Thelocactusok Mexikóban 2014

Varga Zoltán képe
Fórum:

A 2014-es kora tavaszi kaktuszos expedíción készített fotók alapján egy kis ízelítő a mexikói Thelocactusok változatosságából.


Varga Zoltán képe

A Thelocactus nemzetség hatalmas területen elterjedt, még Mexikón belül is. Sok fajból is áll a nemzetség, de a nagy elterjedés miatt az egyes fajok szerencsére elég változatosak is. Élőhelyen nem minden esetben volt egyértelmű, hogy melyik fajt is találtuk meg. Ehhez szívesen veszem a kisegítést, bár legjobb tudásom szerint próbáltam beazonosítani őket. Nem fajonként, hanem inkább élőhelyenkénti bontásban próbálom bemutatni a dolgokat, mert így sokkal objektívebb szerintem. A Stenocactusos sorozattal szemben ez elég monumentális lesz a fentebb leírtak miatt. Remélem mindenki élvezni fogja és kicsit bemutathatom az élőhelyi felfedezés varázsát. A sorrend a mexikói haladásunk irányát fogja követni, így lehet, hogy egyes fajok újra visszatérnek, de a pontos élőhelymegnevezés miatt könnyen beazonosítható, hogy hol járunk.

Varga Zoltán képe

Rögtön a második napon már Thelocactust láttunk a terepen a Querétaro állam beli Mesa de León település mellett. Ez nagyjából Mexikó közepén található, a fővárostól 200km-re északra. Az itt talált példányokat Thelocactus leucacanthus ként azonosítottam. Nem volt sok belőlük, de azok szép nagy telepeket képeztek, bokrok tövében és kitett helyen is előfordultak. A terep alacsony, száraz cserjés, legeltetett. Tengerszint feletti magasság 1950 méter. A felszín kőtörmelékes, a talaj poros. Az alapkőzet mészkő vagy valamilyen homokkő lehetett. A törmelék sárgás, vöröses, barnás, lapokban vagy éles rögökben málló. Agavék, Yukkák, Dasylirionok, Foqueriak, Burserak nőttek, kaktuszokból is volt bőven, de eléggé eldugottan bokrok között és szétszórva. Mammillariak, Coryphantha cornifera, Opuntia stenopetala, Cylindropuntia, Myrtillocactus, Stenocereus, stb. Ariocarpus kotschoubeyanus elephantidensért jöttünk, de azt itt nem találtunk, szerencsére odébb igen.

Varga Zoltán képe

Expedíciónk harmadik napja Querétaro állam középső részének nyugati fele. Penamiller településtől nyugatra kb. 5km-re fotóztam Thelocactus-t, 1400 méteres magasságban. A táj hegyvidékes, száraz, ritkás cserjés, fákkal tarkítva. A kőzet valamilyen metamorf lehetett, erősen mállott, lemezesen vagy morzsalékosan aprózódva, kicsit arrébb agyagpala volt a jellemző. Hasonló kaktuszfajok nőttek, mint az előző megállón, de kiegészültek Coryphantha erectaval és Astrohytum ornatummal, Ferocactus echidnevel. Az itt talált növényt Thelocactus leucacanthus ssp. schmollii ként azonosítottam, a szakirodalom alapján. Kevés nőtt belőlük, főként telepeket képzett. A távolabbi környéken Strombocactus fajokat kerestünk, több helyen találtunk is.

Varga Zoltán képe

Pár nappal később, már San Luis Potosí államban jártunk, déli részén Las Tablas-nál egy mészkődombon találkoztunk Thelocactusokkal. Érdekes, hogy a lapályos, sík részeken nem tenyésztek, csak köves dombokon. A dombokat fehér-szürke mészkő alkotta, melyet az időjárás helyenként mikrokarrosan megmunkált. A talajfelszín kőtörmelékes, a legeltetéstől taposott. A kaktuszok a kövek közé húzódtak be, vagy sok onnan - bokrok közül - alól nőtt ki. Virágzó cserjék, Foqueria, Yukkák, Agavek, broméliafélék borították a dombot. Mammilloydia candida, Astrophytum myriostigma, Echinocactus ingens, Mammillaria és Echinocereus fajok nőttek még. 1100 méteres magasságban jártunk. Az itt talált Thelocactus fejtörést okozott számomra. Elsőre a hexaedrophorus nevet adtam neki, de a tulensis is megfordult a fejemben. A tövisei elég változatosak voltak hosszra és a színük is a vörösestől, a sárgán át a szürkéig változott. A testméret, bordaszám, tövisszám viszonylag egységes. Nem sarjadtak. Február közepén már bimbóztak. Magyarázat lejjebb a kommentekben!

Varga Zoltán képe

Sajnos nem volt virágzó példány, de ez a hely jobban hasonlít a tulai állapotokhoz, mint ahol aztán igzai hexaedrophorust találtunk. Most találtam egy Thelocactusokkal foglalkozó oldalt és az azt írja, hogy a tulensis a Tula - Huizache - Las Tablas háromszögben nő. Ez akkor megfelel annak. Fotózott is ott a közelben virágzó példányt La Morita néven (ott is jártunk de ott nem mentünk fel a dombokra). Amit Huizachenél mutat be, olyat láttunk mi is ott pont. Tehát ez lehet a tulensis fajnak egy déli, rövid tövisű alakja akár ? Ott az oldalon vaskoanusnak nevezi. Lehet benne valami. Baromi zavaró, hogy láthatólag a terepi gyűjtők sem tudták mind eldönteni, hogy mit is látnak, mert nevezték ezt mindennek : hexaedrohorus, buekii, tulensis. Tény, hogy nehéz eldönteni.

Varga Zoltán képe

Úgy tűnik vissza kell vonnom erre a terület vonatkzó korábbi állításomat és mégiscsak a Thelocactus hexaedrophorus-t kell megjelölnöm, a T. tulensis v. vaskoanus helyett. Ugyanis előkerült még egy fotóm, amit itt készítettem. Egy Hetchia árnyékában nőnek ugyan ezek a kaktuszok és ott már teljesen T. hexaedrophorus jelleget mutatnak. Ezek szerint a többi a túl sok naptól és/vagy taposástól torzult el. Minden esetre ekkor is elég érdekesek, mert nagyon eltérnek a hagyományos T. hexaedrophorus kinézetétől. Lehet átmeneti populáció. A virágzó egyedek és alaposabb tanulmányozás biztosan eldöntené a kérdést. Tehát akkor maradjunk annál, hogy T. hexaedrophorus. A bizonyítékot csatoltam, ugyan ott készült, csak pár méterrel alacsonyabb térszinten! Bár az is lehet, hogy a domb tetején már a T. tulensis nőtt és akkor azért néznek ki másképpen, a magasabban talált egyedek. Hasonlóan, mint ahogy Huizache-nél a T. bicolor csak lapos részeken nő, a T. tulenis meg csak dombon! Ott a domb alsóbb részein találtam a hibrid növényt.

Varga Zoltán képe

Nagy meglepetésemre Tamaulipas államban Tula városának környékén nem találtunk Thelocactus tulensist. Pedig a környéket viszonylag alaposan bejártuk. A várostól északra egy olyan 100km-re találtunk újra Thelocactusokat Altamira településtől északnyugatra. Újabb mészkődomb, az egész környék mészkőhegyekből épült fel, a Sierra Madre Orientale nyugati láncaiban jártunk, 1750 méteren. A terep egy délkeleti kitettségű lejtő, köves, de sűrűn benőtt különféle növényekkel, döntően szukkulensek. A felszín fehér-szürke mészköves, de a talajban poros humusz is volt bőven. Dasylirionok, Agavek, érdekes pálmák (!), fűfélék, cserjék nem voltak. Kaktuszok közül Mammilloydia candida, Echinocactus ingens, Ferocactus echidne, Neolloydia conoidea, Mammillariak, Opuntiak, stb. A növényzet, vagy kövek között pedig csodásan virágzó Thelocactus conothelos tömegek hívták fel magukra a figyelmet. Gyönyőrűek voltak! A virágaik között enyhe eltérések mutatkoztak, világosabb vagy sötétebb, szélesebb vagy keskenyebb leplek. A tövisek mérete és száma kicsit változott csak. Jól felismerhetőek voltak. A napon a fiatalabb példányok vörösre váltottak. Nem nagyon sarjadtak, nagy számban voltak jelen és akár 10-15 centis átmérőt is elértek. A többség bimbós volt, javában virágzott. Az igazi célpont amiért ide jöttünk egy különös Ariocarpus retusus alak volt, ami átmenet az Ariocarpus trigonus és A. retusus között.

Varga Zoltán képe

Még egy megállónk volt itt Tamaulipas államban, a Nuevo León határhoz közel eső Miquihuana településtől nyugatra. Doctor Arroyo településtől kb. 40km-re keletre. A helyi földutat (ami főút volt!) épp átépítették, katasztrofális állapotok voltak, 10-20 centis finom por borította az utat. Eredetileg Turbinicarpus schmiedickeanusért jöttünk ide, meg is találtuk a következők társaságában.
Az Altamirás tájtól kicsit szárazabb vidék, alacsonyabb dombokkal, szintén mészkő minden. A kő szürke, a talaj humuszmentes és fehér, kemény, tömörödött, mintha agyagos is lenne. 1550 méteres magasság. Középmagas-alacsony száraz, szúrós cserjés, Agavékkal, Dasylirionok, Yukkákkal, broméliafélékkel, csikófarkkal, itt már megjelentek a méretes és markáns Ferocactus pilosus csoportok is. Kaktuszok közül a szokásosak és pár újdonság is, Neolloydia conoidea, Ariocarpus retusus, Echinocactus ingens, Leuchtenbergia principis, Mammillariak, Opuntiak.
Nem voltam meglepődve mikor itt is megláttam a Thelocactus conothelos-t, rögtön rá lehetett ismerni. Kicsit másmilyen volt, mint az Altamirásak. Különösen most tűnt fel, a fotókat hasonlítgatva! Sűrűbben álltak a tövisei, szinte elborították a testét, a peremtövisek száma is jelentősen megnőtt. Tény, hogy kietlenebb vidék, tehát emiatt is lehet zömökebb és tűnhet tövisesebbnek, de a darabszám emelkedésére ez nem ad magyarázatot. Az Altamirásak megfeleltek az eredeti leírásnak, de ezeken 16-18-20 peremtövis volt, ami már az argenteus-nak felel meg (17-23). Ezek virága is mélyebb színű is volt. Az leírások szerint az argenteus innen északra kb. 90km-re La Ascension városa mellett nőnek. Szerintem átmeneti populáció. Jelenleg én a Thelocactus conothelos ssp. argenteus név mellett foglalok állást.

Varga Zoltán képe

Haladunk is tovább az úton nyugatra, Doctor Arroyoba. A település előtt és után is megálltunk, nem választanám szét a két helyet, mert érdemi eltérés nem volt. A képek többsége Doctor Arroyotól kb. 10km-re nyugatra készült (az első kettő a Dr Arroyo előtti, a többi utáni).
Az alapkőzet itt is mészkő, alacsony, lankás dombokból áll. Egy fennsík gyakorlatilag, mert észrevétlenül 1800 méterre érkeztünk. A terep egy keleti fekvésű köves domboldal. Agavék, Yukkák, Dasylirionok, alacsony bozót, ami max térdig ér. A felszín szürke és fehér mészkőtörmelékes, helyenként az alapkőzet táblásan ki is látszik. Kaktuszok közül Stenocactus, Mammillaria fajok, Opuntia és Cylindropuntia, Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatus, Ariocarpus retusus furfuraceus és amiért jöttünk: Pelecyphora strobiliformis. Meglepetésemre két Thelocactus faj is nőtt itt, egymás közvetlen közelében. Erről külön felvételt is készítettem, itt a terepen eszembe jutott Havas Laci Smile 2 A két faj Thelocactus hexaedrophorus és Thelocactus conothelos (?!), az utóbbiból nagyon kevés volt, az elsőből meg rengeteg. Valóban ezen a lelőhelyen annyi kaktusz nőtt, hogy nem lehetett úgy menni, hogy az ember rájuk ne lépjen! Persze mind behúzódva vagy kövek közé ékelődve. Kárt nem lehetett bennünk tenni. Thelocactus fajok hibridjét nem találtunk. Az itteni T. hexaedrophorus kevés bordás, erősen szemölcsös, kevés, rövid és vaskos tövisű. A növények viszonylag kicsik voltak, 5-8 cm átmérővel, hamvaskék-szürke testtel, időnként lilás árnyalattal. Véleményem szerint nem mutattak nagy változatosságot, de azért voltak eltérések. Már bimbóztak. A T. conothelos viszont javában virágzott. Lehet ezért is nincsenek hibridek.

Varga Zoltán képe

Doctor Arroyotól 40km-re északkeletre, még mindig Nuevo León államban Ejido Soledad (La Soledad) településnél is megálltunk. Echinocactus horizonthaloniust kerestünk, mégpedig a csehek által subikiiként leírt, fehér virágú alfajt/populációt. Meg is találtuk.
A terep szintén mészkő, de nem csak a szürke-fehér, más árnyalatú kövek is idekeverdtek. Alacsony dombok, déli kitettség, 1630 méteres magasság. Köves terep, ritkás cserjék, de nem a szokásos, itt Larrea tridentata nőtt, ritkás állományban. Agavek és Yukkák itt is előfordultak, alacsony ürömcserjéktől volt szürke a táj és sivatagi virágok nyíltak sárgán. Kaktuszok közül Echinocactus ingens, Ferocactus pilosus, Cylindropuntia, Coryphantha, Echinocereus pectinatus és más fajta Echinocereus (enneacanthus?) telepek, rengeteg Stenocactus erectocentrus (?), Neolloydia conoidea. Első ránézésre nem tűntek fel a kaktuszok, de ha az ember lehajol és jobban szemlélődik rengeteget talál. Azt váránk, hogy majd itt is Thelocactus hexaedrophorus és T. conothelos nő... hát egy fenét. Jól meglepődtem, mert Thelocactus bicolor fogadott! Nem túl változatos tövisruhával, ami leginkább a színességben ki is merült.

Varga Zoltán képe

Ejido Soledadtól nem messze (kb.15km) északkeletre álltunk meg, a híres Aramberri előtt. Ez a terep már a Sierra Madre Orientale hegyláncai között van, átkeltünk az első hegyláncon, ami 2400 körülre magasodott. Mögötte egy kis völgy fogadott és La Escondidánál keletre fordultunk, de még Aramberri előtt megálltunk Ariocarpus confusust lesni. Egy véletlenszerűen kiválasztott hegyoldalon próbáltunk szerencsét. Az alapkőzet döntően mészkő lehetett, de már vegyesen más is megjelent, gipszes dombok, metamorf kőzetek is. A növényzet főleg Yukka, Agave, kistermetű Dasylirion alacsony bokrok, bozót is meg kisebb fák is akár. Rengeteg Echinocactus ingens hordó, Ferocactus pilosus is akadt, Neolloydia conoidea, Opuntia stenopetala, stb. Hamar felhívta magára a figyelmet a mesés sárga virágú Thelocactus conothelos ssp. aurantiacus. Sok nőtt belőle és mindenféle méretben előfordult, néha még telepek is 20-30 cm átmérővel. Tövisei sűrűbbek voltak az alapfajnál és barnás árnyalatúak, a legszembetűnőbb akkor is a teljesen más színű virág. Csak úgy kattogtak a fényképezők. Találtam egy (mostmár utólag végig gondolva) Gymnocactus/Turbinicarpus fajt is, ami szakasztott mása volt egy fiatal T. conothelos ssp. aurantiacusnak, csak harmad akkora volt. Mivel itt a célt nem találtuk (A. confusus), ezért átmentünk a szemközti dombra, ami kb. 1 kmre lehetett.
Hasonló terep és növényzet, de már mészkövesebb és megjelentek a csipkeharasztok is. Itt egy fia T. conothelos sem nőtt, viszont Thelocactus buekii vigyorgott ránk, kissé lepirulva. Kevés volt belőlük, testük mélybordó, lila, szürkészöld, kevés, vékony hosszú tövisekkel bírtak. Találtam egy példányt bokrok félárnyékában, ami teljesen eltért a többitől. Tövisei vékonyabbak, középtövise határozottan elkülönült és a szemölcseinek is más alakja volt. Testének világoszöld színét a némi árnyéknak tudtam be.

Varga Zoltán képe

Gondolom senkinek sem kell sokat magyaráznom, hogy miért látogattunk el a Nuevo León államban található Galeana környékére. (Aztekium hintonii és Geohintonia mexicana nő a "közelben".) Durván 100km-re északnyugatra Aramberritől. Délután maradt egy kis időnk és gondoltuk körülnézünk a környéken. Galeana településtől kb. 5km-re északnyugatra a környező magas hegyek között fekvő egyik alacsony dombocskán néztünk körül. Nem számítottunk semmi különösre, csak kiváncsiak voltunk. Yukkák, Agavék, Opuntia, különféle bokrok, fák (fenyők, borókák és lombhullatók is). Ritkás erdő, köves terep, de avarral is borított. Fehér és szürke mészkődarabok elszórva, 1650 méteres magasságban. Kaktuszok közül Opuntia, Cylindropuntia, Echinocactus, Neolloydia conoidea, Coryphantha, stb. Itt is találkoztunk az Aramberris Thelocactus buekiivel. Valami félelmetes mennyiségben nőtt a kis dombon, négyzetméterenként akár 6-10 egyed is, néhol több is. A másik szembeötlő dolog, hogy nagyon változékony! A szemölcsök alakja, a tövisek színe, mérete, száma, habitusa. Nagyon zavarbaejtő, most ezeket látva, a Doctor Arroyonál T. conothelosnak nevezett növényt simán be tudnám ezek közé is illeszteni! Két határozottan elkülöníthető alakot tudok itt megnevezni (bár átmenetek is vannak!), a vastag, hosszú, göndör tövisűt és a vékonyabb, rövidebb, egyenes tövisűt. De ezek szemlátomást egymás mellett nőnek vegyesen, bár mintha csak az előbbi formát láttuk volna virágnyílásban, a rövid tövisű még csak bimbózott. Az, hogy a tövisek fehérek, sárgák, szürkék - már meg sem hat. Lehet esetleg az is, hogy a "mindössze" 30-40km-re található T. conothelos ssp. argenteus populáció bezavart egy kicsit (mert talán onnan származhatnának ezek a hosszú, erősebb középtövisek és a korábbi virágzás)? Egyelőre maradok annál, hogy ennyire változékony ez a faj. A képek magukért beszélnek.

Havas László képe

Miután eleget nézegettem, azt gondolom, hogy ez a terület nagyjából a buekii és a matudae találkozásánál fekszik. A két faj tipikus populációi között van egy igen nagy terület, ahol átmeneti típusok élnek keverten az említett fajokkal. Ezeket a köztes formákat nevezik santaclarensisnek. Szerintem a képeken a rövidebb tövisű kevesebb bordás egyedek buekii-k, a hosszú kócos tövisekkel pedig a santaclarensis látható, ami már inkább a matudae-re hasonlít jobban.

Varga Zoltán képe

Galeana után Rayonesbe is elmentünk, láttam is Thelocactust egy kanyon falán mikor felmásztam, de lefotózni nem tudtam. Lilás-magenta virágja volt, T. buekii lehetett.
Innen élesen északnyugatra kanyarodtunk, megérkeztünk Coahuila de Zaragosa államba, áthaladtunk Saltillon is, itt eredetileg terveztem egy megállót az Arteaga kanyonnál, de nem volt rá elég időnk. Így a környéken elméletileg található Thelocactus rinconensishez sem lehetett szerencsénk. Tovább mentünk nyugat felé és Estación Marte kis településtől északra találkoztunk újra Thelocactusokkal.
A terep teljesen sík, leszámítva egyetlen tanuhegyet, ami mellett létesült a település. A felszín agyagos, iszapos, poros, helyenként aprózott barnás kövekkel borított. 1170 méteres magasságban jártunk. Meglehetősen kietlen, száraz ritkás bokrok, időnként Yukkák, Agavék elszórva. Kaktuszok közül Opuntia, Cylindropuntia, Echinocereus telepek, Mammillaria parrasensis (?) és Coryphantha poselgeriana, Echinocactus horizonthalonius nőtt. Na és persze amiért ide jöttünk: Ariocarpus kotschoubeyanus északi populációi, melyet macdowelliinek neveznek. Szerencsére megtaláltuk, meglepően könnyen. A bokrok tövében Thelocactus bicolor is nőtt, szerintem az ssp. bolaensis. Mivel elnyújtott alakja van és sarjad is idősebb korában, ami nem jellemző az alapfajnál (legalábbis élőhelyen nem). A típuslelőhelye Cerro Bola innen 150 km, de Coahuila államban ez nem távolság, hiszen az egész állam durván 600 x 300 km, hazánk majdnem kétszerese.

Varga Zoltán képe

Estación Martét elhagyva Parras de la Fuentén át haladtunk Viesca irányába. Cerro Bola-tól pár km-re megálltunk és itt is körülnéztünk, El Amparonál. Először balszerencsésnek éreztük magunkat, hogy itt is egy útépítést fogtunk, ki de mikor a tükörsima kész úton hasítottunk, akkor már inkább fordítva. Az amúgy sík tájból magas hegyek emelkedtek ki meredeken, melyek sötétbarnás-barnás színben pompáztak. Szerintem ugyan az az anyag formázta őket, mint ami Estación Marte tanuhegyét. 1300 méteren jártunk. A fényképezőgépem pont lemerült, így csak egy képpel tudok szolgálni a környék Thelocactusait illetően, amit Varga István bocsátott rendelkezésemre, köszönet érte. Thelocactus bicolor ssp. bolaensis. A terep alapjában véve agyagosnak tűnik, amit barna kőtörmelék borít. Agave lechuguilla, alacsony száraz cserjék, Larrea tridentata, Opuntia, Cylindropuntia, rengeteg Echinocactus horizonthalonius, Mammillaria fajok, Echinocereus telepek, Astrophytum capricorne, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Escobariak borít. A kaktuszok többségét a fajgazdagság ellenére alapos keresés után lehet csak megtalálni. Az itteni célpontunk egyébként az Ariocarpus fissuratus volt, méghozzá a déli lloydiinak nevezett. Pár példányt találtunk csak. A területen sajnos nem tudtunk elég időt tölteni, de meggyőződésem, hogy sok érdekesség lapult még ott!

Varga Zoltán képe

Visszafordultunk keletre, de nem akartuk ezt a környéket elhagyni, vadásztunk még több Ariocarpus fissuratusra és Echinocactus horizonthalonius formákra. Visszamentünk hát Parras de la Fuentéhez és ott keletre haladtunk. Első megállónk - ami Thelocactusok szempontjából is érdekes - Abrevaderotól pár km-re keletre esett. A magasan futó útról egy domboldalon sétáltunk le, déli kitettségű lanka. Olyan 1750 méteren járhattunk. Eltűntek a barna kövek és ismét szürke mészköves lett (legnagyobb bánatomra - mert ezeken véleményem szerint nem tenyészett az Ariocarpus fissuratus). A talaj fehéres, kemény és törmelékes, szürke köves. A vegetáció meglehetősen gyér, főként Yukkák, Agavek, Cylindropuntia imbricata és Opuntia, Neolloydia conoidea, Echinocactus horizonthalonius, Echinocereus pectinatus, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, kevés Larre tridentata és egyéb bokrok. Helyenként mély vízmosások szabdalták a tájat, láthatóvá vált a kőtörmelékes szürkés-fehér váztalaj. Meseszép virágú Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatust fotóztam. Thelocactus bicolor is nőtt a terepen, nem volt sok, de amik voltak, azok méretesek. Nem nevezném őket kifejezetten ssp. bolaensisnek, bár volt olyan példány is amire illik a leírás. A többség aki itt gyűjtőszámot generált azért bolaensisnek nevezte el.

Varga Zoltán képe

A címben szereplő két település között járhattunk félúton, Huariche településtől keletre pár km-re, 1720 méteren. Egy kisebb dombnál álltunk meg, mert ezt ismét a barnás kő alkotta. Azért mikor jobban szemügyre vettem átváltott szürkés kőre. Szemben lankás terep, mini Grand-canyonnal - az erózió nagy szép alakzatokat vájt a kanyon falába, amit valami agyag vagy lösz alkothatott. A délre impozáns hegylánc Sierra Parras húzódott 2500 méteres csúcsokkal. Sajnos itt sem találtunk Ariocarpus fissuratust, de cserébe Thelocactus bicolor kavalkád fogadott minket! A növényzet megegyezik az előző helyen tapasztaltakkal, plusz egy Coryphantha faj, viszont itt nem elszórva találtuk a kaktuszokat hanem tömegével, ezrével nőttek az Echinocactus horizonthaloniusok és a Thelocactus bicolorok. Sok faj nem tenyészett, de ami volt az félelmetes mennyiségben nőtt. Thelocactus bicolorból akkora volt a változatosság, hogy nehéz volt két hasonlót találni. Rengeteg képet készítettem itt, ez a pár csak a töredék bemutatására képes. Szerintem a csehek itt egy tucat "alfajt/formát" képesek lennének leírni Smile 2

Varga Zoltán képe

Haladtunk tovább keletre, General Cepeda előtt már tényleg újra barna kőzet volt, kétségbeesett megállás egy utolsó Ariocarpus fissuratus rohamra... sikertelenül. 1800 méteren. Erősen köves táj, száraz fűtengerrel, Dasylirionnal, Yukkával, Agávéval, Echinocereus pectinatus és Thelocactus bicolor, változatos alakban, mintha kövérebbek lehettek volna.

Varga Zoltán képe

Következő megállónk General Cepedától kb. 200km-re délkeletre a Zacatecas és San Luis Potosí államok határán. Csak merő véletlenből álltunk itt meg. Egy mészkődomb a terep, 2000 méteres magasság, erősen legeltetett, csak a kövek védelmében maradtak meg a kisebb kaktuszok. Főként Larrea tridentata, Yucca filifera, Agave lechuguilla, Ferocactus pilosus, Echinocereus pentalophus, Neolloydia conoidea nőtt, pár Mammillaria faj a dombtetőn Ariocarpus retusus furfuraceus is. Pár tő Thelocactus bicolor is akadt azért. A szokás szürke mészkő adta az alapkőzetet.
Az itt található Thelocactus bicoloroknak valahogy vastagabb és világosabb töviseik voltak, kis egyedszámban voltak jelen.

Varga Zoltán képe

Visszafelé tartottunk San Luis Potosí államba, Vanegas környékére Lophophora alberto-vojtechiit keresni. A táj sík, 1750 méter, agyagos, iszapos, ürömcserjés, Larrea tridentatás. Kevés kaktusz tengődött itt, hatalmas szárazság uralkodott. Meglepetésünkre Ariocarpus kotschoubeyanust is találtunk, tudtam, hogy nőhet itt, de nem ezért jöttünk. Több helyen is megálltunk a keresés közben és La Pinta település határában a bokrok alatt Thelocactus bicolort láttam. Kevés kaktusz nőtt itt, pár Echinocereus telep, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus - ezek viszont igazi óriások voltak, Mammillaria fajok, Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatus, Coryphantha poselgeriana. Végül északabbra azért találtunk pár tő L. alberto-vojtechiit is, de csak azért, mert virágzott.

Varga Zoltán képe

A következő megállónk légvonalban elég közel volt kb. 15 km-re délkeletre, Cedral városától nem messze. A terep 1760 méter körüli nagyon lankás/sík tető, barnás-sárgás köves, gyér növényzettel. Larrea tridentata, sivatagi egynyáriak, kevés Yucca és Agave, Coryphantha, Echinocactus horizonthalonius, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Echinocereus telepek. Szép és méretes Thelocactus hexaedrohorusok nőttek, főként alacsony bokrok védelmében. Itt láttuk a legnagyobb példányokat, a 10-15 centis átmérő sem volt ritka. Töviseik erősek, hosszúak, elállók és többnyire vöröses árnyalatúak, virágjuk nagy és fehér, éppen virágoztak! Testük erős dudoros szemölcsökre osztott és szép hamvaskék-szürkés. Jellegzetesek és viszonylag egységes kinézetűek voltak, máshol nem találkoztam evvel a formával. Az erős fényben és a bokrok közelsége miatt nehéz volt jó fotót készíteni róluk.

Varga Zoltán képe

San Luis Potosí egy érdekes állam, elég sok ritka kaktuszfaj található itt (na nem mintha Mexikó többi része szegényes lenne...), különösen a középső részén. Több napot is eltöltöttünk a környéken Matehualát használva bázisként. Cedraltól kb. 100km-re délre Entronque El Huizache környékére egy bő fél napot szántam, de bőven el lehetett volna napokat is tölteni itt. Több részre is kell bontanom. Első megállónknál már egyből találkoztunk Thelocactus bicolorral. Ez Huizachetől keletre, Santo Domingo irányában volt, Ariocarpus kotschoubeyanust kerestünk, méghozzá a típuslelőhelyet. A terep magas dombok, vagy kisebb hegyek közt elterülő síkság, mely agyagos-iszapos, fás-cserjés, de száraz. Helyenként Yukkákkal, kerítésekkel, egyes parcellákat erősen legeltettek. A tengerszint feletti magasság 1350 méter. Az itt talált T. bicolor nagyobb testű, ritkásabban tövises, határozott bordák, elnyújtott gömb alak, az erős tövisek színében a vörös és fehér dominál. A középtövis erős és közel derékszögben elálló. Valahogy olyan jellegzetesek voltak és eléggé egységesek. Nevezhetnénk Huizache alaknak is.

Varga Zoltán képe

Második megállónk már közlebb volt Huizachéhez. A településtől keletre található dombok egyikére másztunk fel, olyan 1500 méterre. Borzalmasan sűrűn nőttek rajta az Agavék. A. lechuguilla, striata - kétféle alak is. Hechtiák és szúrós bokrok, Burserák. Komoly munka volt felmászni és nem egyszer fájdalmas is, a csúcsra való feljutásról le is mondtunk. Ahol időnként kiálló mészkősziklákat találtam, akkor azokon haladtam. Szürke mészkő adta a hegy alapját, de nem sok helyen látszott ki, mert nagyon sűrűn borították a növények, sivatagi őserdőnek lehetne nevezni, noha csak 1 méteres volt az átlagmagasság. Nagyon fajgazdag a terület, nem csak kaktuszok tekintetében. Kaktuszok közül Opuntia és Cylindropuntia, Mammillaria fajok, Mammilloydia candida, Neolloydia matehualensis, Echinocereus pentalophus, Ferocactus pilosus, Echinocactus ingens, Coryphantha fajok, Astrophytum myriostigma (nuda és sima alak is), Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatus. A dombon találtunk (szerintem) Thelocactus tulensis hosszú tövisű alakját. Most utólag, ha összehasonlítom a Las Tablasnál találtakkal, nem mondanám meg, hogy egy fajról van szó, valami alfajt vagy változatot mondanék, a szakirodalom alapján ezt lehet a huizachensisnek nevezni. Egyesek szerint átmenet a T. tulensis és T. bicolor fajok között. Szerintem ez nem igaz, mert ez a hegyen nő csak. T. bicolort csak a lapályos részeken találtunk (lásd következő megállónk vagy a Las Tablas bejegyzés, ahol a T. tulensist ismételten csak dombon találtuk). Bár láttam egy példányt ami talán megfelelhetne egy átmeneti alaknak, vagy hibridnek, vagy csak bele akarom már látni... Tövisei rövidebbek, mint a tulensisé, és a bicolorra jellező állásban vannak, habár a színük és a test inkább tulensises, bicoloros jegyekkel. Azt hiszem maradok a hibrid példány megállapításnál! Az itt talált Thelocactus tulensis nagyobb és gömbölyűbb volt a Las Tablas beli egyedeknél, töviseik száma sokkal magasabb és hosszuk akár a 8-10 centit is elérte! Testük színe egyébként megegyezett.

Varga Zoltán képe

A dombról lejőve átmentünk a szemben elterülő lapályos részre. A terep hasonló volt az első huizachei megállóhoz, de kevesebb bozót és fa nőtt. A magasság 1390 méter, a talaj a szokásos agyagos-iszapos. Leírások szerint ez az Ariocarpus kotschoubeyanus típuslelőhelye, végül meg is találtam őket.
Kaktuszok közül itt más fajok nőttek, mint a dombon. Megjelentek a Lophophora williamsiik, Echinocereus pectinatusok, mindkettő nagy egyedszámban. Nőtt még Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatus, Echinocereus pentalophus, Coryphantha, Echinocereus cinerascens (tulensis?), Echinocactus horizonthalonius, Ferocactus pilosus - de valami eszméletlen széles tövisű példány, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Mammillaria fajok. Na és persze Thelocactus bicolor, a Huizache környéki alak, ugyan, az amit Santo Domingo felé láttunk. Azt hiszem kijelenthetem, hogy a környéken ez az alak tenyészik, ami jelentősen eltér az északi populációktól és viszonylag egységes formában van jelen itt. Emlékeim szerint innen délebbre nem láttunk T. bicolort.

Varga Zoltán képe

Huizachetől délre alig 30km-re adódott következő megállónk. A híres-neves Ariocarpus bravoanust kerestük, amit végül ugyan megleltem, de nagyon alacsony egyedszámban, egyetlen kis dombon. A terep egy széles völgy ami két mészkőhegylánc között húzódik. A terep szürke mészköves, morzsalékos, és hordalékos is. 1550 méteren jártunk, lankás terep, kisebb dombocskákkal tarkitva, de időnként széles és mély vízmosások is futottak. A növényzet ritkás, inkább nagyobb kopasz bokrok nőttek elszórva, de persze kisebbek is akadtak, meg Larrea tridentata. Rengeteg éppen akkor virágzó Yucca filifera, igazi erdő messzebbről szemlélve. Kaktuszok közül Opuntia és Cylindropuntia, Mammillaria fajok, Echinocereus pectinatus, Coryphantha, Scerlocactus (Glandulicactus) uncinatus, Echinocactus ingens és Ferocactus pilosus, Echinocereus pentalophus, Neolloydia conoidea nőtt. Agavéból valami széleslevelű és nagy termetű faj tenyészett. Thelocactusok közül a hexaedrophorus faj képviseltette magát, nem volt túl változékony, de sok nőtt belőle. Jól felismerhető egyedekkel. Viszonylag kis testméretű 5-6 centis és rövid, vékony vagy közepesen vastag, világossárga/szürke/halványrózsa tövisű. Színük szürkés-lilás-kék, a növények többsége erősen behúzódott a talajba, egy példány kinyílóban volt, szerintem fehér lehetett. Ha kicsit tágabb környéken nézek szét, akkor egymáshoz közel három Thelocactus faj is él: bicolor, hexaedrophorus és tulensis. Lehet nem véletlen a környéken az érdekes formák megjelenése.

Varga Zoltán képe

Tovább tartottunk délnek, Pelecyphora aselliformist kerestünk és az előző megállónktól, Nuneztől kb. 15km-re álltunk meg. A terep száraz, kietlen, a magas cserjék is csak szendvedtek, elszórva nőttek. Fehér mészköves felszín, 1660 méteres magasság. Pár idős Yucca filifera, Coryphantha fajok, Cylindropuntia és Opuntia, Echinocereus pentalophus, Stenocactus (pentacanthus). Kevés kaktusz nőtt, azok is főként elszórva. Egy tő Thelocactus hexaedrophorust azért itt is találtunk. Nem sokban tért el a nunezi populáció egyeditől. Tövisei kicsivel hosszabbak és vöröses árnyalatúak. Testmérete a szokásos 5-6 cm.

Varga Zoltán képe

Mexikói utunk során az utolsó állomás, ahol még láttunk Thelocactust. San Luis Potosí állam fővárosától északkeletre, egy olyan 20km-re álltunk meg, 1880 méteren. A Charco Blanco lelőhely innen olyan 30km északkeletre. Itt is Pelecyphora aselliformist kerestünk, olyan terepen, ahol azt hittem, hogy kaktusz nem maradhat életben. Autópályák közötti "zöld" sáv, inkább sárgára aszott, kaszált fűtenger volt. Taposott, kaszált, bolygatott, köves, letömörödött talajon, mészköves törmelékkel. Csodák csodájára ebben beletemetkezve Coryphantha, Pelecyphora aselliformis, virágzó Stenocactus (pentacanthus) és Thelocactus hexaedrophorus. Az itt tenyésző T. hexaedrophorus vörös, bordó tövisekkel rendelkezett. A növények valamivel szélesebbek voltak és zöldebbek (bár ez lehet, hogy csak a fű okozta minimális árnyékolásnak tudható be). Virágjuk nem tiszta fehér, hanem enyhén rózsás árnyalattal bír. A rózsaszín virágút István fotózta, a majdnem fehér virágú egyedről készültet én. Ezen kis eltérések alapján biztos van olyan gyűjtő, aki valamilyen alfaj, változat néven emlegeti.
Ezzel sajnos Thelocactusos utunk végéhez is értünk. Majd igyekszem más nemzetségekről is hasonló beszámolót készíteni, ha van rá igény. Jó olvasgatást és szívesen várom a kommenteket is!

Varga Zoltán képe

Végre megértettem, hogy mi miért van úgy ahogy, és tényleg, ha így használom akkor sokkal átláthatóbb. Remélem a többiek is beindulnak majd Smile 2

Oldalak

Az utolsó 10 fórumtéma

Szerző, cím Válaszok Legutolsó tartalomnövekvő sorrend
Füleki József Mammilláriák 2019 2 2019.04.21-20:15
Füleki József
Dr. Gyúró Zoltán A maglistánk 2019-es frissülése :) 2 2019.04.12-09:02
Dr. Gyúró Zoltán
Érsek Csaba Azonosítás 2 2019.03.30-09:45
Érsek Csaba
Molnár Eszter Azonosítás 3 2019.03.16-14:45
Dr. Gyúró Zoltán
Csetneki József Azonosítás 9 2019.02.24-19:14
Csetneki József
Dr. Gyúró Zoltán Kaktusz-Világ 2018-as évfolyam 4 2019.02.06-11:49
Dr. Gyúró Zoltán
Csetneki József Cereus jamacaru? Avagy korall kaktusz 2 2019.02.05-09:18
Csetneki József
Molnár Eszter Azonosítás 2 2018.12.23-21:01
Molnár Eszter
MKOE Egyesületi tagjaink a médiában 7 2018.12.06-10:28
MKOE
Jokhel Csaba Azonosítandó Mammillariáim 57 2018.10.12-17:55
Szerecsen Mihály