Tallózás a külföldi szakirodalomban

yy
Kaktusz-Világ

1993-1995-ben Werner van Heek és Willi Strecker hosszabb cikksorozatot közölt a KuaS-ban az egyes Uebelmannia fajok élőhelyeire 1991-ben szervezett expedíciójáról. Mivel ezzel a nemzetséggel a magyar szakirodalom az elmúlt évtizedekben szinte alig foglalkozott, úgy gondoljuk, hasznos lehet az írások tartalmi ismertetése a nemzetséget kedvelő hazai gyűjtők számára.
Uebelmannia pectinifera Buining var. pseudopectinifera Buining HU280
KuaS, 1993.11.
A szerző ötödmagával indult el felkeresni az általa már ismert legszebb brazíliai kaktusz-élőhelyeket. Közösen úgy döntöttek, hogy az Uebelmannia nemzetség különböző fajainak élőhelyeit látogatják meg. A fővárostól északi irányba indultak el. Belo Horizonte előtt meglátogattak egy Arthrocereus camposportoi élőhelyet, ahol a növény vastartalmú talajon él 1300 m magasságban. Az Uebelmannia pectinifera var. pseudopectinifera egyik élőhelyét Diamantinatól néhány km-re nyugatra ismerték. A növény itt egy fennsíkon él Discocactus placentiformis, orchideák, broméliák és zuzmók társaságában nagy számban. A hely szépségére jellemző a szerző egyik mondata: "Az Úristen a teremtéskor itt különösen sok időt tölthetett."
Uebelmannia pectinifera var. crebrispina n.n HU642
KuaS 1994.02.
Az előző részben említett helyről még aznap eljutottak az U. pectinifera var crebrispina élőhelyére, amelyet a szerző egy 1988-as expedíció során már megismert, mégsem volt könnyű újra rábukkanni. Az első példányt egy konyhakertben látták meg, de az igazi élőhelyhez kiadós sziklamászásra volt szükség. A pontos helyet a szerző nem közli.
Uebelmannia pectinifera var, pectinifera HU106
KuaS 1994.06.
A fajnak először a HU 850-es jelzésű populációját keresték fel, amely Diamantinatól Inhai irányában található, alacsony bozót és ritkán álló fák között. A növény ezüstfehér epidermiszű, virága sárgászöld, rézszínű árnyalattal. Magasságuk a 40 cm-t is eléri.
A faj típus élőhelye nehezen megközelíthető, laza sziklás hegytetőn van. A növények itt 80 cm magasra is megnőnek, a terület éjszakánként erősen párás (augusztus) ,ami a kultúrában való téli tartáshoz hasznos információ. A növények itt is ezüstös színűek, ami azonban a kultúrában tartott példányokon nem mutatkozik.
Uebelmannia pectinifera Buining var. multicostata Buining & Brederoo HU362
KuaS 1994. 07.
A faj típus élőhelyén 50 cm-re is megnő, a legtöbb példány bordaszáma 16 fölötti. A növények árnyékban és félárnyékban nőnek, túlnyomóan zöld epidermisszel. A szerző megemlít egy másik var. multicostata lelőhelyet is Inhai közelében, ahol 1987-ben járt. Ez a populáció a HU 854-es számot viseli, ezen a területen a növények rövid tövisűek, kisebbek, bőrük részben fehér, részben ezüstös. A bordaszám 14 és 20 közötti. Kérdés, hogy a megnövekedett bordaszám indokolja-e külön változat leírását.
Uebelmannia flavispina Buining & Brederoo HU361 és HU856
KuaS 1994. 08
A fajt 1973-ban írták le. Szintén Diamantina környékén nő, mint a legtöbb Uebelmannia faj. Sík vidéken, sziklapadokon tenyészik, humuszos talajban, orchideák között. Ököl nagyságúak, csak a fiatal növények tövisei sárgák, később megszürkülnek. Több virágzó példányt találtak. A HU 856-os U. flavispina var. longispina n.n. néven lett bevezetve. A típus élőhelyen a HU 361-es él az előzőtől légvonalban néhány km-re, egy magasabb hegy másik oldalán, ugyanolyan körülmények között. Ennek ellenére az egyes példányok itt erősebbek, töviseik vaskosabbak. Néhány szóval utal a szerző az üvegházi tartásra, oltáshoz alanynak az Eriocereus jusbertii-t, a Pseudolobívia kermesina-t és Echinopsis hibrideket ajánl.
Uebelmannia buiningii Donald HU141
KuaS 1994.11.
A nemzetség legkisebb testű tagja Itamarandi környékén él, kvarckavicsos, laza bokrokkal tarkított hegyoldalon, a bokrok árnyékában. A növények teste ugyanazon az élőhelyen pirosasbarna is és zöld is lehet, ennek oka ismeretlen. Néhány virágzó példányt is találtak
Uebelmannia meninensis Buining HU108
KuaS 1995.01.
Pedra Meninan mellett van az élőhelye. Kvarc-sziklás hegyoldalon. Vellozia-k és fűfélék között nő, egyes példányok a 20 cm-t is elérik. Több virágzó példányt is találtak, az 5 cm-es növények már virágzóképesek. Virágaik mélysárgák, viszonylag nagyok. A nagy növények erősen tövisezettek, tetejükön sárgásbarna gyapjú található. Ez a faj is tartalmaz gumiszerű folyadékot az U. gummifera-hoz hasonlóan. Napos időben jártak a termőhelyen, meleg volt, de a felszín alatt pár cm-rel hideg volt a talaj és teljesen humusz nélküli.
(Folytatjuk)
(Visnyei Balázs fordítása alapján összeállította: Lukoczki Zoltán)

Címkék