Tallózás a külföldi szakirodalomban

Kaktusz-Világ
Kivonat

KuaS 1995/1 1-8 pp Andrea Cattabriga: Aztekium hintonii és Geohintonia mexicana
A szerző az újonnan felfedezett két kaktuszfaj termőhelyére látogatott. A termőhely pontos helyét titkosan kezelik, ezért a cikkben sincs utalás rá. Az odajutáshoz is számos jó kapcsolatra volt szüksége.
A két faj azonos termőhelyen nő, vegyesen és igen nagy számban . Négyzetméterenként 5-7 db idős növényt számlált, közöttük pedig sok apróbbat.
A látogatás idején mindkét faj virágzásban volt.
A termőhely talaja feltűnően nagy krétatömbökből és annak málladékából állt. A terület esővíz okozta eróziónak van kitéve, ezért sok növény a talajból kifordulva hever a domb alján, vagy az eső vájta mélyedésekben.
Ezután a szerző ismerteti mindkét növény ismertetőjegyeit, vizsgálja más kaktuszokhoz és egymáshoz való hasonlóságukat, majd hosszasan elmélkedik a fajok megvédésének lehetőségén, fontosságán.
A szerző a cikkhez néhány fényképet közöl a termőhelyről, a növény testéről illetve pollenjeikről.
(Visnyei Balázs fordítása alapján)
British Cactus and Succulent Journal 14 (1) 1996: Ian Lawrie: Geohintonia mexicana és Aztekium hintonii
A szerző 1995 szeptemberében látogatott el a címben szereplő két kaktuszfaj pár éve ismert élőhelyére.
Bevezetőben azon elmélkedik, hogy alig indokolható, hogy ezt a két fajt csak pár éve találták meg, mivel nem törpe fajok, nagy számban élnek a termőhelyen, és a terület is viszonylag könnyen megközelíthető.
A termőhelyen a G. mexicana szigetekben fordul elő, míg az A. hintonii elterjedtebben él és nagyobb számban. Ahol egymás mellett élnek, ott az arány 10:1.
A két faj hasonlóságait és különbözőségeit taglalja, majd a kísérő növényzetet ismerteti.
Végül a termőhely védelmének esélyeiről és lehetőségeiről elmélkedik. Szerinte a mexikói kormánynak engedélyeznie kell a szabályozott magexportot, hogy csökkentse az élőhelyre nehezedő nyomást. A helyi lakosok máris nagy üzletnek tekintik, hogy az odalátogató gyűjtőknek pénzért kínálják ezeket a növényeket zsákszámra.
(Ferenczi Zoltán fordítása alapján)
British Cactus and Succulent Journal 14 (3) 1996.: Charlie Glass: Lapok mexikói naplómból
A szerző 1993-ban ötödmagával , köztük G.S Hinton-nal expedíciót szervezett Mexikóba többek között a Turbinicarpus mandragora felkutatására.
Coahuila azon vidékén jártak, ahol C. Glass 1969-ben megtalálta a Mammillaria coahuilensis-t - korábban Porfiria schwarzii - és az Ariocarpus kotschoubeyanus-t, de a Turbinicarpus mandragorát - akkoriban Gymnocactus mandragora - akkor nem találták meg.
Ezúttal egy híres kutató, Anton Hofer információival felfegyverkezve indultak útnak Parras-tól délre. Vállakozásukat ezúttal siker koronázta, a növényt megtalálták egy vékony lemezes agyagpalás területen. A növény csaknem egyedül él ezen a helyen, egyedül egy nagy és érdekes gumós növény társaságában, amelyet begyűjtöttek GL-6418-as számon és elküldték herbáriumba meghatározásra. A T. mandragorát 6417-es gyűjtőszámmal látták el.
Pontos élőhelyi adatokat nem közöl, bár hosszabb bekezdést szentel annak a gondolatnak, hogy a ritka növények termőhelyi védelmében az információ visszatartás mint módszer nem vált be.
A cikk mellé több fotót is bemutat a szerző, köztük a T. mandragora egy begyűjtött, már cserépbe ültetett fényképét.
(Ferenczi Zoltán fordítása alapján)

Címkék