön!). Így a laboratóriumi kísérletek talán több évszázadot igényelnek még, nagy költségigényük miatt. Úgyhogy a spekulációk mezeje továbbra is nyitott marad és a hozzá nem értők, a kalandorok számára szabad az út, úgyhogy bárki, elég az, hogy titulusa legyen, bezavarhat a nevezéktanba. A „zöld asztal mögött ülő“ tudósok tábora még nem halt ki és az ún. CITES még lapot is oszt nekik. „A nevezéktan egyszerűsítésének“ jelszava alatt sok mindent feldúlnak. Visszatértek Linné korába, a rokonságot ismét csak a hasonlóság vagy az egyéni vélemények szerint ítélik meg...

Címkék