A fórum átmenetileg nem működik

Hozzászólások (alfórumra és/vagy hozzászólóra szűrhető)

A portál összes hozzászólását láthatjuk itt időben csökkenő sorrendben.
Lehetőség van alfórumra, a hozzászóló felhasználók szűrésére, akár több személyre is.

Felhasználónevek listája vesszővel elválasztva.
Göllei Margit képe

Köszönöm szépen, igy már utána tudtam nézni a növénynek.
Csak sajnos most ugye december van és ilyenkor mit lehet kezdeni vele?
Ilyenkor is elültethetem? (úgy értem hogy télen) Mindenhol azt olvastam hogy tavasszal és nyáron igen, de máskor nem.
Viszont ha nem ültethetem el akkor mi lesz vele?

Füleki József képe

Szia Balázs
A harmadik képen szép hosszú axilla sörtés Mammillaria hahniana látható.
A negyedik képen Mammillaria spinosissima subsp tepoxtlana Hunt szerint, Reppenhagen leírta Mammillaria crassior-nak ugyan az a növény két néven, két leíróval.

üdvözlettel Józsi

Jól látom,hogy kb. a felére töppedtek össze?Időközben előkerestem az enyémet is és kitettem az erkélyre.Ráncosnak ráncos,egy nagyon picit puha,de nem plötyhedt.Remélem ezzel készen áll a télre.

Dr. Gyúró Zoltán képe

A Cleistocactus strausii őshonos Bolívia Chuquisaca, Santa Cruz, Tarija és Argentína Jujuy, Salta tartományokban a magas hegyi régiókban 3000 m felett.

Karcsú, egyenes, szürke-zöld színű oszlopkaktusz, magassága elérheti a 3 m-t, átmérője viszont csak kb. 6 cm. Mintegy 25 bordás, sűrűn borított areolával, a tövispárna négy halványsárga középtövisből áll, melyek legfeljebb 2 cm hosszúak és 30-40 rövidebb fehér peremtövisből állnak.

Jó vízelvezetésű talajt, erős napfényt, de nem magas hőmérséklettel igényel. Fagytűrése -10 °C. A természetes élőhelyén nyáron kap csapadékot, télen szinte semmit. A kultúrában a téli öntözés gyakran gyökérrothadást okoz.

A több mint 45 cm magas kaktuszok kedvező tartás esetén nyár végén hozzák mélyvörös, bordó, 8-9 cm hosszú, zöld bibés virágaikat, melyek vízszintesen állnak ki a hajtáscsúcs közeli növényi testből. A Cleistocactus nemzetség többi tagjához hasonlóan a virágok alig nyitottak, csak a bibeszál és a porzó nyúlik ki.
(forrás: Wikipédia)

Fagytűrését tesztelem ebben a topikban.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Dr. Gyúró Zoltán képe

A most érvényes neve: Austrocylindropuntia subulata
Az austro délit jelent, ami a dél-amerikai eredetre utal.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Ez a hálásan virágzó Cleistocactus samaipatanus szinonimaként Borzicactus, illetve Bolivicereus samaipatanus néven is megtalálható a gyűjteményekben. A kezdetben felálló világoszöld oszlopok csoportja szép színhatást mutat. A szárak később meghajolnak és tovább növekedve a hajtásvég visszahajlik. Itt jelennek meg - sokszor csoportosan - a nemzetségre jellemző csöves virágok. Színük élénk rózsapiros, lilás árnyalatú porzókkal. Az S alakban hajlott zygomorf csövek oldala finom fehér szőrökkel díszített. Így virágzáskor a növény még látványosabb hatást kelt.
Eredetileg nyár közepétől virágzik, de a fővirágzási időt idén nem tudtam megörökíteni. Most késő ősszel a telelőbe behozva nyitott ki néhány késői bimbót, de a virágcső már rövidebben fejlődött ki rajta.

alias: garas

Ez a ritkán látható növény szerény kis virágát most ősz végén nyitotta, ez késztetett arra, hogy röviden bemutassam. A Tanzániából származó növény hosszú, helyenként elágazó szárakkal növekszik, és kacsszerűen kapaszkodva néhány méteres, kusza indahalmazt képez. A vékonyhengeres, levéltelen, zöld szártagok sérüléskor tejnedvet adnak. Novemberben vettem észre néhány egyesével megjelenő virágbimbót, mely rövidesen apró fehér virágot nyitott.

alias: garas

Köszönöm a válaszokat!Úgy tűnik sikerül biztosítani olyan 10 fok körüli hőmérsékletet vagy még picit alább is,csak van egy ládám aminek sűrűbb a rácsa,és azt figyeltem meg,hogy bár ablak előtt vannak,napközben is igen sötétben figyelnek benne a növények.A fent említett 3-4 faj közül nekem egyik sincs,így abban bízok nagy baj nem lehet.

Én kétfelé venném a választ. Egyrészt a teleltetés során a fényigény a tartási hőmérséklettel összefügg. Normál esetben alacsony hőmérsékleten a fenti válasz szerint is, a növény pihen, nincs fényigénye. Ám ha magasabb hőmérsékleten tartjuk, akkor beindulhat és ekkor a fényre szükség van, ha el akarjuk kerülni a vízhajtások fejlődését. Vagyis a fényigény a hőmérséklettel összefügg.
A másik lehetséges válasz, hogy egyes fajok virágzási ideje télre, télvégére esik. pl. Mammillaria gracilis. Ezeknél a virágzást elősegíti, ha világos helyen telelnek a növények.

alias: garas

Dr. Gyúró Zoltán képe

Télen a kaktuszok nagy többségének a fejlődése leáll, az anyagcserere folyamatok, a fotoszintézis alacsony szintre állnak, ezért a fényre sincs szükségük. Emiatt lehet sikeres a teleltetés akár egy sötét pincében is.
Gondolom a melegebb éghajlatokon, trópusokon honos kaktuszoknál a fotoszintézis nem áll le, ezeknél nagyobb lehet a fényigény:

  • "levélkaktuszok" (epifitonok)
  • Melocactus
  • Discocactus
  • Uebelmannia

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Dr. Gyúró Zoltán képe

Ekkor már késő.
Ha összetöppedt, ráncos, kemény a növényi test, akkor jó eséllyel átvészeli a telet.
Olyan szépen virágoztak ebben az évben, hogy úgy értékeltem a szabadban lévő csapadéktól védett teleltetés az ideális nekik (bár a 2013/2014-es tél enyhe volt).
Most bátrabban hagyom kint őket.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Tiszteletem!Nekem is van egy ilyen fajom és épp játszok a gondolattal,hogy kirakom a fedett erkélyre.Azt szeretném kérdezni,hogy van e annak látható jelei,ha már nem érzi kinn jól magát és ha esetleg akkor berakom még a többi közé megmenekül vagy csak szimplán tavaszra elpusztul?

Ez is jól példázza a Peireskiopsis-os magoncoltás előnyeit.
Mennyi idősek ezek az oltványok?

alias: garas

Az én növényem ősszel hosszabb ideig gondozatlan volt. Hazatérve, november elején került be a melegebb "telelő" helyre, ahol szinte napok alatt virágot bontott. Talán a körülményeiben beállt változás késztette a gyors, korábbi virágzásra.

alias: garas

Dr. Gyúró Zoltán képe

A Gymnocalycium bruchii magoncok közül pár szerencsés (v. szerencsétlen, majd meglátjuk) kiválasztottat Pereskiopsis-ra oltottam.
Növekedésben előbbre állnak a saját gyökéren fejlődőkkel szemben.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Dr. Gyúró Zoltán képe

A beüvegezett erkélyem eddig résnyire nyitva volt. Ma zártam be először. Talán ez is az oka (alacsonyabb hőmérséklet), hogy az én Rhipsalis pilocarpa-m még csak bimbós állapotú.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Varga Zoltán képe

Számomra talán az egyik legmeglepőbb új faj, az Aztekium nemzetséget trióvá bővitő Aztekium valdezii volt. Mario Alberto Valdéz Marroquín fedezte fel, egy terepkutatás során, amikor új Aztekium ritterii számára alkalmas lelőhelyeken végezett terepkutatást. A felfedezést hamar leírás követte 2013-ban. Az új faj hamar ismertté vált az egész világon és csillagászati összegekért cserélt gazdát az élőhelyről illegálisan begyűjtőtt növényanyag. A fekete piaci ára még ma is igen magas, de már termesztésből származó kis egyedek is fellelhetők, főleg a cseh kínálatban, valamivel mérsékeltebb áron. Hatalmas botrány tört ki az elején, mikor a mexikói felfedezők/leírók megtudták, hogy Csehországban csak úgy adják-veszik az importált példányokat, igen jelentős összegekért.
A leírást követően szinte azonnal (vagy pár hónap késéssel) lehetett látni cseh weboldalakon élőhelyi felvételeket is, amit már magánexpedíciók készítettek. Nem rég lengyel, német és japán/thaiföldi terepkutatók is ráakadtak a lelőhelyre, így várhatóan pár éven belül jelentősen csökkeni fog a kereskedelmi forgalomban kapható magok/növények ára.
Térjünk vissza magához a növényhez. Kb. úgy fest, mint az Aztekium ritterii és a hintonii hibridje. Testének mérete inkább a ritterrii mérettartományában mozog, viszont néha egész telepeket képez. Bordái az 5-ös számjegyet követik, és nincsenek köztes mellékbordái - ami inkább hintonii fajibélyeg, teste sem annyira ráncos, mint a ritterii-é. Virága tipikus Aztekium virág, alakját és méretét tekintve. A színe viszont újfent a két faj között, torka fehér - akár a ritterii virága, de a lepellevelek kifelé lilák/magenta színűek, mint a hintonii-é. Élőhelye inkább a ritterii lelőhelyeire hasonlít, meredek kanyonfalak. Élőhelye a mexikói Sierra Madre Oriental hegység Nuevo León államban, pontos elterjedéséről csak feltételezések vannak, akik tudják pontosan, azok (anyagi/fajvédelmi okokból is) mélyen hallgatnak. Nem kell túl sok ész viszont ahhoz, hogy rájöjjünk a terület a Rayones-völgy-től délre és La Ascension-tól északra van. A leírások szerint jelenleg 5 populációja ismert, amit a helyi lakosok már régóta tudnak, és a növényt néha gyógyászati célokra is felhasználják (fájdalomcsillapító).
Nagyon érdekes törpe kaktusz, tartása megegyezik az Aztekium nemzetség többi fajával, oltással nagyon jól szaporítható. Magról való neveléséhez sok türelem kell, hasonoló a nemzetség többi tagjához. Magról feltehetően egy évtized alatt fordul virágzóra.

Igazán mutatós vesszőkaktusz. Backeberg megjelenése alapján monospecifikus nemzetségként, Erythrorhipsalis pilocarpának sorolta be. A többi Rhipsalis fajtól a szártagok areoláit borító fehér sörték jól megkülönböztetik. Apró fehér virágai ősszel nyílnak a hajtásvégeken. A felvételeken látszik, hogy a bimbóképződmény rózsaszínű, míg a kinyílt virágoknál már csak a virágszirmok, illetve a porzószárak alapja színes. Bár a sziromvégnek is van rózsaszínes beütése, de ezt csak a közelfénykép adta vissza.

alias: garas

Füleki József képe

Szia Zoli

Köszönöm a terméseket.
A legújabb a Mammillaria bertholdi. ez igazán különös növény. Olyan mint egy pelecifora thereza virággal még ilyen nincs. De van M roemeri ami M lasiacantha szerű kissé kevesebb perem tövissel és ezek pillásak de teljesen fehér a virága. Remélem február végén már tudok mutatni fényképet a virágzó példányról.
Üdvözlettel Józsi

üdvözlettel Józsi

Varga Zoltán képe

Köszönöm az információkat.

Pont tegnap este láttam friss élőhelyi felvételeket a M. boelderliana-ról. Egy lengyel kolléga Matuszevszki készítette őket, Zacatecas állam, Pozo de Gamboa mellett.

Mutatott még érdekességeket is, nekem már ez a boelderliana is új volt, de a M. hermosana meg végkép, utóbbi úgy néz ki mint egy rózsaszín virágú lasiacantha.

Minden esetre ebből a heyderi formából két termést félreteszek számodra.

Füleki József képe

Szia Zoli

Ez a kicsi alakú növény egy átmeneti forma a M heyderi és a M boelderliana között. A M boelderliana innen kb. 150 kilométerre lett leírva az állam legnyugatibb pontján van az élőhelye. 6 cm széles kicsi növény és a virág színe is egyezik főleg a hatos képen látott növénnyel.

üdvözlettel Józsi

Füleki József képe

Szia Zoli
A felfelé hajló egy középtövis miatt hasonlónak érezheted. A két növény két sorozattagja és a nagy rendszerezőktől eltérően szerintem mind a két sorozat a legfiatalabb a Mammillariák között.

üdvözlettel Józsi

Varga Zoltán képe

Nagyon szépek! Engem ez a hutzlipocstli (háború istene) kicsit a matudae-re emlékeztet Smile 2

Dr. Gyúró Zoltán képe

Ha egy folyamatot (fejlődési fázis, virágzás, magoncnövekedés, stb) mutatunk be, akkor a képek és az ehhez kapcsolódó leírások szervesen összetartoznak, tehát ne külön fórumtémákban közöljük, hanem 1 fórumtémán belül 1 hozzászólásláncban.
Erre példa az Oltás Opuntia alanyra fórumtéma, amiben a közös, hogy Opuntia alanyra oltott eseteket mutatok be. Ebben a fórumtémában több hozzászólásszál is van, amelyekben a hozzászólások összetartoznak (tartalmi, kérdés-válasz, stb), ilyen például a Austrocylindropuntia clavarioides oltvány hozzászólásszál.

A hibás, nem megfelelő fórumtémák létrehozásra példa ez a 3 különálló, de tartalmilag 1 fórumtéma:

  1. Bimbós Ferocactus latispinus
  2. Ferocactus latispinus
  3. Ferokaktusz

Természetesen az A fórumtéma létrehozása nem hibás, hanem az ehhez szervesen kapcsolódó B és C fórumtéma létrehozása (1), helyette az A fórumtémában kellett volna az Új hozzászólás (2) linkre kattintva hozzáfűzni a B és a C bejegyzést.

Adminisztrátor, szerkesztő, moderátor

Varga Zoltán képe

Utolsó megállónk, ahol Lophophora-t láttunk a San Luis Potosí állam beli El Huizache település. A Lophophora williamsii típuslelőhelyének környéke. Igaz mi a településtől keletre (és nem nyugatra, ahol a típust írják) kutattunk, de nem hiszem, hogy olyan nagy eltérés lenne pár km-en belül. Huizache egy különleges hely. Elég változatos kis területen belül is, mivel egy sík területből emelkednek ki viszonylag magas dombok, egymástól pár km-es távolságban. Ránézésre nem sok kaktuszt talál az ember, de ha alaposan átkutatja a területet akkor hamar össze lehet számolni pár tucat fajt is! Most csak a sík területre koncentrálnék, mert a Lophophora csak ott tenyészik, dombokon egyet sem láttunk.

A területen eredetileg Ariocarpus kotschoubeyanus-t és Ariocarpus retusus-t kerestünk, az előbbiből szintén típuslelőhely a terep. Meg kell még azt is említenem, hogy egyes terepkutatók szerint a Lophophora koehresii elterjedési területe egészen idáig ér. Én eddig nem láttam hitelt érdemlő fotót Huizache-nél talált L. koehresii-ről, de tény hogy egyes példányok mutatnak hasonlóságot hozzá. Coahuila, Hipólito-tól 350km-re vagyunk és San Luis Potosí, San Francisco-tól 100km-re, a legközelebbi (igazolt) L. koehresii populációtól pedig 50-60km-re.

Az itt található L. williamsii a bokrok alatt néha egész telepeket képez, tapasztalataim szerint kitett helyeken is sarjadhat, északon ez a sarjadás nem volt jellemző. Testük sem annyira hamvaskékes-szükrés, inkább több a kék és a zöld árnyalat - bár ez lehet csak a bokrok miatt, de a kitett területen talált példányokra már nem lehet a bokrok védelmét felhozni. Maglistákon ezeket a populációkat var. vagy ssp. grymii néven lehet kapni. Az egyes fejek mérete a 5-10 centi között található, az 6-7 centi a jellemző, bordák száma 6-13, általában 8. Virágos növényt is sikerült fotózni.

Varga Zoltán képe

Előző megállónktól (El Salado - Vanegas, SLP) durván 30 km-re keletre járunk. 1880 méteres magasság, a táj merőben más a korábbitól. A cserjék sűrűbbek, a felszín éles, barna kövekkel, törmelékkel borított, az aljnövényzet is dúsabb, rengeteg a virágzó lágyszárú, tömegesen nyílnak, fehér és rózsaszín foltokkal tarkított a táj. Eredetileg Echinocactus horizonthalonius-ért jöttünk ide. Itt már Lophophora williamsii tenyészett, többnyire bokrok tövében, alatt, kövek között. Jól felismerhetők a faji bélyegek, egyértelműen a L. williamsii-vel álltunk szembe. Talán nem voltak annyira hamvaskékek, mint az északiabb populációk. Minden más jellemzőjük a korábbihoz hasonló, testméret 4-9 cm, bordák száma átlagosan 8, ritkán 13. Meglehetősen kevés kaktuszfaj található a területen: Echinocereus sp., Echinocactus horizonthalonius, Thelocactus hexaedrophorus (var. fossulatus).

Oldalak