Epresi László emlékére

Csak most jutott el hozzám a hír, hogy Epresi László eltávozott a kaktuszosok köréből.
Nyolcvanadik életévében, több évtizedes kaktuszos élettel a háta mögött. Mind ifjú kaktuszos, már a Csiliben is találkoztunk, aztán a megalakult országos egyesület tagjaként is folytatta gyűjtőmunkáját. Nem voltam vele szorosabb kapcsolatban, de a szakmai sikereit, megfigyeléseit, kísérleteit bemutató írásaiból és a kiállításokon való rövid találkozások során, mégis kialakult egy kép róla. A növénygyűjtés széles skáláján mozgott, nem csak kaktuszokat, pozsgásokat, de broméliákat, és más egyéb érdekes növényt is nevelt az évek során egyre gyarapodó gyűjteményében. E gyűjtemény számos különlegességgel, sok idős példánnyal bírt. Nagy kísérletező volt, főleg az oltások vonzották. Szinte mindenre oltott mindent és sokszor sikerrel. Jó kezű, ahogy e körökben mondani szokták, „zöld kezű” volt. Tapasztalatai mindenki számára elérhetők voltak, hisz örömmel adta tovább és hozta nyilvánosságra ezeket. Én így emlékezem minden iránt érdeklődő alakjára.
Béke veled Laci!

***
Biztosan nem nekem kellene e sokat tapasztalt gyűjtő emlékére e sorokat itt megírni, de sajnos eddig erre nem került sor. Pedig Laci ennyit megérdemelne, hisz e lapon és ennek elődjén is számos figyelemre méltó információval jelentkezett és minthogy (legalábbis sokakkal ellentétben szerintem) e honlap a magyar kaktuszosok első számú szakmai lapja, ezért itt, egy átfogóbb megemlékezés neki is kijárna.
Talán még nem késő és lesz, aki pótolja e hiányt!