A fórum átmenetileg nem működik

Hozzászólások (alfórumra és/vagy hozzászólóra szűrhető)

A portál összes hozzászólását láthatjuk itt időben csökkenő sorrendben.
Lehetőség van alfórumra, a hozzászóló felhasználók szűrésére, akár több személyre is.

Felhasználónevek listája vesszővel elválasztva.
Dr. Gyúró Zoltán képe

Ezt a kérdést sokan elutasítják, hiszen a berögzült megszokáson nehéz változtatni.
Érvekkel és okokkal írom le a A "helyes" böngésző fórumtémában, hogy én mivel is szörfölök a világhálón, pláne ha honlapunkon kalandozok.
Mivel ez a kérdés szerteágazhat, idővel egy megállapítás változhat, az érvek és az okok a portláfejlesztés kapcsán csak fokozatosan jönnek elő, ezért egy önálló témát hoztam létre neki.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Dr. Gyúró Zoltán képe

Ez persze nem kellene, hogy igaz legyen, ha a szoftverírók (böngésző programját írók) és/vagy a weboldalt írók a szabványt betartanák:
Előfordulhat, hogy

  • a fájl nem teljesen felel meg egy szabványnak,
  • vagy a fájlt nem tudja megjeleníteni a szabványnak megfelelően a böngésző,
  • esetleg másképp jeleníti meg.

(Szabvány: HTML, XHTML CSS, program-, szkriptnyelv)
Melyik böngészőt ajánlom?
A leggyorsabb, webes szabványokat követő Firefox v.29-est.
Döntő ok, hogy én ezt használom, így erre a böngészőre optimalizálom a webes megjelenést, a többi böngésző közül esetleg a Chrome-nál nézem meg a kinézetet. A lomha, böhöm, nem szabványkövető Internet Explorer-nek (jelenleg) esélye sincs, hogy rá is optimalizáljam a kódot.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Egy ugyancsak ismert, sokszor szobanövényként is tartott Euphorbia. Oszloposan bokrosodó, idővel kinőheti lakásunkat. Szobában tartva kevesebb fény éri, így időben hamarabb éri el kezelhetetlen méretét.

alias: garas

A talán legismertebb, nem csak gyűjtőknél nevelt Euphorbia fajjal kezdem a bemutatást.
Ez a Madagascari növény fajtársaitól színes fellevelű virágzatával is különbözik, mely jól tartva akár egész évben megjelenik tövises szárvégein.

alias: garas

Echinocereus scheeri ssp. gentryi. A növény vaskos, csaknem hengeres, tövis nélküli szárával eltér a rendszerint sűrűn tövises Echinocereus fajoktól. Nagy, tölcséres, halvány lilás-rózsaszín virága zöld bibével nagyon dekoratív megjelenésű. Nem a későnkelők növénye, estétől reggelig nyílik májusban, néhány napig.

alias: garas

Echinocereus viridiflorus. Az Echinocereusok közül jellegzetes sárgás-zöld, sokszor neon-zöld szirmú virágaival tűnik ki. Virágait már az alig néhány centis növény is rendszeresen kinyitja tavasz elején. Különlegessége, hogy enyhe citromillatú.

alias: garas

É-Amerika kis oszlopkaktuszai meglehetősen népes fajszámmal bírnak. A többnyire sarjadó, telepeket képző növények változatos színű nagy virágai tavasztól nyílnak. Sok fajra jellemző a dekoratív virágszirmok között megjelenő élénk zöld bibe.
Az echinocereus fajok többsége jó hidegtűrésével tűnik ki a kaktuszok közül. Ezért ma népszerű divatnövénynek tekinthető a télállókat kedvelő gyűjtők körében is.

alias: garas

Szervusz Zoli!
Az elmúlt esős napokat kihasználva, térképpel felszerelkezve olvastam végig mexikói beszámolóidat. Mondhatom, nagy élmény volt.
Az E.fossulok-ról tudósítottakról igyekeztem magamnak összegzést megfogalmazni.
A leírtak szerint főleg a középső- keleti tartományok növényállománya került lencsevégre.
A 25. szélességi fok fölött nem találtatok Stenocactust. Bár nőnek északabbra is, nyilván ez nem volt az út része.
A leírtak és a remek képek alapján azt vontam le, hogy e fellelt taxonoknál keletről nyugatra nő a peremtövisek száma.
A takarásban lévők kiemelkedőbbek, zöldebbek, a kiálló középtöviseik szétállóbbak, míg a szabadon állók jobban védik a virág és növekedési zónát.
A talált fajok mindegyike inkább a felföldi dombvidéken, meszes talajokon volt fellelhető.
A fajnevekbe én nem mennék bele, mert a tudásom kevés ide, és egyébként is az egyik legnehezebben azonosítható nemzetségről van szó. Korábban volt fenn az interneten egy csehszlovák gyűjtő határozókulcsa, de az utóbbi időben ez nem érhető el. Vélhetően az alaposabb területkutatás által megismert, kiszélesedő varációkészség miatt ez a tisztán vegetatív jegyekre épülő meghatározás ma már nem állná meg a helyét. A te képeid, leírásaid, megjegyzéseid is ezt erősítik meg.
Mindenesetre köszönöm, hogy ott lehettem veled e növényparadicsomban. Máskor is szívesen barangolok, ha lehetőséget adsz rá.
Ha valamelyik megállapításom nem helytálló, nyugodtan igazíts helyre.

alias: garas

Eredetileg Mediolobivia néven lett leírva. Az egyik legrégebben ismert fajként tartják számon. A rendkívül változékony faj az idők során számos néven szerepelt. Ez a növény narancsos-piros virágait rendszeresen hozza májusban. Érdekes, hogy az alapfaj legalább két héttel később virágzik, mint a föntebb látható canacruzensis variánsa. Pedig egyidősek és közvetlenül egymás mellett állnak gyűjteményemben.

alias: garas

Dr. Gyúró Zoltán képe

Fontos a jól megválasztott cím, ami a tartalmak visszakeresésénél lesz fontos. Egy jellegtelen, semmitmondó címből nem tudunk következtetni annak körülbelüli tartalmára. Tehát az olyan cím mint például Kaktusz egyáltalán nem megfelelő.
A hozzászólás címénél csak könnyítés és néha elfogadható a Re: xxxx cím, amit célszerű a komment tartalmát tükröző címre átírni. Az oda-vissza hozzászólásoknál változatlanul hagyott többszörös Re: Re: Re: xxxx cím már lehangoló.
A leírtak persze nem kötelező érvényűek, de tartsuk szem előtt, hogy a jól megfogalmazott címekkel a többi fórumozót segítjük.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Virága tipikus C. smaragdiflorus zártcsöves virág. A spanyol Pinya de Rosa kertből származó növény jóval megelőzve társait, idén már április végétől virágzik. A virág fejlettségi állapotát színváltozása is jelzi.

A típusnövény areoláin még csak kis virágkezdemények sorakoznak.

alias: garas

Talán a legismertebb és legnépszerűbb Sulco a gyűjtők körében. Az eredetileg sötétzöld epidermisze fekete fésüs töviseivel önmagában is mutatóssá teszik, de napfény hatására a növénytest lilás színezetet kap, ami még növeli szépségét. A tavasszal nyíló fénylő bordópiros virágai a zöld-lila növényen külön látványossága a gyűjteményeknek.

alias: garas

... vagy más néven Sulcorebutia steinbachii. Egyike a legtöbbet változó kaktusz fajnak. A virágszín, a tövisek hossza, a test alakja és pigmentációja rendkívül változó, az egyes populációkon belül is.
Ez a példány viszonylag nagy méretű, lilásan fénylő, sötétvörös virágokat hoz.

alias: garas

Dr. Gyúró Zoltán képe

A hozzászólás címe tükrözze a hozzászólás tartalmát.
Célszerű egy konkrét taxonnál az adott taxon nevét megadni.
Miért?
A hozzászólások visszakeresésnél könnyíti meg a kutakodó dolgát.
Tehát ebben az esetben a Re: Re: Echinocereus (ami egy tág fogalom) helyett az Echinocereus scheeri ssp. gentryi cím a célszerűbb.
Ez az összes korábbi faj, alfaj hozzászólásodra érvényes! Sad

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Ez egy érdekes információ. Idehaza is találkoztam már vaskosabb szárú kultúrváltozatokkal, aminek a virága is nagyobb volt az alapfajénál, de meg sem köüzelítette az általad leírt méreteket. Én Cadizban a kikötői sétányon találkoztam sárga virágú változattal, ami szintén nagyobb méretű felleveleket hozott.

alias: garas

Havas László képe

Óriási élmény lehetett ezeket a gyönyörű növényeket élőhelyen látni. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a képeket, és a szemléletes leírásoknak köszönhetően legalább egy kicsit mi is ott érezhettük magunkat.
Várom a további beszámolókat.

Dr. Gyúró Zoltán képe

Egyszerre több képet is fel tudsz tölteni!!!
Sőt ennek akár egy fórumtémát is csinálhatsz mondjuk Ferenczi Csaba azonosítandó kaktuszai címmel és ha új azonosítandó kaktusz(oka)t akarsz feltenni, akkor ebbe a már létező fórumtémába helyezed új hozzászólásként.
Amit leírtam az nem kötelező!

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Dr. Gyúró Zoltán képe

A kezdeti időszakban sokszor lesz módosítva a portál kódja a finomhangolás miatt. Ezek közé tartoznak a .css fájlok is.
A böngésző ezeket nem minden oldallekérdezésnél tölti le, ezzel gyorsabb hozzáférést biztosít a tartalmakhoz. Tehát ha módosítok egy .css fájlt azt nem tölti le automatikusan, hanem csak x idő múlva.
Ha rossznak, olvashatatlannak tűnik az oldal, akkor az F5 billentyűvel újra lekérdezzük az oldalt és ehhez letölt minden szükséges fájlt is, többek között az oldal formázásáért felelős .css fájlokat is.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Szia Csaba!
Ez egy Coryphantha. Ilyen fiatalon még elég esélytelen a faj meghatározása. Talán 3-5 év múlva.
Üdv. Feri

Czirják Ferenc

Dr. Gyúró Zoltán képe

Szeretném megköszönni a kiállítóknak, a segítőknek, szervezőknek és mindenki másnak a munkáját, akik részt vettek a kiállítás sikeres megrendezésében. Köszönöm azt a sok munkát, amit ez a kis csapat végzett ahhoz, hogy ez a kiállítás jól sikerüljön.
Szeretném megköszönni az árusítóknak azt a megértést, amivel fogadták az új elrendezést, remélem ez nem okozott túl nagy gondot.
A kiállítást szakmai jellegű volt, ez nem baj, sőt dicséretet is kaptunk, amiért ezt tettük. De lenne a kiállítókhoz egy kérésem a következőre, ha kérhetném mindenki a lehetőségéhez képest hozzon egy olyan nagy és mutatós növényt, amivel a laikus látogatókat is be tudjuk vonzani a kiállításunkra.
A kiállításunk szép és elég látványos is volt. A látogatók között sétálva többször lehetett hallani, "hú ez nagyon szép" vagy azt "milyen különleges". Néhány látogató azért még így is kereste a kiállítást.
Nem az én ötletem volt csak én vállaltam a gyerekekkel való foglalkozást. Ez ugyan szülőket meglepte, de a gyerekek nagyon örültek a saját maguk által elültetett kicsi magoncoknak. És talán "megfertőződnek" a növényszeretettel, talán kaktuszgyűjtők lesznek. Ha valakinek van hasonló jó ötlete megpróbáljuk megvalósítani a következőkben.
Szeretném megköszönni még egyszer minden résztvevőnek a munkáját.
Füleki József
MKOE elnök

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Varga Zoltán képe

Nekem úgy tűnt, hogy északról délfelé hadva és nyugatról keletre a növények mérete csökkent és a tövisek mérete is. Délen egész lapos és ritkásan, rövid tövises testű alakok nőnek, míg északon a tövisek erősebbek, hosszabbak és talán sötétebbek is, a test pedig hengeres lesz. Mindenkire rábízom, hogy hogyan látja, szerintem a képek magukért beszélnek. Az is látható, hogy azért az egyes populációkon belül egymástól pár méterre is van eltérés. Ha egyes helyekről extrém példákat kiragadunk, akkor teljesen más képet is lehet mutatni, mint ami általánosan jellemző. Javaslom mindenkinek az Echinocactus horizonthalonius tartását, mivel virág nélkül is nagyon szépek tudnak lenni. A tipikus jegyek kifejlődéséhez viszont szükséges az erős napsütés és egy kis sanyargatás is. Nem kell sokat öntözni, mert annak könnyen gyökérrothadás lehet a vége. Szereti a köves, kötött, száraz talajt, a meleget és a sok napot. Lassan nő, de már viszonylag kis méretben, 5-7 centi, képes virágozni. Meleg nyári időszakban egymás után hozzák a virágokat, melyek rózsaszínűek és meglehetősen nagyok, látványosak, habár rövid életűek. Oltva könnyebb tartani, erős, széles alanyt érdemes választani. Télen némi hideget is elvisel, bár nem kedveli a hosszú tartós lehűlést. Télen, száraz, szellős, fagymentes helyen érdemes teleltetni.

Varga Zoltán képe

Entronque El Huizache területén láttunk utoljára Echinocactus horizonthaloniust. Itt csak a sík lapályos részen nőttek a világos agyagba temetkezve. A magasság 1390 méter, a talaj a sík területeken szokás agyagos-iszapos. Kaktuszok közül a Lophophora williamsiik, Echinocereus pectinatusok, mindkettő nagy egyedszámban tenyésztek. Nőtt még Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatus, Echinocereus pentalophus, Coryphantha, Echinocereus cinerascens (tulensis?), Echinocactus horizonthalonius, Ferocactus pilosus - de valami eszméletlen széles tövisű példány, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Mammillaria fajok. Na és persze Thelocactus bicolor, a Huizache környéki alak, és Ariocarpus kotschoubeyanus.
Az itt talált Echinocactus horizonthaloniusok már a délebbi populációhoz hasonlítottak, de testük mérete sokkal nagyobb. Bár főként magoncokat és fiatal növényeket találtam elszórva, az úttól nem messze egy kapitális példány is nőtt, gyapjas tetejében rengeteg maggal. A növények behúzódtak a talajba, testük egyébként is lapos/lapított volt. Bordáik is sekélyek, testük kékes, röviseik rövidek, bordósak vagy világosak, többnyire a testhez simulók.

Varga Zoltán képe

A következő megállónk légvonalban kb. 50 km-re délkeletre, Cedral városától nem messze. A terep 1760 méter körüli nagyon lankás/sík tető, barnás-sárgás köves, gyér növényzettel. Larrea tridentata, sivatagi egynyáriak, kevés Yucca és Agave, Coryphantha, Echinocactus horizonthalonius, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Echinocereus telepek, Thelocactus hexaedrophorus. A területen állítólag Echinocactus horizonthalonius minimus nőtt. Alaposan bejártuk és kevés példányt találtunk elszórva. Amiket láttunk azok egyáltalán nem mondhatók minimusnak, különösen a délebbre talált populációkhoz hasonlítva. Bár, ha az északiakhoz hasonlítom, akkor tényleg kisebbek. Az itt találtak hasonlítottak a Zacatecas beli előző lelőhelyhez. Félgömb alak, sárgás-zöldes test, egyenes, hosszú tövisek, amik vékonyabbak az északi populációk egyedeinek töviseitől. Nem igazán oszloposdtak, inkább félgömb alakot vettek.

Varga Zoltán képe

Coahuilából délre tartottunk és legközelebb csak Zacatecas államban találkoztunk Echinocactus horizonthalonius-szal, ahova San Luis Potosí-ból ruccantunk át a Lophophora alberto-vojtechii vadászatának napján. San Tiburcio-tól kb. 25km-re jártunk, 1970 méteren, a legutóbbi bemutatott horizó populációtól 200km-re délre.
Alacsony lankás dombok, barnás kőzet, törmelékes felszín, szerintem ez is mészkő volt. Ritkás cserjés Larrea tridentata-val, Agavekkel. Ferocactus pilosus, Echinocactus ingens és horizonthalonius, Cylindropuntia, többfejű Ariocarpus retusus furfuraceus, Thelocactus bicolor, Mammillaria pottsii, egyéb fajok, Neolloydia conoidea.
Itt kevesebb példányt találtunk, de azért alapos kutatás után szinte bárhol lehet találtni a domboldalakon, köves terepen. Eltértek az északi oszlopos, erősen tövises populációktól. Itt inkább félgömb alakúak, bordáik széle is valahogy élesebb, felszínük simább, töviseik egyenesebbek és kicsit karcsúak, bár ugyan olyan hosszúak. A test színe szürkés-sárgás-zöld, de kékes példányokat is láttunk. Egyes példányok tövise néha már vöröses árnyalatot vett. Nem találtam olyan nagy öreg példányokat, mint északon, bár lehet csak nem kerestem eleget.

Varga Zoltán képe

A címben szereplő két település között járhattunk félúton, Huariche településtől keletre pár km-re, 1720 méteren. Egy kisebb dombnál álltunk meg, mert ezt ismét a barnás kő alkotta. Azért mikor jobban szemügyre vettem átváltott szürkés kőre. Szemben lankás terep, mini Grand-canyonnal - az erózió nagy szép alakzatokat vájt a kanyon falába, amit valami agyag vagy lösz alkothatott. A délre impozáns hegylánc Sierra Parras húzódott 2500 méteres csúcsokkal. Sajnos itt sem találtunk Ariocarpus fissuratust. A növényzet megegyezik az előző helyen tapasztaltakkal, plusz egy Coryphantha faj, viszont itt nem elszórva találtuk a kaktuszokat hanem tömegével, ezrével nőttek az Echinocactus horizonthaloniusok és a Thelocactus bicolorok. Mivel aznap és a megelőző nap is rengeteg Echinocactus horizonthaloniust láttam, így nem álltam neki mindegyiket fotózgatni, helyette a Thelocactus bicolor változatosságának bemutatására törekedtem. Az itt növő Echinocactus horizonthaloniusokra ráhúzható a távolabbi környéken található minta. Nem igazán tértek el. Sötét, hosszú tövisek, idővel hengeresedő test.

Varga Zoltán képe

Másnap a településtől keletre próbáltunk szerencsét. Abrevaderotól pár km-re keletre, az előző megállótól, olyan 20km-re keleti irányba. A magasan futó útról egy domboldalon sétáltunk le, déli kitettségű lanka. Olyan 1750 méteren járhattunk. Eltűntek a barna kövek és ismét szürke mészköves lett. A talaj fehéres, kemény és törmelékes, szürke köves. A vegetáció meglehetősen gyér, főként Yukkák, Agavek, Cylindropuntia imbricata és Opuntia, Neolloydia conoidea, Echinocactus horizonthalonius, Echinocereus pectinatus, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Thelocactus bicolor, kevés Larre tridentata és egyéb bokrok. Helyenként mély vízmosások szabdalták a tájat, láthatóvá vált a kőtörmelékes szürkés-fehér váztalaj. Meseszép virágú Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatust fotóztam. Az itt található Echinocactus horizonthaloniusok is hengeresedő testtel rendelkeztek, bár valamivel alacsonyabbak. Testük színe kékeszöld, töviseik robosztusabbak, hajlottak és sötét színűek. Utólag visszagondolva, szerintem itt láttuk a legvastagabb tövisű példányokat.

Varga Zoltán képe

Hipólitotól nyugatra, Estación Marte előtt is rengeteg Echinocactus horizonthaloniust láttunk, de csak köves terepen. Gyanítom, hogy ez szükséges a fiatal egyedek felnövéséhez. Itt nem álltunk meg fotózni őket, mert már annyit láttunk aznap korábban, hogy nem találtuk érdemesnek. Helyette innen délnyugatra Parras de la Fuente mellett, a nyugatra tartó földútnál fotóztunk újra. Az előző bemutatott lelőhelytől olyan 90km-re délnyugatra. 1470 méteres magasságban, az út mellett található kis dombon tettünk egy sétát. A déli kitettségű domboldalon nagyobb példányokat láttunk csak. A terep barnaköves, törmelékes, az alapot egy világosdrapp agyagos-poros talaj adta. Testük hengeres, zöldeskék, töviseik erősek. Hasonlítottak a Hipólito környékén találtakhoz, kisebb eltérésekkel. A társult növényzet Agave lechuguilla, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Mammillaria pottsii, Astrophytum capricorne, Cylindroputina, Opuntia, alacsony száraz cserjék, kevés Larrea tridentata.

Varga Zoltán képe

Mint ahogy az előbb írtam, Hipólito környékén több helyen is keresgéltünk, egymástól 5-10 km-re fekvő területeken. A következő megállónk a településtől délnyugatra esett. Az úttól nem messze, lapos terület, hasonló az előzőhöz. Az eltérés annyi, hogy itt Larrea tridentatat is láttam és pár új kaktuszfajt is. Mammillaria fajok, M. coahuilense, Coryphantha sp, Echinocereus sp telepek, Echinomastus mariposensis, stb.
Az Echinocactus horizonthaloniusok itt nem mutatnak nagy eltérést az előző területen találtakhoz, inkább arra jók, hogy bemutathassam a változatosságukat egy adott területen belül. Rövid keresés után szinte bárhol lehetett találni a környéken, gyakori növény. Innen délebbre egy egészen sárga tövisű, fiatal példányt is láttam.

Varga Zoltán képe

Legközelebb Echinocactus horizonthalonius-szal csak Coahuila államban találkoztunk, többszáz km-rel északabbra. Itt már egészen más méretűek nőttek, talán nem véletlenül.
Hipólito település közelében több helyen is keresgéltünk, főleg Ariocarpus kotschoubeyanus macdowellii után. A Sierra Paila délkeleti lábánál jártunk, sík területen, a magasság 1130 méter. Az alapot finom szürkésbarna agyagszerű por képezte, több helyen gömbölyűre koptatott kövekkel, kavicsokkal. Az első megállónknál köd uralkodott és a sík terepen százával nőttek az Echinocactus horizonthaloniusok. A társult növényzet kevés cserje, főként alacsonyak, maximum derékig érők, elszórva nőttek és telepeket képeztek. Kaktuszok közül Epithelantha micromeris (vagy greggii?), Lophophora williamsii, Sclerocactus (Ancistrocactus) scheerii, Coryphantha poselgeriana, Cylindropuntia nőtt.
Az itt talált Echinocactus horizonthaloniusok között sok idős, méretes egyed volt. Nem ritkán 20-35 cm magasságig, átmérőre a 15-18 centit is elérték. Testük idővel hengeres lett, hordószerű, bordáik akár csavart lefutással is. Töviseik hosszúak, számuk kicsit több, mint a korábbi populációkon tapasztalt. A tövisek általában sötétebbek, bár elég széles a színskála. Már a fiatal példányoknak is sokkal elálóbb, hosszabb töviseik vannak, és kicsit később fordulnak virágzóképesre. Olyan 6-8 centis korban kezdenek nyílni. A test színe kékeszöld.

Varga Zoltán képe

Az első találkozás terepen az Echinocactus horizonthalonius-szal Tula városánál, Tamaulipas államban történt. (Elvileg Las Tablasnál is láthattunk volna San Luis Potosí államban, de a bérelt autónkkal nem mertük megkockáztatni azt a terepet, ahol nőtt.)
Ide az Ariocarpus agavoides miatt látogattunk el. 1180 méteres magasság. Találtunk még a közvetlen közelben: Coryhantha sp., Echinocactus ingens, Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatus, Echinocereus pentalophus, Stenocactus (pentacanthus), stb. A terep egy domb oldala, kitett, erodált, kevés cserje, fűfélék. A talaj sárga agyagos és helyenként köves (mészkő). A horizók ebben a talajba egészen behúzódtak, hasonlóan a Stenocactusokhoz. Az itt élő populáció jól felismerhető, közepes vagy kis testméretű, többnyire lapos vagy lapított testű, zöldes árnyalatú, töviseinek száma 6-7 areolánként. Töviseik rövidek, szétállók sötét színűek. Már kb. 5-6 centis korban virágzóképesek. Viszonylag egységes populáció, könnyen felismerhetőek az innen származó példányok. Fotóztam egy idős elpusztult példányt is, többnyire fiatal egyedek voltak gyakoriak, az egyedszám alacsony.

Oldalak