Echinocactus horizonthalonius Mexikóban 2014

Varga Zoltán képe
Fórum:

A 2014-es mexikói utam során néhány helyen összefutottam Echinocactus horizonthalonius-szal. A következőkben haladási sorrenben végigfutunk az élőhelyeken. Fantasztikus változatosságot mutat a faj, bár mindig könnyen felismerhető és mással össze nem téveszthető. Jellegzetes tövisei és bordái vannak. Szinte mindig 8 bordával rendelkezik, ritkán ennél több, a fiatal egyedek természetesen kivételt képeznek. A rendszerezők nem különítenek el alfajokat és változatokat. Maglistákon, gyűjteményekben viszont előfordulhatnak érdekes nevek. Szerintem érdemes több élőhelyről is beszerezni, mert nagyon nagy eltérések vannak, még egy élőhelyen belül is!


Varga Zoltán képe

Az első találkozás terepen az Echinocactus horizonthalonius-szal Tula városánál, Tamaulipas államban történt. (Elvileg Las Tablasnál is láthattunk volna San Luis Potosí államban, de a bérelt autónkkal nem mertük megkockáztatni azt a terepet, ahol nőtt.)
Ide az Ariocarpus agavoides miatt látogattunk el. 1180 méteres magasság. Találtunk még a közvetlen közelben: Coryhantha sp., Echinocactus ingens, Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatus, Echinocereus pentalophus, Stenocactus (pentacanthus), stb. A terep egy domb oldala, kitett, erodált, kevés cserje, fűfélék. A talaj sárga agyagos és helyenként köves (mészkő). A horizók ebben a talajba egészen behúzódtak, hasonlóan a Stenocactusokhoz. Az itt élő populáció jól felismerhető, közepes vagy kis testméretű, többnyire lapos vagy lapított testű, zöldes árnyalatú, töviseinek száma 6-7 areolánként. Töviseik rövidek, szétállók sötét színűek. Már kb. 5-6 centis korban virágzóképesek. Viszonylag egységes populáció, könnyen felismerhetőek az innen származó példányok. Fotóztam egy idős elpusztult példányt is, többnyire fiatal egyedek voltak gyakoriak, az egyedszám alacsony.

Varga Zoltán képe

Doctor Arroyotól 40km-re északkeletre, Nuevo León államban Ejido Soledad (La Soledad) településnél kifejezetten Echinocactus horizonthaloniust kerestünk, mégpedig a csehek által subikiiként leírt, fehér virágú alfajt/populációt. Természetesen ez az alfaj rendszertanilag nem elfogadott.
A terep mészkő, de nem csak a szürke-fehér, más árnyalatú kövek is idekeverdtek. Alacsony dombok, déli kitettség, 1630 méteres magasság. Köves terep, ritkás cserjék, de nem a szokásos, itt Larrea tridentata nőtt, ritkás állományban. Agavek és Yukkák itt is előfordultak, alacsony ürömcserjéktől volt szürke a táj és sivatagi virágok nyíltak sárgán. Kaktuszok közül Echinocactus ingens, Ferocactus pilosus, Thelocactus bicolor, Cylindropuntia, Coryphantha, Echinocereus pectinatus és más fajta Echinocereus (enneacanthus?) telepek, rengeteg Stenocactus erectocentrus (?), Neolloydia conoidea. Első ránézésre nem tűntek fel a kaktuszok, de ha az ember lehajol és jobban szemlélődik rengeteget talál.
Az itt tenyésző Echinocactus horizonthalonius is kis testméretű, de inkább kékes-zöldes árnyalatú. Tövisei hasonlítanak a Tulánál látottakhoz, talán kicsit rövidebbek is annál. A növények hasonlóan be voltak húzódva, de itt kövek közé. A növények testének mérete kb. hasonló, talány kevésbé voltak lapítottak, és a felnőtt egyek tövisezete sem lett sokkal erősebb idősebb korban. A populáció egyedszáma elég nagy, de csak a domboldal bizonyos pontján, feljebb csak elszórva találtunk példányokat. Viszonylag kis méretben virágzóképesek, 5-6 cm átmérő. Sok egyedet deformált a köves felszínen való növekedés.
Tapasztalatok alapján tényleg fehéret virágoznak. A virágos kép ebből a populációból származó egyedről készült.

Varga Zoltán képe

Legközelebb Echinocactus horizonthalonius-szal csak Coahuila államban találkoztunk, többszáz km-rel északabbra. Itt már egészen más méretűek nőttek, talán nem véletlenül.
Hipólito település közelében több helyen is keresgéltünk, főleg Ariocarpus kotschoubeyanus macdowellii után. A Sierra Paila délkeleti lábánál jártunk, sík területen, a magasság 1130 méter. Az alapot finom szürkésbarna agyagszerű por képezte, több helyen gömbölyűre koptatott kövekkel, kavicsokkal. Az első megállónknál köd uralkodott és a sík terepen százával nőttek az Echinocactus horizonthaloniusok. A társult növényzet kevés cserje, főként alacsonyak, maximum derékig érők, elszórva nőttek és telepeket képeztek. Kaktuszok közül Epithelantha micromeris (vagy greggii?), Lophophora williamsii, Sclerocactus (Ancistrocactus) scheerii, Coryphantha poselgeriana, Cylindropuntia nőtt.
Az itt talált Echinocactus horizonthaloniusok között sok idős, méretes egyed volt. Nem ritkán 20-35 cm magasságig, átmérőre a 15-18 centit is elérték. Testük idővel hengeres lett, hordószerű, bordáik akár csavart lefutással is. Töviseik hosszúak, számuk kicsit több, mint a korábbi populációkon tapasztalt. A tövisek általában sötétebbek, bár elég széles a színskála. Már a fiatal példányoknak is sokkal elálóbb, hosszabb töviseik vannak, és kicsit később fordulnak virágzóképesre. Olyan 6-8 centis korban kezdenek nyílni. A test színe kékeszöld.

Varga Zoltán képe

Mint ahogy az előbb írtam, Hipólito környékén több helyen is keresgéltünk, egymástól 5-10 km-re fekvő területeken. A következő megállónk a településtől délnyugatra esett. Az úttól nem messze, lapos terület, hasonló az előzőhöz. Az eltérés annyi, hogy itt Larrea tridentatat is láttam és pár új kaktuszfajt is. Mammillaria fajok, M. coahuilense, Coryphantha sp, Echinocereus sp telepek, Echinomastus mariposensis, stb.
Az Echinocactus horizonthaloniusok itt nem mutatnak nagy eltérést az előző területen találtakhoz, inkább arra jók, hogy bemutathassam a változatosságukat egy adott területen belül. Rövid keresés után szinte bárhol lehetett találni a környéken, gyakori növény. Innen délebbre egy egészen sárga tövisű, fiatal példányt is láttam.

Varga Zoltán képe

Hipólitotól nyugatra, Estación Marte előtt is rengeteg Echinocactus horizonthaloniust láttunk, de csak köves terepen. Gyanítom, hogy ez szükséges a fiatal egyedek felnövéséhez. Itt nem álltunk meg fotózni őket, mert már annyit láttunk aznap korábban, hogy nem találtuk érdemesnek. Helyette innen délnyugatra Parras de la Fuente mellett, a nyugatra tartó földútnál fotóztunk újra. Az előző bemutatott lelőhelytől olyan 90km-re délnyugatra. 1470 méteres magasságban, az út mellett található kis dombon tettünk egy sétát. A déli kitettségű domboldalon nagyobb példányokat láttunk csak. A terep barnaköves, törmelékes, az alapot egy világosdrapp agyagos-poros talaj adta. Testük hengeres, zöldeskék, töviseik erősek. Hasonlítottak a Hipólito környékén találtakhoz, kisebb eltérésekkel. A társult növényzet Agave lechuguilla, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Mammillaria pottsii, Astrophytum capricorne, Cylindroputina, Opuntia, alacsony száraz cserjék, kevés Larrea tridentata.

Varga Zoltán képe

Másnap a településtől keletre próbáltunk szerencsét. Abrevaderotól pár km-re keletre, az előző megállótól, olyan 20km-re keleti irányba. A magasan futó útról egy domboldalon sétáltunk le, déli kitettségű lanka. Olyan 1750 méteren járhattunk. Eltűntek a barna kövek és ismét szürke mészköves lett. A talaj fehéres, kemény és törmelékes, szürke köves. A vegetáció meglehetősen gyér, főként Yukkák, Agavek, Cylindropuntia imbricata és Opuntia, Neolloydia conoidea, Echinocactus horizonthalonius, Echinocereus pectinatus, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Thelocactus bicolor, kevés Larre tridentata és egyéb bokrok. Helyenként mély vízmosások szabdalták a tájat, láthatóvá vált a kőtörmelékes szürkés-fehér váztalaj. Meseszép virágú Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatust fotóztam. Az itt található Echinocactus horizonthaloniusok is hengeresedő testtel rendelkeztek, bár valamivel alacsonyabbak. Testük színe kékeszöld, töviseik robosztusabbak, hajlottak és sötét színűek. Utólag visszagondolva, szerintem itt láttuk a legvastagabb tövisű példányokat.

Varga Zoltán képe

A címben szereplő két település között járhattunk félúton, Huariche településtől keletre pár km-re, 1720 méteren. Egy kisebb dombnál álltunk meg, mert ezt ismét a barnás kő alkotta. Azért mikor jobban szemügyre vettem átváltott szürkés kőre. Szemben lankás terep, mini Grand-canyonnal - az erózió nagy szép alakzatokat vájt a kanyon falába, amit valami agyag vagy lösz alkothatott. A délre impozáns hegylánc Sierra Parras húzódott 2500 méteres csúcsokkal. Sajnos itt sem találtunk Ariocarpus fissuratust. A növényzet megegyezik az előző helyen tapasztaltakkal, plusz egy Coryphantha faj, viszont itt nem elszórva találtuk a kaktuszokat hanem tömegével, ezrével nőttek az Echinocactus horizonthaloniusok és a Thelocactus bicolorok. Mivel aznap és a megelőző nap is rengeteg Echinocactus horizonthaloniust láttam, így nem álltam neki mindegyiket fotózgatni, helyette a Thelocactus bicolor változatosságának bemutatására törekedtem. Az itt növő Echinocactus horizonthaloniusokra ráhúzható a távolabbi környéken található minta. Nem igazán tértek el. Sötét, hosszú tövisek, idővel hengeresedő test.

Varga Zoltán képe

Coahuilából délre tartottunk és legközelebb csak Zacatecas államban találkoztunk Echinocactus horizonthalonius-szal, ahova San Luis Potosí-ból ruccantunk át a Lophophora alberto-vojtechii vadászatának napján. San Tiburcio-tól kb. 25km-re jártunk, 1970 méteren, a legutóbbi bemutatott horizó populációtól 200km-re délre.
Alacsony lankás dombok, barnás kőzet, törmelékes felszín, szerintem ez is mészkő volt. Ritkás cserjés Larrea tridentata-val, Agavekkel. Ferocactus pilosus, Echinocactus ingens és horizonthalonius, Cylindropuntia, többfejű Ariocarpus retusus furfuraceus, Thelocactus bicolor, Mammillaria pottsii, egyéb fajok, Neolloydia conoidea.
Itt kevesebb példányt találtunk, de azért alapos kutatás után szinte bárhol lehet találtni a domboldalakon, köves terepen. Eltértek az északi oszlopos, erősen tövises populációktól. Itt inkább félgömb alakúak, bordáik széle is valahogy élesebb, felszínük simább, töviseik egyenesebbek és kicsit karcsúak, bár ugyan olyan hosszúak. A test színe szürkés-sárgás-zöld, de kékes példányokat is láttunk. Egyes példányok tövise néha már vöröses árnyalatot vett. Nem találtam olyan nagy öreg példányokat, mint északon, bár lehet csak nem kerestem eleget.

Varga Zoltán képe

A következő megállónk légvonalban kb. 50 km-re délkeletre, Cedral városától nem messze. A terep 1760 méter körüli nagyon lankás/sík tető, barnás-sárgás köves, gyér növényzettel. Larrea tridentata, sivatagi egynyáriak, kevés Yucca és Agave, Coryphantha, Echinocactus horizonthalonius, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Echinocereus telepek, Thelocactus hexaedrophorus. A területen állítólag Echinocactus horizonthalonius minimus nőtt. Alaposan bejártuk és kevés példányt találtunk elszórva. Amiket láttunk azok egyáltalán nem mondhatók minimusnak, különösen a délebbre talált populációkhoz hasonlítva. Bár, ha az északiakhoz hasonlítom, akkor tényleg kisebbek. Az itt találtak hasonlítottak a Zacatecas beli előző lelőhelyhez. Félgömb alak, sárgás-zöldes test, egyenes, hosszú tövisek, amik vékonyabbak az északi populációk egyedeinek töviseitől. Nem igazán oszloposdtak, inkább félgömb alakot vettek.

Varga Zoltán képe

Entronque El Huizache területén láttunk utoljára Echinocactus horizonthaloniust. Itt csak a sík lapályos részen nőttek a világos agyagba temetkezve. A magasság 1390 méter, a talaj a sík területeken szokás agyagos-iszapos. Kaktuszok közül a Lophophora williamsiik, Echinocereus pectinatusok, mindkettő nagy egyedszámban tenyésztek. Nőtt még Sclerocactus (Glandulicactus) uncinatus, Echinocereus pentalophus, Coryphantha, Echinocereus cinerascens (tulensis?), Echinocactus horizonthalonius, Ferocactus pilosus - de valami eszméletlen széles tövisű példány, Ferocactus (Hamatocactus) hamatacanthus, Mammillaria fajok. Na és persze Thelocactus bicolor, a Huizache környéki alak, és Ariocarpus kotschoubeyanus.
Az itt talált Echinocactus horizonthaloniusok már a délebbi populációhoz hasonlítottak, de testük mérete sokkal nagyobb. Bár főként magoncokat és fiatal növényeket találtam elszórva, az úttól nem messze egy kapitális példány is nőtt, gyapjas tetejében rengeteg maggal. A növények behúzódtak a talajba, testük egyébként is lapos/lapított volt. Bordáik is sekélyek, testük kékes, röviseik rövidek, bordósak vagy világosak, többnyire a testhez simulók.

Varga Zoltán képe

Nekem úgy tűnt, hogy északról délfelé hadva és nyugatról keletre a növények mérete csökkent és a tövisek mérete is. Délen egész lapos és ritkásan, rövid tövises testű alakok nőnek, míg északon a tövisek erősebbek, hosszabbak és talán sötétebbek is, a test pedig hengeres lesz. Mindenkire rábízom, hogy hogyan látja, szerintem a képek magukért beszélnek. Az is látható, hogy azért az egyes populációkon belül egymástól pár méterre is van eltérés. Ha egyes helyekről extrém példákat kiragadunk, akkor teljesen más képet is lehet mutatni, mint ami általánosan jellemző. Javaslom mindenkinek az Echinocactus horizonthalonius tartását, mivel virág nélkül is nagyon szépek tudnak lenni. A tipikus jegyek kifejlődéséhez viszont szükséges az erős napsütés és egy kis sanyargatás is. Nem kell sokat öntözni, mert annak könnyen gyökérrothadás lehet a vége. Szereti a köves, kötött, száraz talajt, a meleget és a sok napot. Lassan nő, de már viszonylag kis méretben, 5-7 centi, képes virágozni. Meleg nyári időszakban egymás után hozzák a virágokat, melyek rózsaszínűek és meglehetősen nagyok, látványosak, habár rövid életűek. Oltva könnyebb tartani, erős, széles alanyt érdemes választani. Télen némi hideget is elvisel, bár nem kedveli a hosszú tartós lehűlést. Télen, száraz, szellős, fagymentes helyen érdemes teleltetni.

Havas László képe

Óriási élmény lehetett ezeket a gyönyörű növényeket élőhelyen látni. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a képeket, és a szemléletes leírásoknak köszönhetően legalább egy kicsit mi is ott érezhettük magunkat.
Várom a további beszámolókat.

Az utolsó 10 fórumtéma

Szerző, cím Válaszok Legutolsó tartalomnövekvő sorrend
Tóth László Azonosítás kérése 2019.06.24-17:02
Tóth László
Buzma Márkó Kaktusz azonosítás 1 2019.06.19-22:14
Somogyi Zoltán
Dr. Gyúró Zoltán Pozsgások mappa 2019.06.16-09:56
Dr. Gyúró Zoltán
Dr. Gyúró Zoltán Kaktusz-Világ 2019-es évfolyam 2019.06.16-09:42
Dr. Gyúró Zoltán
Csetneki József Escobaria Missouriensis Wissmannii 2019.06.12-13:46
Csetneki József
Szilágyi Miklós kaktusz 2 2019.06.11-17:20
Szilágyi Miklós
Buzma Márkó Elernyedt új levél 4 2019.06.09-21:44
Buzma Márkó
Dr. Gyúró Zoltán E. eyriesii élőhelyi magból 2019.06.09-20:17
Dr. Gyúró Zoltán
Csetneki József Azonosítás 2 2019.06.03-10:16
Csetneki József
Vincze Roland Betegség 2 2019.05.27-22:17
Vincze Roland